Papa, please give me your love.

No problem

Jungkook:

Idegesen szorítom a telómat a kezeim között , Jiminé van a másik kezemben , ami már használhatatlan, ezért földhöz vágom, hogy legalább enyivel csillapítsam gyilkolási vágyam.

Nem megmondtam , hogy szorosan fogjuk egymás kezét, erre meg egy kövér embertömeg elsodorta tőlem. Hogy merték , ha tudnák mit tettek , azt kivánnák bár ne élnének, de sajnos nagy ez a város és ahogy Jimint sem , őket sem fogom megtalálni.

-jó , nyugi, a-akkor... , vagyis egyenlőre nyugodj meg-Yuu próbál segíteni, de ne viccelj , hogyan nyugodjak meg fiam?
-oké , mit csináljak-még a gyomrom is görcsbe van . Ha bármi történik a szerelmemmel azt nem élem túl.
-anya nem hülye , szóval lehet , hogy visszament a Hotelbe.
-oh , nem mondasz hülyeséget-csillannak fel szemeim. -már megyek is , Köszönöm.
-de , de ne tedd le apa.
-dee, biztos , hogy ott lesz , síetnem kell. Szia.
-ap...-és le is rakom gyorsan , majd sebesen , leszarva az embereket, mindet fellököm.

Ha már ők sem figyeltek Jiminre , akkor én miért legyek figyelmes velük.

Jimin:

Éppen boldogan magyaráztam Jungkooknak az épületekről, mikor egy elég masszív ember tömeg özömlött felénk , mi pedig úgy fogtuk egymás kezét , hogy egy karnyújtásnyira voltunk egymástól, így könnyen kicsúszott a kicsi kezem Jungoo hatalmas tenyeréből.

Elsodortak, majd egy kicsivel később ki tudtam fúrni magam és pont egy kávézó ajtajánál lyukadtam ki, és pont az előtt amelyikbe jönni akartunk. Előakartam venni a telefonom , hogy szóljak neki , hogy ide jöjjön, de nem volt nálam. Elhagytam és nem tudtam felhívni. Muszáj volt akkor visszamenni onnan ahol jöttünk, meg hátha út közben megtalálom, de sehol sem láttam a nagy fejét , szóval a hotelba megyek , onnan könyebben megtalál majd, hátha neki is van egy kicsi esze és ott keres.

Jungkook:

Minnél gyorsabban akartam oda érni és a karjaimba zárni Minnie csöpp testét. Már majdnem megfulladtam a levegő hiány miatt. Tüdőm szúrt és vízért kivánkoztam. A hotel forgó ajtajához érve megálltam. Ki-be  lélegeztem nagy nehezem a levegőt és térdeimre ereszkedtem.

Miután nagyjából lenyugodtam , bementem és minden zugát feltérképeztem a szememmel, de nem volt sehol. Oké akkor a recepció.

-Szia  , nem láttál egy 170 centi szőke hajú édes fiút? -kérdezem a recepciós kis csajt. Száját eltartva néz rám, majd megrázza a fejét. Dikk mi baja.?

-öhm, n-nem láttam.-fasza szóval veled sem megyek sokra.

-jó kössz a semmit -azzal ott is hagyom. Mit legyek vele kedves.

Ott állok az aula közepén és nyelvemmel arcomat bökdösöm. Arcom nagyon félelmetesen nézhet ki , ha az emberek 2 méter távolsággal kerülnek el.

Jimin:

A Hotelhoz visszaérve megnyugszom. Ez lesz az.
Már majdnem azt hittem, hogy nem találok vissza, de hála annyi eszem még van , hogy emlékezzek rá.
Bemegyek a forgóajtón és körbe nézek hátha Jung.... oh

-Jungkook-ordítom neki , őt messziről is felismerem.

Megfordul és eltorzult arcal felém kezd szaladni. Fáj valamije??
Annyira hírtelen és gyorsan történik minden , hogy mire észre veszem már repülök a levegőben. A kezeiben tart és boldogan forgat , csakhogy abba kéne hagynia , mert félő, hogy lehányom és elrontom ezt a romantikus pillanatot.

Magához ölel és mélyen beszippantja illatom.
Válla felett átnézek és látom minden itt lévő minket figyel. Arcom piroskás lesz és inkább Jungkook vállába fúrom, hogy elrejtsem zavarom.

-soha többet nem hagylak el, mert pórázt fogok rádkötni , ha akarod, ha nem. -suttogja mély férfias hangján.

-képzeld pont ott álltam meg ahova menni akartunk. Nagyon szép hely-hagyom figyelmen kívül előző mondatát.

-nem baj mehetünk, csak hozzám kötlek előbb- elválik tőlem és körbenéz, hogy valami használhatót keressen, majd megakad a szeme a recepcióson. Miért nézegeti azt a lányt?
Odamegyhozzá én pedig szorosan követem.

-hé , nem adnád nekem azt a szalagot a fejeden?- kérdezi kicsit sem kedvesen. Mostmár megnyugodtam .

-de-de miért?

-ne dadogj , hanem légyszíves add nekem- Jungkook előveszi a pénztárcáját és egy nagyobb összeget kivesz belőle. A csaj szeme egyből felcsillan.

-így már mindjárt más- mondja és kiköti hajából azt a szart.... várjunk Jungkook komolyan gondolta , hogy magához kötöz?

-nem már Jungkokkie , igérem nem történik meg mégegyszer.-könyörgöm , nem fogja fel , hogy tök hülyének fognak nézni minket.

Jungkook csak magához ránt és számra csókol , de összepréselem ajkaim még mielőtt elmélyítené . Nehogy már megkapjon mindent.
Nem is tetszik neki , hogy ezt tettem , így elválik. Szomorúan tekint rám.

-nem tudod mennyire megijedtem , mikor nem voltál melettem , szóval ne idegesíts fel megint. -megragadja kezem és ráköti a szalagot jó szorosan, -au -adok hangot a szenvedésemnek.

Megismételné a sajátjával is , ha megtudná kötni, rám néz morcosan , majd ciccegve nyelvemmel megkötöm én is azt a szalagot.
Ráhagyom , még ez is jobb , mint mondjuk a bilincs , ha lett volna az akkor gondolkodás nélkül bilincsel magához. Inkább hálát adok, hogy ezt találta.

-Oh, a telefonomat nem találtad meg?-kérdezem , pont eszembe jutott.

-jah , a földről vettem fel és már nem volt használható , szóval visszavágtam a talajra-vállat von ,utána elkezd húzni a kijárat felé, de megáll.

-valamit elfelejtettem. Telefon, telefon...... Yuuja !! Fel kell hívnom , hogy megvagy .

-miért? Beszéltél vele? Óh Istenem , de hülye vagy . A gyermeket rémiszgeted azzal , hogy eltüntem.

-jó bocsi, de kétségbe voltam esve és amúgy is Unuval alartam beszélni, de ő vette fel.

-már  mindegy-fogatok szemet-csak hívjad.

Azzal előveszi telefonját és beszél a babámmal , hogy megvagyok.

Esküszöm én érzem magam gyereknek pedig , jócskán sok éves vagyok már.
Nem terveztem eltünni na , csak a sors műve lehetett.
Mostmár mindenki megnyugodhat.