Megoldás

945 63 0
                                    

Yuuja:

Miután megfürödtünk ,mert muszáj volt , ha már miattam vizes lett testvérem. Még meg is fürdetett, mert a történtek után nem voltam képes magamra nézni. Utána bejöttünk a szobámba és egymás felé fordulva beszélgetünk vagyis vallat.

-ki volt az? Ha megtudom két kezemmel folytom meg azt a rohadékot- szemei vörösen izzanak és árad belőle a komolyság.
-tudod te is- ennyit mondok, hisz tudnia kell ki van rám szállva már évek óta.

Sóhajt, majd úrja belekezd...

-tudom ,csak reméltem nem ő az, így könnyen agyon tudtam volna verni, most meg, mint eddig meg sem tudom közelíteni, mert védik azt a faszt és nem tudom egyedül elintézni. Gazdag senki aki a pénzével irányít mindenkit.
Szolni kell anyáéknak ez nem mehet így tovább-mélyen szemembe néz biztatóan, de nekem valahogy ehhez nincs elég merszem.

-nem szeretném, annyira szégyennek érzem , hogy nem tudtam megvédeni magam-szomorúan lehajtom a fejem, de bátyám állam alá nyúl és kényszerít, hogy a szemébe nézzek.

-mostmár nem érdekel mit mondasz. Eddig hagytam, hogy majd egyedűl elintézd, de nem tudtad megtenni. Többet nem hagylak magadra és nem hagyom, hogy egymagad szenvedj.
Elmondom apáéknek és együtt megtaláljuk a megoldást-halál komoly, még meg is ijeszt, így még soha nem bánt velem, de lehet ideje bekeményíteni, hogy felnyíljon a szemem.

Bólintok miszerint beleegyezem.
-helyes- megsimogatja arcom- ne félj nem lesz semmi baj, bízz bennem- még homlokon puszil és kimegy a szobából. Én addig a takaró alá bújok és utat adok könnyeimnek.

Yuto:

Egyből a konyha felé veszem az irányt, mivel tudom, hogy anya ilyenkor főz , apa pedig körülötte legyeskedik.

Igazam is lesz, mivel elég édes dolog kerűl szemem elé.
Anya a tűzhelynel áll, apa pedig derekét öleli, fejét vállán pihenteti, közben dúdolgat és egyszerre dőlöngélnek. Nem szívesen, mert tudom nem mindig boldogok miattunk, de most muszáj vagyok megszakítani az édes pillanatokat , mert a testvéremről van szó.

- Anya, Apa beszélnünk kell-mondom határozott hangon.
-mondjad kicsim-mondja anya, de azt szeretném , ha most csak rám figyelnének.

-kérlek üljünk le, mert nagyon komoly dologról van szó- mindketten lefagynak egy fél percre, apa elengedi anyát , majd a gázt elzárják és a kanapé felé invitálnak.

-mond- szólal meg apa , szét tett lábakkal és összefűzött kezeire teszi állát.
-Szóval Yuuja... , Yuuját me-megeee- nem birom kiejteni- mi van vele , fiam ne ijjesz ránk-mondja anya aggódó arcal. Annyira fáj a szívem, hogy nem tudtam vigyázni a családomra.

-megerőszakolták- kimondom gyorsan, mire teljesen lefehérednek, aztán anya elszalad, gondolom Yuujához. Apa pedig sóhajt egyet és hozzám sétál, majd magához ölel.
Nem birom visszatartani könnyeim és keserves sírásba kezdek. Vissza ölelem derekánál és pólóját eléztatom eső cseppjeimmel. Ő pedig hátamat simogatja.

-semmi baj nem lesz. Örülök , hogy elmondtad- hosszú idő után megszólal.
-sajnálom, hogy nem tudtam megvédeni őt, pedig az én feladatom volt.-szarul érzem magam, most biztos Yuuja is velem együtt sír.
-nem a te hibád , hanem azé aki ezt tette vele. Te mindent megtettél.
Annyit mondj el ki volt az?
- Kim Taehyung
-megölöm azt a elkényeztetett geci kölyköt-fel áll és az emeletre síet. A lépcső aljánál még vissza néz rám- ne aggódj , innentől a kezünkbe vesszük az irányítást.
Biztonságot nyújtó hangjával megnyugtat , így kicsit fellélegezhetek.

Jimin:

-Hogy történt?-kérdezem kicsi, sebzett madárkámat, de csak óvatosan nehogy megijesszem.
-háát.... én csak meg akartalak látogatni titeket, de észre vett és pedig elkeztem futni, de véletlen neki mentem egy néninek, így elkapott és és be-be vitt egy sikátorva és ott..-szakadozva fúja ki a levegőt, így nem tudja befejezni, kezd megint bepánikolni. Nem kell folytatnia , hogy tudjam mi történt. Az a kölyök , mindig is zaklatta az én angyalom, de hogy idáig fajult az megengedhetetlen. A szülei egy rakat szar darab.

-de ugye legalább védekezett?- nyakamba fúrta fejét és nemlegesen rázta a fejét. Hát ez fasza, most a 16 éves fiamnak az álmai helyett gyereket kell nevelnie. Nem az a baj , hogy gyermeke lesz, hanem az, hogy még nagyon fiatal és csak féltem. Elvetetni semmiképp nem hagyom, mert tudom egy gyermek áldás , ha van.

-semmi baj kincsem, együtt megoldjuk- szorosan magamhoz ölelem kis hercegem és mostmár soha nem fogom elengedni.
-hmm- hümmög tudomásul véve....

Halk ajtó nyitódás hallatszódik és egy aranyos Jungkook dugja be a fejét.
-bejöhetek?-kérdezi tök aranyosan. Megnevettett aranyos tette és intek neki jöjjön beljebb.

Közelebb is jön és ad egy csókot a számra meg a kicsi buksijára is aki időközben bealudt. Most így közelebbről olyan megviselt az arca. Magamra emlékeztet, mikor még depressziós voltam én nem volt mellettem Jungkook.

Életem szerelme bebújik mellénk, de eszébe jut a másik iker gyermekünk és érte megy.

Mikor már az egész család összegyűlt, együtt aludtunk, úgy, hogy a két kicsi középen Yuto a testvérét ölelte át, mi felnőttek , pedig két szélen voltunk. Jungkook keze derekamon pihent az én lábam pedig az övén és így éreztük egymást.

Utolsó gondolatom még az volt, hogy vajon hol ronthattuk el, vagy nem is mi vagyunk a hibásak hanem mindenki más?......

Papa, please give me your love.Where stories live. Discover now