Sziasztok ^^
Szerény kis "hajlékomban" különféle kpop idolokkal találhattok hosszabb és rövidebb novellákat. Némelyik évekkel ezelőtt íródott, némelyik pedig friss és ropogós!
Remélem legalább néhány elnyeri a tetszésetek, és mégha egy kis időre is...
Music Challenge Round 3, Pt. 3 - Rebecca Ferguson - Glitter & Gold
. . .
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Miután a fürdőkádat sikeresen teleengedtem meleg már-már égetően forró vízzel, összeillesztettem a buborékfújó rácsot, majd a tapadókorongjait a kád aljára cuppantottam.
- Biztos vagy benne, hogy ez működni fog? - hallottam meg magam mögül SoJin kétkedő hangját. Csípőre tett kézzel felé fordultam.
- Biztos! Nem lesz tökéletes, de működni fog - győzködtem. - Kiskoromban is mindig ezt használtuk.
- Hát akkor mindjárt meglátjuk - mondta, félretolt és megindult a kád felé.
Csupasz lábujját elindította a víz felé, majd lassan, az egyberészes furdőruhába bújtatott testével együtt elmerült a vízben. Amint feneke a rácshoz ért az a középső illesztésnél kettévált. SoJin felsikoltott ijedtségében.
- Nyugi! Ez ilyen, mindig is ilyen volt, de attól még működik - hadartam, majd gyorsan visszacsúsztattam egymásba a két oldalt.
- De hisz még be se kapcsoltad - akadékoskodott.
Megforgattam a szemem, majd lenyomtam a masinán ékeskedő régi, már elsárgult gumis kapcsolót. A buborékok megindultak, barátnőm pedig kuncogni kezdett.
- Na, ugye, hogy jó? - löktem az arcába egy adag vizet, mire ő is elkezdett kifelé pocskolni. Gyerekes játékunk és kacagásunk addig tartott, míg lábam el nem csúszott a vízben áztatott padlón. Hirtelen mindkettőnkön urrá lett a félelem, SoJin utánam nyúlt, én pedig jobb kezemmel megragadtam a mellettem lévő mosogépet, így sikerült megtartani magam. Gombóc szemeinkkel egymásra néztünk, mellkasunk fel-alá emelkedett.
- Hirtelen azt hittem mindennek vége - vallottam be, szabad kezemmel a mellkasom dörzsöltem.
- Hogy is lehetett volna vége mindennek, amikor még vár ránk pár üveg pezsgő? - kacsingatott a mögöttem lévő behűtött üvegek felé.
Egyetértően bólogattam, a kezébe adtam a pezsgőt és a két műanyag poharat, majd én is helyet foglaltam az apró méretű, kizárólag egyszemélyes kádban. Még jó, hogy kifröcsköltük a víz nagy részét, hiszen az érkezésemmel amúgy is a csempén landolt volna.
SoJin kezembe adta a poharakat, hogy könnyedén kibonthassa a pezsgőt, majd teletöltötte mind a két poharat. A koccintásunk csilingelő hangja elmaradt, de nem számított.
Buborékunk is volt, pezsgőnk is volt, és itt voltunk egymásnak; két elválaszthatatlan barátnő.
A kezemben tartott üveget pásztáztam, ujjam végigvezettem a kecses pohár peremén, a buborékok úgy szálltak felfelé, lebegtek tovább a semmibe, akár az én boldog emlékképeim. Mély levegőt vettem majd lepillantottam, a lábamat izgatni próbáló végtagot kerestem. Alig láttam, a jakuzzi csak úgy bugyogott, de tudtam, hogy az övé.
