𝐓𝐇𝐄 𝐕𝐈𝐃𝐄𝐎 【𝓽𝓪𝓮𝓴𝓸𝓸𝓴 】

13.

– Úgy sajnálom – zokogta; képtelen volt visszafojtani a torkából előtörő mérhetetlen keservet. Teljesen elvesztette önmaga felett az irányítást. – Nem érdemellek meg, rohadtul nem érdemellek meg, de kérlek, bocsáss meg! Szörnyű dolgot tettem veled, azóta is, minden nap meg akarok halni, és bárcsak meg is halnék, mert a világon semmi jót nem érdemlek. Te vagy a legszebb, legjobb dolog, ami valaha történt velem, én mégis iszonyúan viselkedtem veled. Egyszerűen nem tudom szavakba önteni, mennyire sajnálom...

Amíg beszélt, Jungkook minden egyes percben azt várta, mikor fog már végre belerúgni a másik fiú. Mikor fogja végre eltaszítani magától, mikor fog kiabálni vele, hogy ne viselkedjen ilyen szánalmasan? De ehelyett Taehyung lassan, nagyon lassan leguggolt, majd mikor már arca egy vonalban volt Jungkook könnyáztatta arcával, óvatosan helyezte ujjait a másik fiú remegő ajkaira, ezzel megállítva a torkából előtörő  borzalmasnál borzalmasabb szavak lavinájat. Taehyung is sírt. Csodaszép szemei  édes, könnyes mosolyba rándultak, ahogy a szerelmére nézett, miközben hosszú, kecses pilláiról folyamatosan gördültek le a gyémántcseppek. Finom, meleg ölelésbe vonta Jungkookot, ki ennek hatására meglepetten tátotta el ajkait. Azért csak, erőtlenül bújt szerelméhez, átkarolva annak karcsú, törékeny testét: Még így, vastag pulcsija alatt is tökéletesen érezte a fiú minden egyes kecses csontját, s testének érzéki forróságát. Az a finom, ismerős barackvirág illat, mely azonnal Kook orrába lopta magát, olyan volt, akár a mennyország legkellemesebb aromája, s tomboló elméjét azonnal megnyugtatta kissé.

– Miért csinálod ezt? – suttogga Jungkook kis idő múltán a másik vállába, mikor már nem rázta annyira a keserves pánik. – Azt sem érdemlem meg, hogy belém rúgj.

Érezte, ahogy Taehyung hosszú ujjai végigszántják a haját, megcirógatva fejbőrét, majd lejjebb haladva görnyedt hátának minden pontját. – Felejtsük el, okés? – hallatta, egészen halkan, finoman ejtve a szavakat. Forró lehellete csiklandozta Jungkook nyakát ott, ahol már nem fedte bőrét a fekete télikabátja. – Butaság volt az egész. Én is ugyanúgy hibás vagyok, ahogy te, sőt, én szítottalak, én rúgtalak meg először... Ne ostorozd emiatt magad tovább. Megbocsájtok, sőt, már rég megbocsájtottam, szóval kérlek, ne sírj tovább. Megszakad a szívem.

Jungkook felnyitotta a pilláit, s úgy meredt a Taehyung háta mögött húzódó távoli, hófödte hegyekre, mintha csak azt várná, omolajanak le a dombok. Eszébe sem jutott, hogy Taehyung is saját magát hibáztatja, hogy ő is önmaga vétkének tekinti a történteket... De hát, ez mégis hogyan lehetséges?  Egyszerűen nem fért Jungkook fejébe, hiszen szerelme szinte semmi rosszat nem tett... Vagy rosszul emlékezett volna? Ennyire elvakították volna az érzelmei, mint ahogy azt Hoseok is mondta? Esetleg, egyszerűen erről szól a szerelem? Önmagunk hibáztatásáról?

Egyszerre érzett és gondolt mindent, és semmit. Megrökönyödötten szorította magához még jobban kedvese testét, ahogy ismét elerdetek a könnyei, ám immár csupán szelíden, meghatottan sírdogált.

– Annyira szeretlek – hüppöggte, mire Taehyung finoman tolta el magától őt, hogy aztán egymás csillogó, könnyes szemeibe nézhessenek.

– Én is szeretlek – susogta ellágyultan, egy édes mozdulattal simítva meg Kook arcát. – De azt hiszem, mindketten kicsit túl sokat sírunk, nem gondolod? – tette hozzá szórakozottan, mire a másik fiúnak is halovány mosolyba rándultak vékony, ám szép, íves ajkai.

Taehyung kedves, puha csókot hintett társa ajkaira, ki azonnal visznozta az édes gesztust. Ott, abban a pillanatban Jungkook úgy érezte, hosszú napok óta végre biztonságban van, végre nem akarja beszippantani a sötétség; Taehyung szájának finom érintése, nyelvének édes íze, testének csodálatos illata óvóan, szeretetteljesen vonta körbe az ő egész lényét. Folyamatosan az cikázott felhős agyában, hogy angyalt ölel, méghozzá a legcsodálatosabb angyalt ezen a világon.

Egyszer csak összeboruló testük közé egy újabb kis test férközött: Jungkook szinte meg is feledkezett az apró kutyusról, mely immár elevenen, játékosan próbálta magát közéjük fúrni. Taehyung felnevetett, majd azonnal karjai közé vette a kisállatot, ki egy aranyos, halk ugatás következtében azonnal megnyalta az arcát. Taehyung édesen, halkan kacagott, Jungkook pedig ellágyultan figyelte őt, meg az eleven kis szőrgombócot. Úgy érezte, a napokon át vérző szíve végre gyógyírhez jutott.

___________________________

Huhuhu, oké, tudom, hogy sokan arra számítottatok, hogy Taehyung haragudni fog JK-re, és teljesen megértem, hogy ha néha esetleg confused-ak vagytok a sztorival kapcsolatban, fhuu és még milyen confused-ak lesztek később hehe :D
de ne aggódjatok, ha még nem is látszik, de lesz kiút, a végén értelmet nyer majd minden, mi, miért történik. már amikor elkezdtem a sztorit, el volt tervezve az egész, szóval minden kis eseménynek súlya, és értelme van, melyek egyre közelebb viszik a történetet a végkifejletthez. igyekszem a lehető legtöbbet kihozni magamból ehhez a történethez & nagyon örülök, ha tetszik nektek, köszönöm, hogy olvassátok! ❤️

fhu amúgy már az utolsó fejezeteket írom, szóval mostantól valószínűleg már naponta tudom hozni a részeket!!! (összesen kb 22-23 részes lesz a történet)

Legyen szép napotok, minden jót nektek! 💜💜💜