𝐓𝐇𝐄 𝐕𝐈𝐃𝐄𝐎 【𝓽𝓪𝓮𝓴𝓸𝓸𝓴 】

utószó + magyarázat

Először is, hatalmas hála és köszönet Neked, amiért elolvastad ezt a kis könyvecskét!

Ez egy erősen lélektani/pszichológiai  történet volt, azaz, a szereplők gondolatvilága, érzelmeinek ismertetése, karakterfejlődése töltötte be a legmagasabb szerepet, nem pedig a cselekmény. Bevallom, nagyon nehéz volt megírni, odafigyelni mindenre, s a végkifejletthez illően/ragaszkodón vezetni a szálakat, gondolatokat; össze kellett szednem hozzá a témához kapcsolódó (még igen csekély¡!) háttértudásom, és rengeteg pszichológiai írást is olvastam hozzá. Biztosan rengeteg hibát ejtettem, de egy percig sem bánok semmit, ugyanis Miattatok teljesen megérte az egész! Valójában, Ti (meg persze Tae & JK♡ létezése, hehe) tettétek igazán értékessé és széppé ezt a kis amatőr könyvecskét, és ezért bárcsak lenne szebb, vagy több szó, mint a köszönöm! ♡ (Ez persze azoknak is szól, akik a mostani időponthoz képest később, a „jövőben” olvásták a történetet. ｡◕‿◕｡)

Nagyon sokat kérdezgettem tőletek az egyes fejezetek alatt, hogy mit gondoltok Jungkook és Taehyung karakteréről/cselekedeteiről (mindannyian nagyon-nagyon jó dolgokat írtatok!!!), ezért most én is szeretnék egy kis magyarázatot adni ezekkel kapcsolatban.

Jungkook;

JK-t a sztori elején egy nagyon erőteljes személyiséggel rendelkező egyénként ismerhettük meg. Mindenről volt véleménye, megfogalmazta az álláspontját különböző dolgokkal/eszményekkel kapcsolatban, eldöntötte, miben hisz, miben nem, az önmagába vetett hite pedig igen stabilnak tűnt. Jungkook úgy érkezett meg Dél-Koreába, hogy fel volt építve a személyisége, ám hamar rá lehetett jönni, az ő személyének „vára” rengeteg rossz követ is tartalmazott, ezért rettenetesen imbolyogott, s csak idő kérdése volt, mikor dől össze. (Tehát, például, eleve az, hogy tetveknek nevezte a szerinte(!) ostoba embereket, ami alapjában véve már a Bűn és bűnhődésben vagy Nietzsche átértelmezett übermensch elméletében is egy zsákutca, és nagyon rossz dolog [leírtam, hogy innét szedte a gondolatot], amit ő tudott is, mégsem ismerte el.) Aztán, JK egyik fő hibája, hogy nem fogadott el semmit és senkit, aki/ami ellenkezett az ő látásmódjával, ezért is volt az a rengeteg indulatos megnyilvánulása azok felé, akik bántották a számára fontos dolgokat (pl.: Dohyun Taehyungot, Taehyung a vallást), ám a verekedések másik magyarázata, hogy valójában ekkor már JK tudatalatt küszködött magával (leírtam, hogy ezelőtt nem volt ilyen, sosem erőszakoskodott), mindezt pedig a Taehyung iránt érzett emóciói váltották ki belőle. Való igaz, először Taehyung testébe(!) szeretett bele – amit ő szintén nem realizált, és nem tudott elfogadni, hiszen meg volt róla győződve, hogy ez erkölcstelen, ő pedig túl jó ember ehhez –,  ám a későbbiekben fokozatosan rájött, mennyi belső értéke is van az ő szerelmének (pl. a templomos incidens után, amikor Tae megbocsájtott neki, már elhangoztak ilyesmik, hogy JK úgy gondolja, Taehyungnak nagyon jó lelke van). Valójában JK hatalmas eszmei értéket kerített Taehyung köré (ez abból is látszik, hogy angyalnak nevezte meg ilyesmi), és bár Taehyung az ő szöges ellentéte volt, mégis, kezdett rájönni, hogy ez a fiú jobb ember nála, s ez annyira ellenkezett a saját magába vetett elképzeléseivel, hogy összeroppantotta az egész bensőjét. Jungkook összezavarodott, mert nem értette saját magát, nem tudta megfejteni, hogy a belső vídódása valójában Taehyunghoz, meg az iránta táplált érzelmeihez köthető (pedig ebben igaza volt Hoseoknak!), és emiatt szörnyű önmarcangolásba kezdett, átesett a ló túloldalára. Nem tudta feldolgozni, hogy összeomoltak az eszméi, nem tudta feldolgozni, hogy rossz téglákból építette fel önmagát, ezért azt kezdte gondolni, valójában egy szörnyeteg lakozik benne, amit ő eddig nem vett észre, ugyanis nem fordított rá időt, hogy megismerje önmagát. Erre válasz a Taehyung szájából elhangzott állítás, miszerint az élet nem arról szól, hogy megismerjük önmagunkat, hanem, hogy felépítsük (ez egy George Bernard Shaw idézet!). A végén pedig Jungkook rájön, hogy valóban rossz elemekből építette fel magát, s készen áll, hogy a Taehyung által megismert valódi szeretet tégláiból készítsen magának új várat. (ﾉ◕ヮ◕)ﾉ*.✧
[JK-nek nyilvánvalóan volt egy alap pszichés problémája/betegsége, ám direkt nem kerítettem ennek nagyobb feneket/nem fejtettem ki, hogy mi is lehet az, mivel nem akartam, hogy a lényeg a ezen összpontosuljon.]

Taehyung;

Taehyung személye egyszerűbb, ugyanis, ő nem gondolkodik annyit, nem gondolja túl a dolgokat. Ezzel szemben, az sem  mondható rá, hogy ösztönlény, hiszen tudatosan lépked a szeretet útján, és az alapján cselekszik (ez leginkább ott mutatkozik meg, amikor Jungkook szakít vele, s ő elhatározza, mégis segíteni fog neki + azért igazán irónikus, mivel ő nem vallásos, sőt, egyenesen tagadja annak jelentőségét, mégis sokkal szeretetteljesebb/erkölcsösebb, mint JK, akinek viszont a heppje a jézusi szeretet, a jóság, meg az erkölcs.) Viszont, Taehyung nem rendelkezik semmilyen önismerettel, nem tudja a helyén tartani az önmagában dolgozó érzelmeket, ezért nem is realizálja, hogy ő valójában egy nagyon jó ember, s elvakítja a videó okozta szégyen, meg a másoktól kapott bántások. Taehyung személyiségileg szinte egyáltalán nem fejlődik a történet végére (ezt jelzi az utolsó részben található gondolat is, miszerint JK elhatározza, ha jobban lesz, segít Taehyungnak helyre tenni magát). Ezzel ellentétben Taehyung élete nagyon is sokat változik, nagy fordulatot vesz, hiszen többé nem lesz magányos, megtalálta az embert, aki felesküdött, hogy örökké mellette lesz, s két új barátot is szerzett – tiszta az út a boldogsághoz.

Nagyon sok mindent írhatnék még, ám nem érzem szükségesnek, minden történet önmagáért beszél. ♡

Még egyszer köszönöm, hogy elolvastad a könyvecskémet, köszönöm a csillagocskákat, kommenteket! ✿ Köszönöm, hogy boldog pillanatokat okoztatok nekem, és remélem, ez kölcsönös, s a történet is okozott nektek valamiféle jót! ♡ Mindig legyetek boldogok, egészségesek, minden jót kívánok nektek! (づ￣ ³￣)づ