Vérbeli Uchiha

Morcos Senju

Lassan ébredezve keltem fel. Az ágy nagyon puha és kényelmes volt. Tenger és fenyő illatát beszívtam. Ám mikor rájöttem mi történt tegnap szemeim kipattantak és nagy lendülettel ültem fel. A takarót lerúgtam  és az oldalamhoz kaptam amin egy nagy kötés díszelgett. Egy rövid nadrág és egy fehér póló volt rajtam, ami szagából ítélve nem az enyém. Leléptem a padlóra majd elhúztam a függönyt. Ajkaim elnyíltak a látványra, egy hatalmas fákra épített város nyüzsgő lakosai indultak dolgukra.
-Ez nem otthon van...- motyogtam. Az ajtóhoz mentem amit feszegetés után tárult ki. Természetesen taknyoltam egyet. Amikor felnéztem egy vörös szempár figyelt engem. Azonnal megismertem és rávetettem magam. Felugrottam nyakába és lábaimat nyaka köré fontam majd megfogtam fejét.Mögötte a barna hajú kíváncsian nézelődött.
-Ha megmozdulsz eltöröm a nyakad.- sziszegtem halkan.
-Üdv! Hashirama vagyok! Te pedig Hyori ha minden igaz!
-Nem hallottad mit mondtam? Egy mozdulat és búcsút inthetsz az öcséd fejecskéjének.
-Ismételd meg.- morogta a fehér hajú, eztán neki vágott a falnak pont a sebemre.
-Hogy basznád meg a-!- fojtottam el egy mondatot mert a Senju bele térdelt a gyomorszájamba. Fájdalmasan felszisszentem.
-Uh, később mindent megmagyarázok, de most Tobirama gondjaira bízlak. Úgyis szerintem nagyon jól kijöttetek.-intett hátra.Hideg fém csapódott csuklóimnak, oda kaptam a fejem és kezeim össze voltak bilincselve. Megrángattam kicsit karjaimat.
-Ennél megalázóbb dolog nem történt még velem..- veszítettem meg izmaim ám belehajolt az arcomba és feje mellé rakta a kulcsot.
-Nem támadást meg senkit, nem ölsz meg senkit, nem beszélsz a származásodról senkinek, nincsenek hülye beszólások és célzások. Értetted?- hajolt közelebb. Egy pillanatra tétováztam majd én is közelebb hajoltam  és dacosan a szemébe néztem.
-Mert ha nem akkor mi lesz?- vontam fel gúnyosan mosolyogva a szemöldököm.
-Nem kapsz ilyen szívéjes vendéglátást mint amiben jelenleg részesülsz.- válaszolta kiegyenesedve.
-Chhh... Annyit kínozhatsz amennyit akarsz. Erre is kiképeztek.- feszítettem meg a bilincsem.
-Megvannak a módszereim az ilyen engedetlen és dacos, elkényeztetett hercegnőkre.
-Megbánod még hogy így neveztél te arrogáns undorító Senju.- fordítottam el a fejem.
-Majd meglátjuk.- komolyodott meg, bár szeme a beszélgetés hevétől égett.-Most adunk neked valami ruhát.
-Ez nektek miért is jó?
-Nekem egyáltalán nem jó. Hashirama akar fura dolgokkal béketét teremteni. Most már te is ezek közé tartozik. Még a Hyuugákkal is szívesebben kötöttem volna szövetséget mint veled.- nézett rám.
-Fasza hangulat ingadozásaid vannak.
-Neked is. Egyik pillanatban még ellent mondást nem tűrő halálosztó vagy, most meg hagyod hogy bilincsben veze... ezt hogy?- tapogatta ruháját miközben a kulcsot kereste.
-Rakhattad volna olyan helyre ahova biztos nem nyúlok.- dobtam magam mögé a fadarabot.
-Azt azért megéreztem volna.- mondta gúnyosan majd egy újabb karperec szerűséget pecsételt rám. Várj mi?!
-Ez. Meg. Mi. A . Fene.
-Nyomkövető pecsét jutsu. Így bármikor oda tudok teleportálni ahol te vagy. Saját fejlesztés.
-Rohadt Senjuk...- vizsgáltam csuklómat. Közbe egy folyosóra értünk. Meg szökök innen. Mielőtt haza megyek valahogy megszabadulok ettől és kinyírom Hófehérkét. Épp rúgtam volna amikor kikerülte a támadást.
-Tudod, az ösztön.- vontam meg a vállam. Ő csak morgott egy "Pokolba az összes Uchihával" című mondatot majd benyitott egy szobába. Oda sétált egy szekrényhez majd kinyitotta.
-Ebből ruházkodhatsz.- mondta majd leült a sarokban lévő fotelbe. Megforgattam a szemem majd elkezdtem válogatni a ruhákat. Egy két fekete és sötét kék garbót félre raktam, mellé passzos bőr nadrágot és csizmát.-Nem tudnál még Uchihásabb ruhákat találni? Nem hogy a kinézeted, a ruháid is árulkodnak.- felállt és mellém lépett. Karba tett kézzel figyeltem ahogy válogatja a ruhákat. Egy pillanatra megakadt a keze, majd egy piros felsőt vett ki. Ujja laza volt az anyag vastag de a köldököm alá tuti nem ért. Hozzá egy szürke szegéjes fekete köpeny és egy comb középig érő nadrág, amire egy sötét kék szoknyát adott egyik szélén a varrás végéig tartó kivágással.
-Mostantól Hairi vagy.
-Tényleg azt a nevet adtad nekem hogy az "óceán ellensége"?
-Végülis... én víz elemű vagyok. Még találó is!- ezt követően a kezembe nyomta a ruha darabokat.- Öltözködj.
-Jól van már... Morcos Hófehérke.
-Tobirama vagyok! Esetleg Tobirama-sama.- tűnődött miközben ki lökdöstem az ajtón. Amint ki ért a küszöbön rá csaptam az említett tárgyat. Nem zártam kulcsra, egyrészt nincs, másrészt kedve szerint teremhet itt. Gyorsan fel kapkodtam a cuccokat majd kiléptem. Az ajtó mellett támaszkodott a fehér hajú. Végig mért majd sóhajtva tekerte le kezéről a vörös kendőt. Mögém lépett és át rakta a derekamon.
-Hé! Hé! Hé!- ellenkeztem. Hirtelen szorítását éreztem majd értetlenkedve és mérgesen néztem a mögöttem lévő Senjura. Erre csak meg vonta a vállát majd meg bökött.
-Ki látszott a véres kötésed. Ami ugye, elég feltűnő.- fordult el.- Veled ellentétben nekem sok dolgom van így nyomás.- majdnem szemközt köptem
Ha otthon lennék nekem is sok dolgom lenne. Épp most tárgyalnánk hogy ki legyen a következő ügyfelünk.Kuroval edzenék. A katonai alakzatokat fejleszteném. Izunának segítenék, és Madara égett kajáját enném,próbáltam úgy tenni mint aki beletörődött a sorsába és elfogadta hogy Senjuk közt kell maradnia, de nem így volt. Az agyam a lehetséges szökési tervek és információ szerzés körül forgott. De bármit is csinálok, előtte az idegesítő Tobiramától kell megszabaduljak. Ilyen filozófálások közepette követtem a morcos Hófehérkét.