𝐓𝐇𝐄 𝐕𝐈𝐃𝐄𝐎 【𝓽𝓪𝓮𝓴𝓸𝓸𝓴 】

10.

– Csak azt, hogy önnek is kellemes ünnepeket, tanár úr – vigyorgott Yoongi rezzenéstelenül. A mellette helyetfoglaló Hoseokból azonnal kitört a nevetés.

A pedagógus egy darabig értetlenül nézett a két vihogó srácra, ám ahogy kicsengettek, csupán megrázta a fejét, s valamit a  bajsza alatt motyogva kisétált a teremből.
Jungkook fellélegzett. Vége. Végre vége ennek is. Elbúcsúzott a továbbra is rettenetesen vidám Yoongitól és Hoseoktól, majd a többi diákkal egyetemben, ő is sietősen elhagyta az osztálytermet.
A folyosón, tekintetével folyamatosan Taehyungot kereste, hiszen megbeszélték, hogy órák után elmennek az egyik közeli, divatos kávézóba. (Már alig várta, hogy végre huzamosabb időt is kettesben tölthessenek, hiszen iskolaidőben nem sok lehetőségük volt rá, a rengeteg tanulás miatt.) Azonnal el is mosolyodott, amikor meglátta szerelmét a gimnáziumi szekrénye előtt, ám közelebb érve realizálta, hogy Taehyung bizony nincs egyedül. Összevonta a szemöldökeit, hiszen tudta, Taehyungnak nem igazán vannak barátai, a többi srác általában csak akkor szokott vele szóba állni, ha sértegetni próbálják, vagy fel akarják szedni – Jungkooknak mindkét lehetőség gondolatára felment ereiben a pumpa. Idegesen sétált szerelme irányába, s ahogy meghallotta a mellette álló két, ismeretlen – bizonyára alsóbb éves – srác beszédét, a düh csak fokozódott benne.

– ...különben is, nem fájt, ahogy seggberaktak? Nem lett szaros a pasid fasza? He? – röhögött az egyikük, a magasabbik, egészen kényelmesen támasztva a kék szekrénysort. Társa minden szavát elismerő bólintással díjazta.

Taehyung kifejezéstelen arccal kémlelte a két srácot. Jungkook látta, ahogy kezei ökölbe szorulnak, ám nem csinált semmit, meg sem nyikkant. Miért nem védi meg magát? – gondolta Kook, s érezte, ahogy saját állkapcsa egyre jobban megfeszül. Vérben forgó szemekkel lépett azonnal Taehyung, s a két féreg közé, majd erőből akkorát vágott az egyik szekrényre, hogy félő volt, a fém bútor azonnal behorpad. A fiúk először kissé hátrahőköltek, s ahogy meglátták Jungkook arcát, azonnal rémültség futott át ostoba tekintetükön. A Dohyunnal való ominózus összeszólalkozásuk, majd verekedésük óta – melyről a mai napig rengeteg pletykát lehetett hallani az iskolában – érezhető volt, ahogy a többiek tartást gyakorolnak Jungkook felé. Kook nem csodálta: Különc, új fiú, aki kikezdett az iskola "legkeményebb" egyénével, és a sérülések súlyosságát mérlegelve, nyert is. Most vérfagyasztó mosolyra húzta ajkait, ahogy belegondolt, mekkora hatalom is van a kezében.

– Mélyen tisztelt patkányok – kezdte, rémisztő higgadtságot erőltetve a hangjára, átható tekintetét hol az egyik, hol a másik srácra vezetve –, az ostoba illemszabályaitokat felidézve, mintha úgy rémlene, az idősebbekkel tisztelettel kell bánni. Mégis hogy a francba merészeltek így beszélni egy felettetek járóval? Megkérlek benneteket, hogy hordjátok el magatokat a bús picsába, mielőtt a ti seggetek lesz kibaszottul szaros, ahogy megagyallak titeket.

Az alacsonyabbik fiú dühtől vöröslő arccal bámult Kookra, s egészen úgy tűnt, indulatosan mozdulni készül, ám társa visszarántotta. Jelentőségteljes pillantást váltottak egymással, majd nyugtázva, hogy bizony nem kellene játszaniuk a tűzzel, hátat fordítva elnyargaltak. Jungkook érzékelte, ahogy az arrajárók kíváncsian bámulják az eseményeket, ezért gyilkos tekintettel nézett körbe folyosón. Ahogy meglátták tüzes szemeit, azonnal oszolni kezdtek az emberek. Kook fújtatva fordult az ezidáig mögötte árcsorgó Taehyung irányába.

– Mégis miért nem szóltál vissza nekik? Hogy hagyhatod, hogy így beszéljenek veled, hiszen még idősebb is vagy, ráadásul... – Azonnal elhallgatott, ahogy meglátta szerelme könnyes pilláit. Egy másodperc alatt változtak meg az érzelmei, s úgy érezte, idáig hevesen dobogó szíve azonnal darabjaira törik. – S-sajnálom – rebegte, majd lágyan karonragadva Taehyungot, azonnal egy üres osztályterembe vezette. Érezte, hogy továbbra is nézik őket néhányan, de nem érdekelte. Tudta, hogy, bár nem publikus, a diákok bizonyára sejtik, hogy ők ketten Taehyunggal igazán közel állnak egymáshoz, s azt is tudta, rengeteg pletyka terjeng róluk az intézményben, ám nem foglalkozott velük. A tetvek véleménye nem számít, gondolta.

– Kedvesem – nyögte azonnal, elszorult torokkal, mikor bezárta maguk mögött a terem ajtaját. – Mit mondtak még neked ezek a férgek? Esküszöm, hogy megölöm őket, amiért megsirattak – csóválta a fejét, szája belsejét úgy rágcsálva, hogy érezte saját vérének fémes ízét a nyelvén.

Meglepetésére, Taehyung leült egy pad tetejére, majd keserűen nevetve felhorkant. – Miért akarsz mindig mindenkit megverni? – tette fel a kérdést, melyre nyilvánvalóan nem várt választ, hiszen azonnal folytatta: – Azért nem szóltam nekik vissza, mert hát, mit mondhatnék? Igazuk van.

Jungkook elképedve nézett társára. – Mi van? Mégis hogy mondhatsz ilyet? – fakadt ki, karjait széttárva.

Taehyung lesütötte a szemeit, s Kook látta, ahogy gyönyörű arcán végiggurulnak kövér könnycseppjei. – Azért, mert megérdemlem – szipogta. – Undorító vagyok. Engedtem, hogy levideózzanak, miközben... – itt nyelt egyet, s inkább belekezdett egy másik mondatba: – Hülye voltam, naiv, és gusztustalan. Néha úgy érzem, egy büdös kurva vagyok, Jungkook, és ezt soha nem is fogom tudni levakarni magamról. Megérdemlem az ocsmány szavakat, hiszen ez a büntetésem, amiért ennyire idióta és szemérmetlen voltam. – A végén már patakokban folytak a fiú könnyei, s társa arra gondolt, bizonyára most mondja ki először ezeket a gondolatait hangosan.

– Ne mondj ilyeneket, mert megszakad a szívem – suttogta, s Taehyung elé állva, azonnal egy meleg ölelésbe vonta a fiú rázkódó testét, homlokára pedig finom, nyugtató puszit hintett. – Hidd el, a Jóisten már rég megbocsájtott neked.

Taehyung szomorkásan elnevette magát, miközben arcát szorosan szerelme nyakába fúrta. – Tudod, hogy én nem igazán hiszek semmiféle istenben.

– Tudom – felelte Jungkook, a Taehyung háta mögött lévő fehér falra meredve. Úgy érezte,a végtelenségbe bámul: Kellemetlen érzés lett rajta úrrá, s emlékeztetnie kellett magát, hogy Dél-Koreában még nem túlságosan elterjedt a kereszténység, s nem hibáztathatta ezért Taehyungot. Végül, megfontoltan, így szólt: – De ő hisz benned.

A gyönyörű fiú ekkor óvatosan eltolta magától a társát, s meglepetten pislogott irányába, mintha egyáltalán nem erre a válaszra számított volna.

– Ez igazán jól hangzik – mosolyodott el végül, azzal a csodálatos mosolyával, melytől Jungkooknak rögtön megremegett a hasa. – De mégis hogy érted?

Kook megvonta a vállát, majd zakójának ujjával gondosan letörölte szerelme orcájáról a könnyeket. – Talán adhatnál neki egy esélyt – mondta. – Úgy értem, Istennek. Úgyis meg akartalak kérni, hogy gyere el velem a karácsonyi misére, de mi lenne, ha előtte elmennénk a közeli templomba? Csak mi ketten. Nem kell végighallgatnod semmiféle pap beszédét, csak engedd, had meséljek neked egy kicsit az Úrról. Sokkal boldogabb és felszabadultabb lehetnél, ha elfogadnád, hogy valaki odafentről vigyáz rád, és megbocsájtja a bűneidet.

Taehyungnak ekkor valami igazán furcsa, ellenálló értetlenség suhant át a tekintetén, s Jungkook már szinte ideges lett, ahogy elképzelte szerelme ellenszegülését, ám meglepetésére, Taehyungnak egy pillanat alatt kisimultak a vonásai. Megrántototta a vállát, s csupán ennyit kérdezett: – Most? Most menjünk?

Jungkook megkönnyebbült szívvel, talán egy kis megbánást is érezve harapta be az ajkait. Hiszen Taehyung olyan szelíd, olyan édes, mégis hogy gondolhatott róla ilyen csúfságokat?

– Akár most is mehetünk – hallatta végül. – Ilyenkor már senki nincs a templomokban, de akárki szabadon betérhet.

Taehyung haloványan elmosolyodott, s egy bájos, édes csókot nyomott társa ajkaira. – Rendben. Akkor menjünk, ha ezt szeretnéd.

Jungkook azt érezte, amit mindig, ha ajkai Taehyung ajkait érinthették; hogy összeesik, hogy nyomban elájul, hogy a világ összezsugoródik körülöttük, míg végül csak a tátongó feketelyuk marad, melyben együtt forognak az idők végezetéig. Minden kétséget, s negatív emóciót kisöpört a fejéből, majd egyszerűen hagyta, hogy fizikai valója kivezesse őt az osztályteremből, Taehyunggal az oldalán.

___________________________

mit gondoltok Jungkook személyiségéről? 🤔🤔🤔