Sziasztok ^^
Szerény kis "hajlékomban" különféle kpop idolokkal találhattok hosszabb és rövidebb novellákat. Némelyik évekkel ezelőtt íródott, némelyik pedig friss és ropogós!
Remélem legalább néhány elnyeri a tetszésetek, és mégha egy kis időre is...
Music Challenge Round 2, Pt.1 - Queen, I want to break free
Sziasztok!
Ezt a novellát azért most posztolom, ugyanis a Music Challenge 3. fordulójában kaptunk egy dalt, amire az írásom végül ennek a folytatása lett. Úgy gondoltam, hogy tisztább, hogyha itt egyszerre teszem ki őket, hogy egyértelmű legyen.
. . .
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az előttem lévő tükör kegyetlenül tárja elém a fájdalmas valóságot; engem, amint egy szál vékony pendelyben ülök az antik fésülködő asztal előtt, miközben arra várok, hogy a mögöttem lévő, hajamat gyengéden fésülő, középkorú férfi végezzen annak copfba kötésével és végre több ruhát adjon rám. Akkor legalább egy kis időre képes lennék fellélegezni. Erősen meghúzza a lófarkam, mire eddig nyugodt arcom egy pillanatra grimaszba torzul. Szinte azonnal rendezem vonásaim, hiszen ez nem egy babához illő viselkedés. Nem hozzám méltó.
Régen egy igazi kisbaba voltam, akárcsak mindenki más, kivéve, hogy engem a szüleim nem akartak, egy szükségtelen hiba voltam az életükben, egy selejtes termék. Viszont számára már akkor is én voltam a tökéletes, a baba, aki boldoggá teszi őt egész életében. Amióta a szüleim elhagytak és megtalált a tulajdonosom, azóta életem minden egyes percében arra lettem nevelve, hogy úgy kell viselkedni akár egy igazi, élethű, lélegző baba. Azóta felnőttem, viszont nem sok minden változott, még mindig eszerint létezem, legalábbis úgy kell tennem, mintha. Ez nem nehéz, hiszen beszélni épphogy tudok, elméletben minden oké, de gyakorlatban... Ő sohasem engedi, hogy kinyissam a szám, hiszen olyat a babák nem csinálnak. Kisebb koromban volt elég lehetőségem megtanulni ezt a leckét. A világról általában a tévében levő dolgok tanítanak, abban a szűkös időintervallumban, amit Ő nem tölt itthon. Kivéve, amikor kirándulni megyünk, olyankor mindent a saját bőrömön tapasztalok. Néha Ő is mesél, de sohasem kérdezhetek, ez eléggé megnehezíti a dolgom. Főleg, hogy temérdek kérdésem lenne. Például, hogy az iskola tényleg létezik-e és ha igen, akkor én miért nem járhatok. A táncról, hogy tényleg olyan szórakoztató e, mint amilyennek tűnik, hogy vajon nekem is menne vagy ahhoz túlságosan kétbalkezes vagyok? Ügyes vagyok egyáltalán vagy béna? Fogalmam sincs, semmit nem csinálhatok, amiben esetleg eltörhetek.
Egy ideig tényleg azt hittem, hogy csak egy átlagos, akármelyik boltban beszerezhető termék vagyok, néha még most is kételkedem magamban. A kinti világ túlságosan álomszerű és elérhetetlen ahhoz, hogy igaz legyen. Aztán kivisz, és olyankor rájövök, hogy én vagyok az egyetlen magamfajta. Egyedül én élek ebben a világban. Mindenki más ott van az üveg túloldalán, ahhoz, hogy elérjem őket, hogy végre feltegyem a kérdéseim viszont ki kell törnöm a saját életemből. Ha ez az én életem egyáltalán.
Persze erről a gazdám semmit sem tud, ha tudná, vagy épp csak sejtené, annak szörnyű következményei lennének. Összetörne, akár egy igazi porcelán babát.
