Kpop One Shots - MiniMeters

Megérte? Megérte. (KaiHan)

Úgy tűnik, mégis van az a pénz... Eladtam magam.

Ezután csak úgy folytak a készülődések. Azt hittem ezért a jó kis summáért csupán annyit kell tennem, hogy felveszek valami kis tré parókát, egy pár magassarkút, meg valami turkálóban összeszedett kurvás göncöt, kitömök egy melltartót pár zoknival, aztán lenyomok valami öl táncot egy idiótának, de... nem így lett. Nagyon nem így lett...

Lay elvitt valami oktatóhoz, aki egy komplett koreográfiát tanított be nekem, amiben ráadásul RÚDTÁNC is van. Ezt most nem úgy kell érteni, hogy kurvás az egész, egyáltalán nem. Ez a műsor teljesen kifinomult, és nőies, és csábítóan szexi. Ja és kurva nehéz volt megtanulni.

Az idő pénz, ez esetben pedig naaagyon sok pénz. Így ha nyögvenyelősen is, de tűrtem, pont, mint egy vadállat, amit a cirkuszi előadásra idomítanak. Valahogy úgy is éreztem magam, hogy őszinte legyek.

Az egyik kedvenc beülős helyem ajtaján léptem be, leültem a ZiTaoval szembeni bőrfotelbe, majd körbe szemléltem a helyet. Minden ugyan olyan volt, mint általában, lézengő emberek, ugyanaz a pultos, ugyanazok a festmények, színek és illatok, csak én nem voltam ugyanaz. Épp ellenkezőleg, teljesen más voltam.

- Öhm... Bocsánat, látom, hogy kiköpött úgy nézel ki, mint a személy, akit várok, de mégse ő vagy, mert ő... hát férfi, szóval megtennéd, hogy felállsz? - köhécselt, majd kezdett furán kínosan beszélni, mire értetlen fejjel bámultam rá, majd leesett.

- ÉN VAGYOK! - keltem ki magamból. - LuHan.

- Mi van? És miért nézel ki úgy, mint egy nő? Ugye... ugye nem? - Az arca grimaszba torzult, a gondolatra, amit inkább ki sem mondott.

- Nem, nem fogom átoperáltatni magam. Azért nézek ki így, mert Byun BaekHyun, az a pénzes paraszt kettő milkát fizet azért, hogy valami másik sznob haverjának ellejtsek egy szexi táncot.

- És te ennyire komolyan veszed, hogy ennyit költesz rá?

- Dehogyis! Ezt is azt a barom fizeti. Ezen egész nap dolgoztak; ez itt egy lace-front paróka, bármit is jelentsen ez; a melleim pedig valami speciális cuccból vannak; a sminkem M.A.C - mutogattam végig mindent szépen sorjában magamon -, a ruháim meg már a fene se tudja. NEM IS ÉRDEKEL, MINDEN, AMI MOST RAJTAM VAN DRÁGÁBB MINT AMENNYI CUCCOM ÖSSZESEN VAN! Na jó, ez talán túlzás, de érted mire gondolok... Ja, a férfiasságom pedig úgy eltűntették, mintha sose létezett volna! Minden büszkeségem elvették tőlem, minden értékem, amire férfiként büszke lehetnék... - szontyolodtam el teljesen.

- De abszolút megérte, ha azt nézzük, hogy olyan vagy, mint egy nő, mintha a saját rég elveszett ikertesód lennél. Nem LuHan, hanem Luna - Tao úgy nevetett, mintha az elmúlt húsz évben ki lett volna verve a foga, és ma csináltatott volna újakat, amit az egész világnak meg kell mutatnia. Komoly, öldöklő fejem láttán, köhintett egyet, majd abbahagyta. - És ma lesz a nagy fellépés?

- Nem... Byun csak látni akarta, hogy megfelelő leszek-e, de mire oda kerültünk, hogy leszedjék rólam ezt a sok szart, mindenkit elküldött. Mert baszott vicces, hogyha így szaladgálok egész nap.

- Nem értem... Miért is éri meg ez, ennyi pénzért, ennek a gazdag gyereknek?

- Elvileg a srác, akinek a szülinapja lesz három év után most tér haza, az isten kis lyukából, aztán szereti, hogyha férfiak ennyire nők... vagy mi. Mindegy, nem is érdekel, én csak a pénzt akarom. Ennyi. Hol a kajám? - pillantottam rá vádlón.

- Elfelejtettem mit kérsz, de most már kikérheted magadnak, gyakorolhatod legalább a lányos beszédet is. Hidd el, jobb, hogyha nőnek néznek, mint nőnek öltözött buzinak - nevetett a markába, én pedig a pult felé menet jól vállba vertem. Sajnos csak majdnem fordult le a székről...