Sziasztok ^^
Szerény kis "hajlékomban" különféle kpop idolokkal találhattok hosszabb és rövidebb novellákat. Némelyik évekkel ezelőtt íródott, némelyik pedig friss és ropogós!
Remélem legalább néhány elnyeri a tetszésetek, és mégha egy kis időre is...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Woosung undorodva tekintett végig a stúdió szennyáztatta területein. Ha valaki nem tudná, hogy csak hárman dolgoznak ebben a helyiségben azt hinné, hogy egy nagyobb csorda okozta ezt a szemétdombot. A földön pizzás dobozok hevertek, chipses zacskók tömkelege. Minden csupa morzsa volt, az asztalokon megannyi kávéspohár ágaskodott, az egyik az oldalán feküdt, előtte már megszáradt kávé pihent. A férfi hosszú, fáradt sóhajt hallatott, majd nekikezdett a takarításnak. Első útja az ablakhoz vezetett, hogy végetvessen az orrfacsaró bűznek. Elege volt már a három férfi nemtörődömségéből, hogy még a kukáig is túl megterhelő elmenniük, hogy mindent neki kell feltakarítania. Tisztában volt vele, hogy mennyi időt töltenek ott nap mint nap, hogy mielőtt ő megérkezne a producerek épphogy csak itt hagyják a munkájukat, és hogy pár óra elteltével újra megjelennek. Mégis a hónapok alatt annyira megtört, hogy már ez sem volt elég vigasz a számára. A kezdeti lelkesedését átváltotta a fáradtság és az elégedetlenség.
De nem számított, mennyire utálta a helyzetet, hogy mennyire fel akart mondani, kisétálni az ajtón és soha vissza se jönni, vagy csak egyszerűen megmondani annak a háromnak a képébe, hogy ne legyenek ekkora trehány faszfejek. Egyiket sem tehette, hiszen igazából nem is a takarítás és a pénz miatt járt ide annyi hajnalon keresztül, hanem maga miatt és a bandájáért. Amint kiürült a stúdió, ő már rohant is befelé, mint a villám olyan gyorsasággal takarított; vagy azért, hogy hamarabb haza érjen; vagy azért, hogy a többiekkel minél hamarabb munkához lássanak és jó minőségben felvegyék az új szerzeményeiket. Erre pedig nem azért volt szükség, mert annyira pénzszűkében lettek volna, egyszerűen csak másra kellett az, ami volt. Miért béreltek volna stúdiót, ha így is megtudták oldani. A többiek a saját munkahelyükkel voltak elfoglalva, így ez rá maradt, annyi volt a szerencse, hogy hetente csak háromszor kellett járnia. Hétfő-kedd-szerda, a többi napokon valaki más takarított, ő pedig ebbe kapaszkodott.
Otthona bejárati ajtajának csapódását követően azonnal elfordította a záró pöcköt, lerúgta a cipőjét, majd elindult a hálószobája felé. Úgy érezte magát, mint akit meztelenül végigcibáltak egy szántóföldön, nem egyszer, sokkal inkább ezerszer. Útközben megszabadult minden ruhadarabjától, amik a lakás apró folyosóján és a hálószobája padlóján nyújtóztak el. Bedőlt az ágyba, jobb keze a mellette lévő üres területre vándorolt, vágyakozó sóhajt hallatott. Kibaszottul hiányzik Kathy... - gondolta. - Felmondok a stúdióban! - határozta el. A következő pillanatban már az álmok édes mezején heverészett, másnap tizenegyig meg se rezdült, csak aludt.
A mély feketeségből telefonja bántó zaja rántotta ki, mintha a világ kezdete óta csak aludt volna, de ez nem volt elég, ő többet akart. Artikulátlan szitokszók sokasága hagyta el ajkait, amik a kijelzőn lévő név láttán mozgás helyett inkább két oldalra terpeszkedtek. Hirtelen minden gondja és baja tovaszállt. Mintha a magányos szoba helyett otthona, Kalifornia egyik szellős partján ébredt volna.
