Kpop One Shots - MiniMeters

Feels like Heaven - YooBin Pt.2 - (Kim HanBin "B.I" & YooA)

Gyors mozdulattal ülök be az autóba, ellentétben velük, ugyanis a fószer még mindig Őfelsége ruháját és végtagjait igazgatja. A látvány túlságosan bizarr, nem tudom hova tenni, hiszen a lány ép és egészséges, legalábbis el tudott menni egyedül a mosdóba, akkor gondolom kényelembe is tudná magát helyezni... Mégis, ennek a lénynek ott fogdosnia és pakolgatnia kell.

Egyre biztosabb vagyok benne, hogy nekem erre a lányra van szükségem, neki pedig rám.

Sokáig követem őket a városon át, azonban amikor kihaltabb területre érünk, egyre izgatottabb leszek. Fészkelődni kezdek az ülésben, a tükröt igazgatom, ujjaimmal pedig a kormányon dobolok. Már csak néhány családi ház keretezi a főutat, így inkább lelassítok, nehogy feltűnő legyen, hogy követem őket. Messziről látom, ahogy az autó felhajt az egyik garázs elé, én viszont nem állok meg, elhajtok előttük, az eszembe vésem a házszámot, majd a telefonom után nyúlok, hogy a térkép alkalmazásban elhelyezzek egy gombostűt. Hazafelé a fejemben ezerrel megy a munka, készítem a haditervet.

Másfél hét telt el azóta, hogy elkezdtem figyelni Porcelánt és VénFaszt. Utóbbi minden reggel tízkor elhagyja a házat, egyedül hagyva Porcelánt két kerek órára, pontosan délben visszatér. Ezután vagy továbbra is otthon vannak, vagy délután négykor elhagyják együtt a lakást. Ilyenkor Porcelán mindig feje búbjától a lábujjáig kikerázva lépi át a küszöböt, mint egy nemrég kicsomagolt prémium baba. A távozásra a "tulajdonosa" készíti fel, szó szerint. Megmosdatja, nőket megszégyenítő módon kisminkeli, ruhát ad rá, még a harisnyát és a bugyit is ő húzza fel neki... Pontosan úgy bánik vele, mint egy élő babával, akinek gondoskodásra van szüksége, mintha bármelyik pillanatban eltörhetne. Így a hölgy bármilyen angyali is kívülről, ez csak a kéreg, és ahogy látom, belül semmi sincs: VénFasz gondokosodott róla és kivájt mindent.

Mindennap más helyszínre mennek - valószínűleg azért, hogy ne tűnjön fel senkinek a szörnyű valóság -, de mindig fagyit vesz Porcelánnak, epreset, magának soha, ő folyamatosan beszél, az élő játéka pedig csak hallgat, egyetlen szó sem hagyja el a száját. Nagy ritkán grimaszba torzul az arca, ilyenkor az a szemétláda feldúlt lesz, a lány pedig eltipeg a mosdó felé. Valószínűleg ezért esett neki nehezére kiolvasni a nevemet, amikor felszedtem a földről.

Mindent összegezve VénFasz kiérdemelte a nevét, Porcelán pedig egy elnyomás alatt tartott fiatal lélek, aki arra vár, hogy megmentsék. Pont, mint én, én is a megmentőre vágyom, és ő fog megmenteni. Egymást fogjuk megmenteni.

A ház hátsó udvarán hallom, ahogy a vénember autójának ajtaja csapódik, pár pillanattal később pedig a motor is felbőg. Felállok a földről, majd kipillantok a nagy bokor mögül, így egy kis résen látom, ahogy a jármű kihajt az útra, majd eltűnik a messzeségben. Itt az én időm.

Felkapom a földön hagyott papírlapokat, majd Porcelán ablaka alá sietek. A ház hátuljában van a szobája, függönnyel ellátva, oldalt ablakfedőkkel, hogy szélről se lássanak be. Hiszen melyik elmebeteg akarná, hogy a szomszédok felfedezzék a kis titkát? Hogy lássák, ahogy egy fiatal nőnek a meztelen testét kenegeti és fésüli a haját? Semelyik. Még én sem. Azonban egy jobb objektív és bámm! Máris kiderült a titok. Fogvatartónk mégsem annyira okos és elővigyázatos, mint azt képzeli.

Odanyomtam az ablakhoz az első kis üzenetet, szabad kezemmel pedig megkocogtattam az üveget, hogy a bezárt madárkám rám figyeljen. Nem állíthattam csak úgy az ablaka elé, elővigyázatosnak kellett lennem, ezért találtam ki ezt a nyálas tervet a lapokkal.

"Szia! Ne ijedj meg, kopogj, ha segítséget szeretnél!" Áll az elsőn, tudom, nem a legjobb duma, de jobb nem jutott eszembe, nem emberek megmentésére szakosodtam.