Sziasztok ^^
Szerény kis "hajlékomban" különféle kpop idolokkal találhattok hosszabb és rövidebb novellákat. Némelyik évekkel ezelőtt íródott, némelyik pedig friss és ropogós!
Remélem legalább néhány elnyeri a tetszésetek, és mégha egy kis időre is...
Music Challenge Round 3, Pt. 8 - Madonna, Masterpiece
Úr Isten! Nagyon izgatott vagyok, hogy mi lesz a véleményetek! Sokat dolgoztam ezzel a novellával, és bőven átléptem a komfortzónám határát >< Nagyon félek, és nagyon várok minden pozitív, épító és negatív kritikát is!
Meghallgattam a zenét, PUFF rögtön eszembe jutott ez a történet, és azóta meg sem álltam. Pár hete még azon gondolkdotam, hogy kilépek a challenge-ből, erre tessék, itt vagyok, ilyeneket írok. Ráadásul 13 oldal és 5255 szó :O Úgyhogy előre is bocsánat azoknak, akik nem szeretnek ilyen hosszú dolgokat olvasni xD
Ettől függetlenül jó olvasást és szórakozást mindenkinek!
Egyébként nem szoktam semmit hallgatni írás közben, viszont most nem tudtam tesóméktól koncentrálni, így elkezdtem hallgatni cimű dalát, mert hirtelen az ugrott be, amit szeretek és nincs benne szöveg. Utána pedig minden alkalommal ezt hallgattam miközben írtam, szóval ha valaki szeretné, akkor nyugodtan olvassa a zenével együtt :3
. . .
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Dermesztő némaság szelte ketté a rideg, hűvös hangár egész területét, ahogy lassan, nyikorogva kitárult robosztus ajtaja. A bent lévő élő testek ereiben szinte megfagyott a vér, épp elegendő sebességgel haladt tovább életet biztosító útján, miközben kettő fekete és egy fehér Jeep hajtott át a bejáraton. A méjráhkik* láncai lustán csörrentek, ahogy kíváncsi léptekkel merészkedtek közelebb a leparkoló autókhoz.
Öltönyös biztonsági őrök szálltak ki, egyikük a fehér autó hátsó ajtajához sietett, s kitárta azt. Park Sooyoung kecsesen szállt ki a járműből, cipőjének tűsarka tompán érkezett a poros padlóra, méregzöld, bársony anyagú nadrágkosztümjének alját porszemek vették birtokba. Sercegő hang hallatszott - fénycsövek gyulladtak fel, sorban, egymás után, mintha kötelező lett volna megvárniuk, hogy az előző teljes pompájában ragyogjon.
Kerekded arca grimaszba torzult, zöld kontaktlencsés szemei erősen záródtak össze a fénymennyiség hatására. Bal kezével az autó teteje után nyúlt, gyöngyökből kirakott csüngő fülbevalója kilengett, közben csilingelő hangot hallatott. Megszédült. Nem tudta eldönteni, hogy a hirtelen világosság miatt vagy a látványnak köszönhetően. Hátközépig hullámzó fekete tincseibe túrt, újra stabil lábakon állt.
- Miss Park - Hajolt meg előtte egy kis termetű férfi, majd idegesítő vigyorra húzta telt, kicsi száját. Már félig kopaszodott, egymástól távol álló szemei, magasan ülő orra és hosszúkás feje patkányszerű kinézetet varázsolt neki.
- Choi IlHwa-sshi - bólintott, vörös szája azonban nem indult meg arca szegleteibe, kifejezéstelen maradt, akár egy kő. - Jobb, ha bele is kezdünk. Ahogy látom - tekintetével gyorsan szántotta át a kerékkel felszerelt ketrecek rengetegét. Akár hetven darab is lehet -, nem lesz könnyű dolgom.
