A falon túli szabadság / Attack on titan ff. /

5.

Eren sikeres vizsgáját követően a parancsnok visszatért az egységéhez ahol egy kicsit különös, de mindennapos jelenet játszódott le.

Egy nemrégiben csatlakozott katona futott a sáros csizmájában - ez később még fontos részlet lesz - Hanji elöl aki egy üveg tisztítószerrel a kezében kergette az előbb említettet. Körülbelül két méterrel a szemüveges mögött szaladt Levi egy seprűvel. Minden jel szerint egy takarítás közben keletkezett vita közepére ért oda Erwin.

- Hanji, Levi mi történt már megint? - kérdezte a szőke. A megszólítottak felé pillantottak, de az üldözést nem hagyták abba.

- Végigtrappolt a mocskos csizmájával a frissen felmosott padlón! - válaszolta idegesen a fekete hajú férfi.

- Kadét! - szólt az életéért rohanó katonához egy sóhajtás után. - Tajarítson fel ott ahol Hanji és Levi úgy ítéli meg hogy kosz van. Mármint az épületen belüli - küldött egy sokatmondó pillantást a két katonára. Pontosan tudta hogy az istállót is kitakaríttatták volna a szerencsétlennel ha nem szab korlátokat a büntetésre.

°°°
Pár óra és többezer szitkozódás múlva mindenhol tisztaság honolt. Hanji és Levi nyugodtan üldögélt az érkezőben.

- Hanji, te mióta is vagy ennyire tisztaság mániás? - kérdezte Erwin.

- Mi?... Ja, hogy az? Nos csak az történt hogy Levi takarítást rendelt el, az a kadét pedig nem akart szót fogadni, majd elkezdte szidni a kísérleteim, ezt követően pedig összesározta a folyosót... Amit előtte én mostam fel... Szóval felkaptam a legújabb kísérletem eredményeképpen feltalált új féle tisztítószert és le akartam önteni vele, de elfutott. Közben elhaladtunk Levi mellett és röviden elmondtam hogy mi történt. Azután le akarta ütni egy seprűvel. A többit tudod - fejezte be a beszámolót.

A parancsnok jót mosolygott a történeten. A fekete hajú férfi szó nélkül magához húzta a szemüvegest, felettesét pedig egy olyan arckifejezéssel ajándékozta meg hogy annak a vére is megfagyott egy pillanatra. A hadnagy már csatlakozása óta nem szívelte a szemöldököst, de ez csak akkor látszódott egyébként érzemmentes arcán ha a szőke a lányhoz akart közeledni akármilyen módon. És hogy miért nem hagyta a kiképzés óta Hanjival jóban lévő katonát a titánmániás közelében lenni? Erre több válasza is volt. És ezek a válaszok mind a fájdalmas múlthoz kötődtek.

Körülbelül 4 évvel ezelőtt

A föld alatti város bejárata nyikorogva tárult ki egy kis fényt beengedve. Két katona lépett az ajtó elé egy kócos, szemüveges lányt magukkal rángatva.

- Lássuk hogy boldogulsz itt a kis kísérleteiddel - hallatszott az egyenruhások felöl miután belökték. Hozzá vágták a táskáját, majd hangos csattanással zárult az ajtó.

Tanácstalanul botorkált a házak között. Hirtelen egy túl ismerős hangot hallott meg a háta mögül. Rohanni kezdett. Nem tudta, hogy merre, csak azt, hogy minél hamarabb el kell tűnnie onnan. Az egyik utca végén látott egy házat, ahonnan fény szűrődött ki. Közben egyre közelebb került hozzá az üldözője. Jobb ötletet nem találván bekopogott az előbb említett házba. Kis idő múlva ajtót is nyitott egy magas szőke hajú férfi, aki a lány érthetetlen hadarása ellenére megértette a helyzetet és beengedte. Amint becsukta az ajtót, az üldöző is odaért és hangos dörömböléssel követelte, hogy nyissanak ajtót. A nagy hangzavarra a ház másik férfi lakója is az ajtó előtt termett. Mielőtt akármelyikük meg tudta volna magyarázni a szituációt, leintette őket és az ajtóhoz lépett.

- Mint akar? - kérdezte unottan a vele szemben álló negyvenes éveiben járó férfitől.

- Az a lány... Miatta kerültem ide! - üvöltötte, majd neki is esett volna az említettnek, ha a fekete hajú egy mozdulattal ki nem penderítette volna az ajtón.