A falon túli szabadság / Attack on titan ff. /

28.

Halihó Szívecskéim!

Ez... Ez hosszú lesz. Több mint 8500 szó, ezt nem számolva, persze.

Már napokkal ezelőtt kész lett, de mint tudjátok, egy önző dög vagyok, úgyhogy...

Happy birthday to me!

2023. Január 10.

God has let me live another year!

And I'm about to make it everyone's problem...

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Miután a beszélgetés véget ért, a kis család felkerekedett, hogy megkeressék a lányt. Igazából nem kellett sokáig keresniük. Az egyik bástya tetején ücsörgött, pont ott, ahol Levial beszélgetni szokott, ha nagyon nem tud aludni.

- Jobban vagy, Kimi? - kérdezte Hanji, miközben leült mellé. Kim csak bólintott egyet és meredt tovább az égre.

A többiek is odakucorodtak a két testvér mellé. Kellemes csend telepedett rájuk.

- Észrevettem, hogy nem vagytok annyira feldobva mióta visszaértünk - fordult az ikrekhez Kim. - Mi a baj? - mindketten hallgattak. - Hát jó, ne mondjátok el...

- Az... Az egyik fiú a faluban ráförmedt Leanára. Mert szerinte "feleslegesen főnökösködik". Szerintem nincs igaza, de Lea nem hagyta, hogy segítsek...

Kim feltápászkodott a földről és családja elé állt.

- Ha én csak egy másodpercre is megtorpantam volna minden alkalommal amikor valaki azt mondta nekem, hogy nem tetszik neki amit csinálok, már réges régen halott lennék. De ehelyett összeszedtem magam, azt csináltam amit jónak láttam... Többnyire... És itt tartok. Már majdnem hivatalosan felderítő vagyok, valamint egy karcolás nélkül megúsztam mindkét Fal-áttörést.

- De mi van, ha igaza van? - motyogta lehajtott fejjel a kislány.

- Hugo szerint igaza van?

- De csak azért mondja, mert a tesóm...

- És pontosan ezért kellene rá hallgatnod: mert ő ismer a legjobban. Nézd, attól nem leszel gyengébb, hogy elmondod a szüleidnek, mi történt. Igen, tudom, hogy egyikőtök sem szólt egy szót sem. Láttam Anyukátok és Apukátok arcán.

- De a többiek azt mondták, hogy az gyerekes...

- És? Még mind gyerekek vagytok. Nyugodtan állj ki magadért.

- De gyerekesnek lenni nem jó...

- Tudod mondtam, hogy nekem sok barátom van. Rengeteg életet megismertem és kivétel nélkül az összes bebizonyította nekem, hogy nincs a világon kártékonyabb kifejezés, mint a "Nőj fel!"

- Miért?

Kim nagyot sóhajtott és felnézett az égre. A tiszta idő miatt jól látta a fejük feletti csillagokat...

- Amíg gyerek vagy, nem ismered az igazi sötétséget. Mondhatni az a felhőtlen boldogság időszaka, amikor mindenki támogat. Aztán... Egyszer csak el fog tűnni a Nap a fejed fölül. És egyedül maradsz. Csak te és a teljes, fojtó sötétség. Először az orrodig sem látsz. Aztán... Elkezdenek megjelenni a csillagok. Azok a távoli, parányi fénypontok, amik adják a reményt, hogy ennek a sötét éjszakának egyszer vége lesz. A reményt, hogy van még fény a világon... Viszont minél több időt töltesz ott, annál többet látsz a sötétségből. Lesz, amikor újra fényt látsz, de az nem a Nap, hanem a tűz, ami elégeti a világodat. A végére már, amikor tényleg vége lesz az éjszakának, nem fogod tudni, hogy az valóban a Nap e, vagy egy újabb tűzvész. Ezért csak a csillagokat figyeled... Azok biztosan ott lesznek feletted... Messze vannak... Mégis irányt mutatnak... Csak nézd őket és ne nézz le! Akkor nem látod annyit a sötétséget... - a fejük felett egy felhő úszott be a lány látóterébe. Kim gyorsan elkapta a tekintetét és unokahúga szemébe nézve folytatta. - Állj ki magadért, mert egyszer nem csak egy nagyszájú gyerekkel állsz majd szemben, hanem az egész világgal... És minél jobban megtanulsz küzdeni magadért, annál rövidebb ideig leszel majd a sötétségben.