Az emberi elme megfejthetetlen villanásairól.
❝Egészen olyan volt, mintha Jungkook fülei közé éppen a végtelenül sötét világűr próbálná befészkelni magát.❞
[FIGYELEM¡! A történetben erőszak, szexuális/felnőtt tartalom is található!]
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
néha csak úgy kitör belőlem pár nyomorult könycsepp; öntsed tele lelkem szeretettel, tele tettel.
Taehyung szorosan ölelte Jungkookot, s miközben magába szívta bőrének férfias, leginkább lime-ra s gyömbérre emlékeztető finom illatát, arra gondolt, hogy soha, de soha többé nem akarja úgy látni a fiút, mint tegnap délután. Jungkook szinte összesett a kapujuk előtt, s azt motyogta Taehyungnak, segítsen, mert senki másban nem bízik, csak benne. Aztán, még azt is mondta, ne hívjon orvost, ugyanis nem túl jó dolgot tett, s nem szeretne lebukni. Taehyung számára nyilvánvaló volt, hogy a fiú verekedésbe keveredett (üvöltött a sebeiről, hogy ez történt), ám fogalma sem volt, kivel, vagy egyáltalán miért, hogyan. Rémült volt, s először kissé mérges is, ám lassacskán egész mellkasát csupán a borzalmas aggodalom töltötte ki. Kedvelte Jungkookot, rettenetesen kedvelte, hiszen ő volt az egyetlen személy, aki emberszámba vette őt, akit nem érdekelt a múltja. Azt is tudta - érezte -, hogy a fiú valószínűleg nem csak barátként tekint rá, s ha először ettől kissé meg is rémült, mára már tökéletesen elfogadta a helyzetet: Jungkook nem olyan volt, mint azok a fiúk és férfiak, akik csak ki akarják használni testét, akik szexuális játékszerként tekintenek rá, s az ostoba exére sem hasonlított, semmilyen tekintetben - Jungkook sokkalta jobb volt mindannyiuknál. Na meg, Taehyungnak sem volt közömbös a másik fiú kinézete; mindig is gyengéi voltak az ilyen édes, mosolygós, mégis izmos, férfias egyének - nem, Taehyung maga is tudta, hogy soha nem fog tanulni a hibáiból.
Irónikus, hogy pontosan ebben a pillanatban a szobájában újabb Lana Del Rey szám szólalt meg, mely történetesen a Music to watch the boys to címet viselte; Taehyung azonnal elvörösödő fejjel rohant vissza a helyiségbe, hogy kikapcsolja a hangszóróját. Látta, ahogy a társa értetlen tekintettel pislog utána, s csak remélni merte, hogy ő nem fogta fel a zene első sorait - bár, erre igazán csekély esély volt, hiszen Jungkook tökéletesen értett angolul.
Taehyung kínjában megdörgölte a szemhéját, majd elhessegetve a kellemetlen gondolatokat, inkább csak leült az ágyára, biccentve az ajtóban toporgónak is, hogy tegyen ugyanígy.
- Tetszik a szobád - jegyezte meg Jungkook kissé félénken, mikor társa mellett elhelyezkedett a puha matracon.
Taehyung mosolyogva csóválta meg a fejét. Kizártnak tartotta, hogy Kooknak valóban tetszik az ő szobája: Az anyukája által készített gyönyörű tájfestményeken kívül semmi érdekes nem bújt meg a helyiségben: a falak és a bútorok is mind-mind fehérek voltak. Taehyungnak tetszett ez így, hiszen szerette a letisztultságot, a fényességét, ám nem hitte, hogy a másik fiú is odavan ezért a - kissé talán lányos - megjelenésért. Mindenesetre, értékelte a kedves megjegyzést.
- Aranyos vagy - mosolygott haloványan a társára, ám ahogy végignézett a fiú szörnyű sebekkel, s kékes-lilás foltokkal teli arcán, azonnal elkomorodott a tekintete. Szomorkásan sütötte le a szemeit. - Jungkook, ki tette ezt veled? Mi történt?
