Vérbeli Uchiha

Uchiha a pácban

Egy hét telt el az előző ütközet óta, mégis, mi már megint csatatérre indultunk. Most a hírszerzők szerint a klán vezér is jön, így hát Madara és Izuna is harcra készen menetel. A két sereg megállt és végig mérte egymást. Elől egy hosszú barna hajú férfi, jobbján a múltkori Hófehérkével. Én az öcsémmel Madara két oldalán, nem sokkal mögöttem Kuro. Szúrósan méregettük egymást a kék páncélossal. Eddig ő idegesít a legjobban. Villám és szél elemű chakrámat még nem vetettembe. A megszokott katanámat húztam elő, majd parancsra várva néztem előre. Mikor megkaptam, iszonyat gyorsasággal vetettem bele magam a harcokba. Sharinganom segítségével gyerekjáték volt, emellett a klánunk leggyorsabb harcosaként tartanak számon. Vörös villám szerűen zakatoltam át az emberek közt. Katanám át szelte a csontokat és izmokat.

Már három napja fáradhatatlanul küzdünk. Épp döfést vittem volna be, de valaki megragadta a kezem. Csavartam rajta egyet és kiszabadultan szegeztem előre a pengét. A fehér hajú állt előttem mire idegesen indultam meg felé.
-Uchiha...- morogta, miközben ütközött a fém.
-Senju...- löktem el magamtól majd felkavarta a port körülötte hogy ne lásson. Egy rúgást sikerült bevinnem de annyi páncél borította hogy nem okozott maradandó sérülést. Víz elemű S osztályú jutsukat használt, erre én villámot próbáltam belevezetni. Egy pillanatra eltűnt, majd éles fájdalom hasította a gerincembe és a közeli hegyoldalnak csapódtam. Rögtön fel ugrottam a törmelék tetejére és ellentámadásként a fekete villám oszlopot használtam amit csak félig tudott kikerülni így a fél keze megpörkölődött. Mindketten dühtől fűtötten estünk egymásnak. Pengémet felerősítette a szél chakra és vörös villámokkal vontam körbe.
-Csak ennyire futja az Uchihák legendás harcosától?- pecsételt ki egy tekercsből a katanája iker párját.
-Megbosszulom a szüleimet. Ha ez lesz az utolsó harcom is Senju!- kiáltottam majd elrugaszkodva a földtől a levegőben csapatunk össze nem messze a harc tértől. Testünkön egyre több vágás keletkezett ám ez nem lassított le minket. Sőt, egyre erősebb és durvább csapásokat mértünk a másikra. Megpördülve védtem ki egy víz jutsut a specialitásommal, a fém elemmel. Tehát ebben lakozik az ereje és a teleportálásban. Az utóbbiból még lehet gondom, viszont amíg van elég erőm fent tartani a Sharingant komolyabb bajom nem lesz. Járomcsontján sikerült mélyebb vágást ejtenem minek következtében ki serkent a vére. Válaszul közel teleportált majd kigáncsolt. A teleportálás jutsu miatt kiszámíthatatlan, de ha én begyorsítok talán letudom küzdeni ezt az akadályt is. Vagy öt másodpercig nem mozdultam, erre kapva az alkalmon emelte volna kezét egy utolsó csapásra. A penge suhant, vele együtt én is. Testemet vörös villám hálózta be ami katanámra is kiterjedt. Elkezdtem össze vissza ugrálni és közben egyre nagyobb vágásokat ejtve rajta. Kék páncélját bíbor szín vére színezte el. Mikor már teljesen össze szabdaltam megálltam előtte. Mint nem rég ő, én is a végső mozdulatomat hajtottam végre. Ám ekkor eltűnt majd a hátamnál bukkant fel.
-Meg vagy!- súgta fülembe majd oldalamba mélyesztett egy kunait. Hátra ugrottam és a lehető legtávolabb mentem. Egy apró fákkal övezett tónál álltam csak meg, látásom kettőzött és összeestem. Fájdalmas nyögés hagyta el ajkaimat. Egyik kezem az oldalamon lévő nyílt sebre tapasztottam és a víz felé kúsztam. "Nem lehet így vége.. nincs könny.. nincs gyász". Egész testem remegett. Szabad kezemmel a víz felé nyúltam. Már majdnem oda értem mikor lépéseket hallottam majd kellemetlenül erős chakrát érzékeltem.
-Ő az?- kérdezte az egyik, nem néztem oda ,de sejtettem hogy nem az én klánomból vannak. -Jól elbánt veled. Milyen fiatal.- tűnődött.
-Csak menjünk Hashirama, ne pazaroljuk az időnket egy Uchiha shinobira.
-Ő Uchiha Madara húga. Nem csoda hogy így össze vagdosott.
-Nem hagynám későbbre az ócsárolásomat? Így is sok vért vesztettem, de úgy látom te nem igazán.
-Vissza vonultunk.
-Mi?! Miért?!- kelt ki magából akivel harcoltam. Tehát vissza vonultak. Vajon Madara és Izuna túlélte? Kuro nem kapott be robbanó cédulákat? Annyi kérdés visszhangzott a fejembe. Zihálva csusztam tovább.
-Miatta!- bökött felém. Mintha egy elvadult farkas lennék, úgy közelítettek meg. Én utolsó erőmből térdeltem fel és aktiváltam a Sharinganom.

                    ^Tobirama^

Egy lépést hátráltunk a dühödt és sebesült nőtől. Sharingan véröröksége baljósan villant. Egyik tenyere alatt halványan fénylett a gyógyító chakra. Egy kérdés merült fel bennem. Hogy képes egyáltalán mozogni? A sebe túl súlyos, sok vért vesztett mégis olyan akarattal találtuk szembe magunkat amit nem lehet megrendíteni.
-Ne merjetek a közelembe jönni.-mordult el majd fel köhögött egy kis vért.- Rohadt... Senjuk...
-Nyugodj meg...- szólt a bátyám.
/Hyori szemszöge/
-Ch..- kiköptem egy kis vért, belső vérzésem van. A penge súrolta hátra az egyik szervemet is. A páncélomból a tenyerembe csúsztattam egy méreg tűt és a lehetőségeimen gondolkodtam. Megtámadjam a két Senjut? Vagy magammal végezzek? Össze szorítottam a tenyerem és neki rugaszkodtam ám egy adag vért köhögtem fel és megremegtek térdeim. Pislantottam és a barna hajú harcos mellem került, majd fájdalmat éreztem a tarkómon és össze estem
/Tobirama szemszöge/
-Mihez akarsz kezdeni vele?- fontam össze kezeim ám felszisszentem. Karomról lehúztam a páncélt. Alatta kisebb-nagyobb égés nyomok.-Szhhh, súrolt egy villám jutsuval.
-És pont ezért visszük haza!- emelte fel a lányt.-Ucha Hyorinak hívják. Madara és  Uchiha Izuna középső testvére. Ő lesz a békénk kulcsa. Meglátod.- nézett le. Én is a lány arcára vezettem tekintetem. Kisimult össze vont bosszús szemöldöke. Fogait nem szorította össze és épp nem akart mellkason szúrni egy katanával. Szép volt, vagyis gyönyörű. Feje kicsit hátra bicsaklott. Hosszú ,kócos sötétlila haja lelógott. Ajkaim fintorra húzódott. Az Uchiha klánban mindenki megbotránkoztatóan gyönyörű, és ez nálam mindig is undort váltott ki.Mégis harc közben még csábítóbb volt. De akkor is ellenség és rajta kívűl még több tízezer szép nő él. Sőt, biztos vannak nála sokkal kedvesebb és engedelmesebbek is ugyan ilyen kisugárzással. Leszámítva a gyilkos ösztönt. Mire felnéztem a bátyám eltűnt.
-Hashirama... HASHIRAMA NEM GONDOLOD HOGY ÉN HURCOLOM MAJD!?- néztem dühösen körbe. Ajkaimat vonalba préselve dobtam fel vállamra a lányt.- Ha elvérzik meg engem vesznek felelősnek.
Majd elkezdtem bicegni a falunk fele.

Már két részt kijavítottam Ezaz! Üdv a jövőből. 2021.12.27