Vérbeli Uchiha

A hercegnő aki nem akart lovagot

Egy kedvűen hajtogattam össze a pólókat amiket Tobirama rám sózott. Már lehajoltam a következő adagért amikor felcsendült egy hang.
-Nem hittem hogy hasznos is lehetsz.-könyökölt az asztalon a Senju.- Nincs eleged a házi munkából?
-Chhh... Két fiú testvérem van. Ennyi nem fog ki rajtam. De tudod bilincs nélkül hasznosabb lehetnék.
-Hmmm... Ha eloldozlak úgyis megtámadsz.
-Miért hiszed hogy így nem?- néztem rá lángoló tekintettel
-Egy morcos tekintettől nem fogok hasra esni Uchiha .-vágott kifejezéstelen arcot.
-Oh hidd el az én tekintetemtől a hasra eséstől is rosszabb várhat rád.
-Üres fenyegetésekből áll a szó kincsed. Nem hatnak nagyon meg.
-Vedd le rólam a bilincset és meglátjuk.
-Mit? Nem volt elég a kis sebesülésed? -fúrta könyökét oldalamba mire fájdalmas hang csúszott ki számon.
-Chh.. hidd el most nem vétenék hibát.
-Dehogynem. Sőt ujra és ujra ugyanazt. A legnagyobb hibád az alábecsülés.
- Már ismerem a trükkjeidet, nem fogsz megtéveszteni.- nyelvembe harapok.
-Újra és újra megfogom tenni. Nem fogok veszíteni.
-Mintha te nem becsülnél alá...- néztem rá szemem sarkából. Halvány mosoly jelenik meg ajka szélén és elfordul.
- Csak reálisan látom a helyzetedet.
-Kifogok szabadulni innen. Akármilyen szemfüles is vagy. Te se vagy hibátlan.
-De sose vétek hibát. És ne hidd hogy itt foglak őrizni mint egy dadus. A bátyám is elfelejtheti.
-Nem kértem hogy raboljatok el.
-Nem én akartalak elrabolni. Felőlem ott dögölhettél volna meg a tő mellett. Sőt végig néztem volna.
-Tetted volna meg.- fordulok el.- Merre van a fürdő? Leakarom mosni hogy egy Senju hozzá ért a bőrömhöz.- rá sandítottam. Össze fonta karjait majd elindult a folyosón egyenesen egy fehér ajtóig.
-Ez az.
-Vedd le a bilincset.- nyújtottam csuklóm oda.
-Miért?-vonta fel szemöldökét.
-Hogy hogy miért? Mert fürdeni akarok és ahhoz kell a kezem. Úgy tudom a bátyád azt mondta vendég vagyok.
-Neki lehet. Nekem nem.- mondta majd belökött az ajtón és becsapta. Megalázó megalázó megalázót.

Nagy nehezen leküzdöttem magáról ruháimat és be ültem a kádba. Alsó ajkam megremegett. Úgyis kitalálok valamit, mindig kitalálok.
- Kell egy cigi..- mondtam halkan sóhajtva. A zavaros víz nem mosta el gondolataimat. Haza kell jutnom minden áron, inkább meghalok minthogy így éljek. Hátra dőltem és a plafont kémleltem. Miért történik ez, biztos van valami célja. Elfordítottam a fejem a csap irányába mikor megláttam a kiutat. Egy borotva feküdt a csap szélén. Szemeim megcsillantak. Megölöm magam. Megölöm Tobiramát.. Megölöm Tobiramát aztán magamat. Felültem majd kiszálltam a kádból és egy törülközőt magamra kaptam. Kezembe vettem a borotvát. A terv alakot öltött fejembe. Megfogtam a fogmosó poharat és a földhöz vágtam, majd az ajtó mögé álltam.
-Mi volt ez?- dörömbölt az ajtón Tobirama. Ujjaim görcsösen a  penge nyelére fonódtak. Éreztem ahogy a Senju neki feszül az ajtónak.- Ha nem nyitod ki én megyek be!.- némán nyeltem egyet. Most vagy soha. A zár leszakadt nagy csörömpöléssel és az ajtó kitárult. Amint belépett némán mozdultam torka felé, de elkapta alkarom.
-Mégis mit képzelsz mit csinálsz?- nézett rám tajtékzó vörös szemekkel. Erősen meg szorította kezem.- Engedd el a  borotvát.
-Nem.- minél erősebben fogott, a szorításom a nyél körül erősödött.
-Elegem van.-ellökött magától és kitépte kezemből az eszközt. Majd feldobott a vállára és kiindult.
-ENGEDJ EL!- fejbe könyököltem és el próbáltam rúgni. Kinyitott egy szobát és bedobott.
-Tessék elengedtelek.- majd becsapta az ajtót.

           ^Tobirama szemszöge^

Az ajtót kulcsra zártam és megindultam az alsó szintre. Mégis hogy gondolhatta Hashirama hogy ezt a veszett farkast majd én nevelem meg.
Nagy léptekkel szeltem át a házat, majd megpillantottam a bátyámat.
-Mi történt? Hangokat hallottam.
-Hogy mi történt? Ma már másodjára próbált megölni a kis védenced.-ülök le az asztalhoz.- Mit vártál? Hogy elfogadja a sorsát? Beletörődik? Nem számít mit mondasz igaza van, ha elrabolnának az Uchihák ugyanezt csinálnám.- nézek el.
-Tudom öcsém. De fontos kulcsszereplő ez a lány. Sok éve vágyok már a békére és most hogy esély nyílik rá, megragadom.
-Milyen esély? Milyen béke? Madara szerinted hajlandó békét kötni ezek után? Így? Mérget veszek rá hogy nem. Háborút fognak indítani.
-Ki ellen? Hol? Senki se tudja a falunk helyét.
- Hát mostmár egy Uchiha tudja. Ha megszökik ez lesz a vég számunkra.
- HA megszökik. De te ezt nem fogod hagyni.- áll fel.- Holnap érkezik a menyasszonyom. A fogadás előtt vidd körbe a lányt a faluba.
-Hogy gyerekeket egyen?
-Micsoda? Nem eszik gyerekeket.
-Őt elnézve nem tudhatod.
-Ő nem egy szörnyeteg.
-De igen. Igenis az. Nem harcoltál vele testközelben. Éreztem hogy nem veti be minden erejét. Ha nem használom a teleportációs jutsut fejemet vesztem.
-...Ez nem teszi szörnyeteggé. De ha így közelítjük meg, akkor mind azok vagyunk.
-Ne kezdj el filozofálni és adni a nagy főnököt.- sóhajtok és hátra dőlök.- nem a te stílusod.
-Igaz, viszont a kötelességem.-indul ki.
-Nem téged akarnak kinyírni minden második percben..- motyogtam orrom alatt
-Legutobb legyőzted nem? Most még chakrája sincs.
-Igen,de pont te mondtad milyen veszélyes!- felhúztam a pólómat. Testemen a harcunk közbeni szabdalások nyoma. A mellkasomon a legmélyebb seb éktelenkedett.-A sanitécek nem tudták tovább forrasztani. A pengéit szél elemű chakra vonta körbe, fém elemet használt és villámot. Meg Sharingant. Gyorsabb és követhetetlenebb mozgása volt mint az én villanásom.
-Ne nyavalyogj annyit, túl élted és nyertél. Nem tudom mióta foglalkoztat a külsőd.
-Nem is foglalkoztat..- húztam vissza a felsőm. Sose érdekelt hogy nézek ki és nem is fog. Viszont már így is elég hegem van, ez most azt jelenti hogy nem voltam elég erős ahhoz hogy megússzam seb nélkül. Kifújtam a levegőt és megindultam a szoba felé ahol az lányt hagytam. Remélem nem ugrik egyből nekem...

Ezt a részt szinte teljesen átírtam! Xo
2021.12.28.