A falon túli szabadság / Attack on titan ff. /

4.

A szőke hajú felderítős mosolyogva nézte az eseményeket.

- Hanji húga vagy Kimiko, ehhez kétség sem fér.

Pontosan 7 évvel ezelőtt

A 101-es kiképző egység első gyakorlati vizsgájának napján az összes kadét izgatottan sorakozott fel a gyülekező helyén. Néhányan viszont aggódtak is a megpróbáltatás miatt. Köztük volt Erwin Smith is, akinek az azelőtti nap kifejezetten nagy kihívást jelentett az egyensúlyi gyakorlat. Apja halála óta felderítős szeretne lenni, hogy odakint harcolva a szabadságért elhozhassa az embereknek a szabadulást a falak fogságából.

Nemsokára megszólalt a kiképzőjük éles hangja, ami a feladat színhelyére vezényelte a csapatot. Nem telt bele sok időbe és máris Erwin került sorra.

'Nem bukhatok el már a legelső alkalommal! Át kell mennem a teszten, különben soha nem szabadulhatok ebből a kegyetlen kalitkából, amit az otthonunknak hívunk. Mindent bele kell adnom, sikerülnie kell!'

Ezzel a gondolattal lépett a szerkezet alá. A gépet egy szemüveges barna hajú lány irányította. Amikor odalépett elé hogy a derekára csatolja a tartókötelet, odasúgta a fiúnak:

- Dőlj kicsit hátrébb, mint a tegnapi edzésen és helyezd lejjebb a súlypontodat!

Nem tudta mire vélni a tanácsot, de mivel veszteni valója nem volt, úgy döntött, hallgat a lányra. Legnagyobb meglepetésére ezúttal minimálisan ingott csak a levegőben. Vacsora után oda is ment ismeretlen segítőjéhez. Az étkező előtti teraszon álldogált a gondolataiba mélyedve. Tett egy lépést felé, majd megszólította.

- Miért segítettél? - kérdezte a lánytól. - Ne érts félre, nagyon köszönöm, de miért segítettél ha nem is ismersz engem?

Tekintetét az égre emelte a megszólított, majd megszólalt.

- Önszántadból jelentkeztél katonának, igaz? - válaszként egy meglepett tekintetet kapott, de mintha nem is érdekelné, tovább folytatta. - Látszik, ha valaki nem önként van itt. Viszont aki teljes elszántsággal küzd azért hogy itt maradhasson, az megérdemli a segítséget. Az egész kiképző osztagban nincs még egy olyan kadét, akin annyira látszódna az elszántság, mint rajtad. Így hát mint kadét társad, kötelességem segíteni neked.

Ezt követően egy barátságos mosollyal arcán pillantott a fiú felé. Barna szeme kedvesen csillogott szemüvege mögött.

- Köszönöm, öö..

- Hanji. Hanji Zoe.

- Akkor köszönöm, Hanji. Én Erwin Smith vagyok. Örvendek a találkozásnak - nyújtotta a kezét a fiú. - Egyébként te hová szeretnél majd jelentkezni a kiképzés után?

- A Felderítő egységhez.

- Akkor együtt mehetünk majd.

Attól a naptól kezdve a két fiatal fokozatosan egyre elválaszthatatlanabb lett. A három év letelte után elérkezett a várva várt nap amikor megtudhatták hogy kik kerültek be a legjobb tíz közé. Erwin Smith második lett, Hanji Zoe negyedik.

- Figyelem kadétok! Mint tudjátok, holnap jönnek a különböző egységek parancsnokai és hadnagyai. A Felderítő egység külön kérte hogy minden egyes kadét jelenjen meg az ő eligazításukon függetlenül attól hogy oda akarnak csatlakozni vagy sem.

Másnap valóban az összes parancsnok és hadnagy eljött hogy megtekinthesse a katonák utolsó edzését. Hanji alig bírt nyugton maradni.

- Hanji nyugi, biztos hogy mindketten bekerülünk. Benne vagyunk a legjobb tízben. Gyakorlatilag akárhová jelentkezhetnénk.

A puszta kezes harcban is párban voltak. Felváltva nyomták egymást a talajra. A mellettünk elhaladó hadnagyok elismerően szemlélték őket. Ahogy egyre közelebb kerültek a toborzás időpontjához, úgy lett a lány is egyre idegesebb. Barátja a végén még hozzá is kötözte a vacsoránál a padhoz hogy legalább addig a kis ideig amíg kibogozza a csomót egyhelyben maradjon. Mivel a szemüveges azon kívül hogy akárhonnan egy pillanat alatt képes volt kiszabadulni, még ráadásul a létező összes csomót ismerte, tehát a nyugodt állapot alig pár percig tartott. Végül csak elérkezett a várva várt pillanat. Az összes kadét rendezett sorokban állt várva a beszéd kezdetét. Nem is kellett sokat várni, hamarosan már előttük szónokolt a parancsnok.

- Gratulálok a sikeres teljesítményhez minden jelenlévőnek. Úgy vélem hasznos volt ez a három év, amit itt töltöttetek. Elérkezett a döntés pillanata, a pillanat amikor el kell döntenetek, hogyan folytatjátok tovább az életetek. Jól tudom, vagytok páran akik a Felderítő egységhez szeretnének csatlakozni. Azért dolgozunk hogy az emberiség megismerhesse és legyőzhesse a minket fenyegető óriásokat. De ez nem veszélytelen. Évente többezer társunk veszik oda odakint. Semmi sem garantálja hogy akár az elsőt is túlélnétek. Ennek tudatában, aki nem szeretne hozzánk csatlakozni, távozzon - fejezte be különös beszédet. A csoport egyik fele egy emberként fordult sarkon és gyors léptekkel eltűnt a helyszínről. Teltek a percek és a végén már csak húsz kadét maradt ott. Mivel kis idő elteltével sem mozdult senki, a parancsnok folytatta. - Ahogy látom húszan maradtatok. Bátrak vagytok. Mindannyian fel vagytok véve.