A falon túli szabadság / Attack on titan ff. /

19.

Kim továbbra sem nyugodott meg. Feszülten figyelte Levi minden apró mozdulatát. A férfi letette a csészét, mire a lány önkéntelenül összerezzent és összébbhúzta magát. Mintha csak arra várt volna, hogy a felderítő rátámadjon.

- Kölyök - zökkentette ki gondolataiból. - Hova akarsz csatlakozni?

A kérdés váratlanul érte, de nem hagyta, hogy ez meglátszódjon rajta. Mindent összevetve viszont nem akart válaszolni. Félt az igazságra érkező reakciótól, hazudni pedig nem akart.

- Miért kérdezi?

- Csak érdekel - adta meg a közömbös választ, ismét kezébe vette a csészét, majd csak úgy mellékesen hozzátette: - A teát pedig nem mérgeztem meg.

A kissé sértett megjegyzésre Kim is az italáért nyújt. Reflex szerűen úgy emelte meg a kis csészét, mint a vele szemben ülő. Erre mindketten fel is figyeltek. A barna hajú ezen halványan elmosolyodott.

A szája széle azonnal feljebb görbült, amit megérezte a fekete tea jellegzetes illatát.

- Köszönöm szépen! - motyogta illedelmesen. Hosszú percek teltek el úgy, hogy egyikük sem szólalt meg. A csend egy idő után nyomasztani kezdte a fiatal lányt. Azon gondolkodott, hogy mit is mondhatna. - A Felderítő Egységhez szeretnék csatlakozni.

A hirtelen mondat meglepte a beszélőt, Levi arca viszont továbbra sem mutatott semmi érzelmet.

- És miért? - érdeklődött tovább. Ezt a kérdését Kim már nem érezte fenyegetőnek. Ez is azt mutatta, hogy lassan kezdett megnyugodni és egyre jobban megbízott abban, hogy a hadnagy nem fog ártani neki.

- Mert mióta az eszemet tudom csatlakozni akartam - kezdett bele széles mosollyal. A mosolya egyre inkább elhalványult, mikor folytatta. - Hanjival folyton arról beszéltünk, hogy mindketten csatlakozunk és a falakon kívülre megyünk, mikor még kicsi voltam. Egyikünk sem tudta, hogy közben áttörik a Mária falat. Aztán nem sokkal betörik Trost körzet kapuját is.

- Akkor úgy vélem, nemsokára találkozunk - felelte egy halvány mosollyal. Kim elámult a felettesétől ritka gesztuson. A papírkötegre pillantott, amit nem olyan régen olvasott. Levi azonnal megértette a ki nem mondott kérdést. Halkan felnevetett és még mindig mosolyogva a fejét rázta. - Az a tiéd, én csak a postás vagyok.

A férfi kisvártatva elhagyta a helyiséget, így a lány egyedül maradt. Kim a kialakult csendet arra használta, hogy összeszedje gondolatait. Mindaddig észre sem vette, mennyire megnyugtatta a hadnagy jelenléte. A hirtelen felismerés egy egész kis félelemmel töltötte el. Ezután tovább gondolkodott. Sehogyan sem tudott rájönni, mi is volt a felderítő célja. Bár a bizalmát már évekkel azelőtt elnyerte a férfi, nem tudta hova tenni, hogy ilyen gyorsan elaltatta gyanakvását. Mégis, valahogy ettől függetlenül is nyugalmat érzett, ha az előbb történtekre gondolt. Újra lejátszotta fejében az elmúlt eseményeket és arra jutott, hogy a felderítő valószínűleg csak meg akarta nyugtatni őt.

Miután összeszedte magát, elindult a nagy emelvény felé. Útközben szembe találkozott Mikasával és Arminnal, akik már mindenhol keresték a lányt. Miután alaposan beszámolt barátainak az addigi eseményekről, két társára nyugalom szállt. Mindketten örültek, hogy nem esett baja Kimnek.

Miután mindenki megérkezett, Erwin megkezdte beszédét.

- Gratulálok a sikeres teljesítményhez minden jelenlévőnek. Úgy vélem hasznos volt ez a három év, amit itt töltöttetek. Elérkezett a döntés pillanata, a pillanat amikor el kell döntenetek, hogyan folytatjátok tovább az életetek. Mint hallhattátok, Eren Yeager a mi felügyeletünk alá került. Az óriasa erejével új reményt ad az emberiség győzelmére. Jól tudom, vagytok páran akik a Felderítő egységhez szeretnének csatlakozni. Azért dolgozunk hogy az emberiség megismerhesse és legyőzhesse a minket fenyegető óriásokat. De ez nem veszélytelen. Évente többezer társunk veszik oda odakint. Semmi sem garantálja hogy akár az elsőt is túlélnétek. Ennek tudatában, aki nem szeretne hozzánk csatlakozni, távozzon! - fejezet be a komor szónoklatot.