A falon túli szabadság / Attack on titan ff. /

24.

A nyugodt társasághoz néhány perccel később Sasha lépett oda. Kezében egy főtt burgonya. Barna szemei azonnal Kimre pillantottak.

- Hallottam, hogy nem vagy jól... Engem mindig felvidít, hogyha eszem, tehát... Hoztam neked egy krumplit - ekkor az említett ételt odanyújtotta a másik lánynak.

- Jaj, nagyon aranyos vagy, de tényleg nem vagyok éhes. Nyugodtan edd meg - mosolygott kedvesen a fiatal lány. Mikor a másik tovább erősödött, Kim új ötlettel állt elő. Kettő, szemmel láthatóan nem egyforma darabra osztotta az ételt és a nagyobbat Sasha felé nyújtotta. A vöröses barna hajú lány viszont a kisebb darabot vette el társától. Ez a jelenet mindannyiukat meglepte. Végül Kim elmosolyodott és újra ő szólt. - Képzeld, te, Connie, Jean és Armin Hanji osztagába kerültetek.

Sasha erre teljesen fellelkesült. Egy pillanat múlva el is sietett a többi három érintettért. Nem telt bele sok időbe, a Krumplis Lány ismét feltűnt, ezúttal egy majdnem kopasz fiú mellett. Mögöttük egy magasabb fiú és egy szőke egyén jött, ezutóbbit a magasabb fiú húzta maga után egyenruhájánál fogva. Erre azért volt szükség, mert a szőkeség annyira belemerült a könyvébe, hogy segítség nélkül nekiment volna egy falnak.

Bár már odaért a kis csapat, Armin még mindig nem vette észre, hogy helyet változtatott, ugyanúgy olvasott tovább. Valósággal elbűvölte az irodalmi alkotás. Révületéből a szemüveges szakaszparancsnok zökkentette ki.

- Nagyon izgalmas lehet az a könyv - jegyezte meg Hanji barátságosan. A nő hangjától hirtelen összerezzent és hátrább ugrott egyet. Kétségbeesetten kapkodta a fejét ide oda, hogy rájöjjön, hol van és mi történt. Mikor eljutott az agyáig, hogy ki szólította meg, teljesen elvörösödött, majd lehajtott fejjel és behúzott nyakkal motyogott össze vissza.

- Bocsi... Mármint bocsánat! Ööhhmm... Sajnálom, nem akartam tiszteletlen lenni! - a pipaccsal vetekedő árnyalatot öltött arcát ezután a kezében lévő könyvvel próbálta takarni, közben pedig úgy szugerálta a padlót, mintha könyörögne, hogy az nyelje el.

- Oh, azt a könyvet én is olvastam - válaszolt Hanji kedvesen, mikor megpillantotta a mű címét. - Tényleg jó olvasmány. Először olvasod?

- N... Nem - rázta meg bizonytalanul a fejét a fiú. - Kimtől kaptam a születésnapomra és azóta már hatodjára olvasom. Valahogy még mindig jó olvasgatni.

- Az szuper! Oh, még be sem mutatkoztam... - Hanji a mondatot még be sem tudta fejezni, Connie már válaszolt is.

- Ne vegye sértésnek, de igazából mind tudjuk, hogy ki maga. Inkább nekünk kéne bemutatkoznunk. Én Connie Springer vagyok, a lány tőlem jobbra Sasha Blouse, ez a lófejű itt a másik oldalamon Jean Kristen, a szöszi könyvmoly pedig Armin Arlert. Mind örülünk a találkozásnak.

- Hát... - Eren az értetlen arcokat látva magyarázatba fogott. - Mivel Kim olyan sok információt mond le mindig, ezért elkezdtük rendszerezni azokat. A legegyszerűbbnek az tűnt, hogy megszámozzuk az információkat, amiket róla, vagy vele kapcsolatban tudunk meg, aszerint, hogy időben mikor tudjuk meg azokat és egy címet adunk nekik. Egy olyan egy mondatos összefoglalást. Ez természetesen egy egyéni sorrend mindenkinek, de az első három Kimiko-tény, nagyon kevés kivételtől eltekintve, szinte mindenkinél megegyezik. A neve a harmadik.

- De akkor mi az első kettő? - kérdezte elképedve Hugo.

- A legelső az, hogy felnéz a felderítőkre. Erről általában egy percet szokott beszélni, bár amint kicsit is közelebb kerül valaki hozzá, ez egy párszor még előkerül... A második, hogy van egy fantasztikus, zseni nővére, akit imád. Erről talán a legváltozóbb, hogy mennyit is beszél, egy perctől egészen három napig lehet bármennyi. Mondjuk aki barátkozni szeretne vele, az ezt is sokszor fogja még hallani... Ha mindezt türelmesen végighallgatta valaki, azután mutatkozik be általában...