𝐓𝐇𝐄 𝐕𝐈𝐃𝐄𝐎 【𝓽𝓪𝓮𝓴𝓸𝓸𝓴 】

23.

– Miért vagy itt? – Kooknak remegett az ébredéstől elmélyült hangja, s egy másodpercre sem vette le riadt szemeit a társáról. Eleresztette Taehyung kezét, majd felült, s kissé hátrébb is húzódott, mintha csak menekülni próbálna.

Taheyung nagyot sóhajtva ejtette saját csuklóját az ölébe, s fejét csóválva lesütötte a tekintetét. – Figyelj, tudom, hogy azt mondtad, hogy szakítasz velem, meg is értettem, de egyszerűen láttam rajtad, hogy valami nem okés, és tessék, meg is történt a baj, szóval minden bizonnyal okkal aggódtam, és… - Érezte, ahogy össze-vissza beszél, de hát nem igazán tudta, ezek után hogyan is kellene megfogalmaznia a mondanivalóját. Igaz, Jungkook esélyt sem adott rá neki, ugyanis abban a pillanatban hevesen vágott a szavába.

– Miért jössz a közelembe? – Szavai, s orgánuma mintha egyre hisztérikusabbá váltak volna. – Taehyung, ölj meg, kérlek ölj meg azért, amit tettem veled – hadarta, s társa hallotta, ahogy a fiúnak egyre hevesebben koccannak össze a fogai állkapcsának remegésétől. – Miért vagyok egyáltalán életben? A francba, miért nem haltam meg? Ölj meg, a picsába is, ölj meg most, mi lesz már?! – csuklott el a hangja.

Taehyung tágra nyílt szemekkel, eltátott ajkakkal nézett ismét a szerelmére, teljesen összezavarodva, egy szót sem értve az egészből. Megpróbálta megfogni Jungkook görcsösen ökölbe szorított kezeit, ám a fiú ekkor csak még hevesebben vette a levegőt, s zokogáshoz hasonló hangokat hallatott, habár könnyeket nem ejtett.

– Jungkookie, mégis miről beszélsz? – tette fel a kérdést hevesen. Rettenetesen megijedt, fogalma sem volt, mi történik éppen.

Kook keservesen felnyüszített, s térdeit felhúzva, összegörnyedve a tenyerébe temette az arcát. – Ne csináld ezt, ne legyél ennyire jó hozzám – motyogta elhalóan. – Azok után, amiket tettem, egyedül a halált érdemlem, semmi mást…

– Az isten szerelmére, mit tettél?! – csapott ekkor Taehyung hirtelenjében az ágy matracára. A feszültség, az értetlenség, s a tehetetlenség szörnyű, fojtogató hurrikánként tombolt a bensőjében. – Nem tettél semmit, Jungkook! Hoseok elmondta, hogy azt mondtad neki, félsz, hogy bántasz engem, de…

– Fogd már be! – nyüszítette hisztérikusan a másik fiú, továbbra is rázkódó testtel takarva az arcát. – Mégis hogyan mondhatsz ilyeneket azok után, hogy megerőszakoltalak?!

Taehyung lefagyott, megdermedt, benne rekedt a szó. Némán, eltátott ajkakkal pislogott a társa összegömbölyödött, reszkető valójára, s érezte, hosszú, hosszú percek teltek el, amíg végre ki tudott adni egy értelmes mondatot a száján.

– Hogy mi van? – suttogta. Egyszerűen köpni-nyelni nem tudott, még az agyából is kifutott a vér. – Jungkook, te… Te azt hiszed, hogy meg… - Itt megakadt; egyszerűen túl hihetetlenül, s zavarba ejtő módon ostobán hangzott a kifejezés, még felfogni is alig tudta, nemhogy kimondani. Azért csak, neki futott még egyszer: - Te azt hiszed, hogy megerőszakoltál engem?

A másik fiú ekkor elfehéredett, rettenetesen értetlen arckifejezéssel pillantott fel rá. Hosszasan csak néztek egymásra, kölcsönös válaszokra várva, mire végül Kook nagy nehezen megszólalt. – Szerda este átjöttél, és ugyanazokat mondtad, amit korábban is – rebegte, maga elé meredve, a takaróját mustrálva –, úgy értem, hogy segíteni akarsz nekem, meg aggódsz értem… És én rettenetesen  ideges lettem, és…

Taehyung nem bírta tovább hallgatni. Hevesen térdelt fel az ágyon, s esélyt sem adva az ellenkezésre, társa keserves orcáját a tenyerei közé szorította. Tágra nyílt, bekönnyesedett szemekkel fúrta tekintetét társa tekintetébe.