A falon túli szabadság / Attack on titan ff. /

9.

A két titán túl közel volt ahhoz, hogy bármelyikük is tudott volna cselekedni. Az utolsó pillanatban viszont egy zöld köpenyes férfi végzett az óriásokkal.

- Oi, kölykök! Egy percetek van megmagyarázni, hogy mi a szar folyik itt.

Ekkor Rico is odaért a fiatalokhoz.

- Kadétok! Új parancsot kaptunk! Azonnal vissza kell mennünk a bázisra!

Kimiko megmentőjük elé lépett és egy tökéletes tisztelgés kíséretében a felderítőhöz szólt.

- Parancsot kaptam a Felderítő Egység informálására. Az információ közlésére bőven elégséges, ha én, Kimiko Zoe kadét és Eren Yeager kadét maradunk itt. Engedélyt kérek Mikasa Ackerman és Armin Arlert kadéttársaimnak a távozásra.

- Legyen - felelte a férfi unottan. A két kadét szalutált, majd barátnőjüknek egy aggodalmas pillantást küldve felettesük után eredtek. Miután elmentek, a lány újra a hadnagyhoz szólt.

- Nagy baj lenne, ha ezt a beszélgetést egy magasabb helyen folytatnánk? Nem szeretnék még a monológom vége előtt ebéd lenni. Vagy... Tulajdonképpen mostmár lassan uzsonna... - tette hozzá az eget kémlelve. A hadnagy bólintott, majd intett a fejével, hogy kövesse a lány. Fel is nyalábolta ájult barátját és engedelmesen követte. Egy magasabb háztömb tetején álltak meg.

- Akkor mi történt? - kérdezte ismét. Tekintete szigorú volt, hangja viszont nem hallatszott ellenségesnek. A lány ismét szalutált, majd belekezdett a mesélésbe.

- Jelentem, hogy a mai napon alig három órával a Felderítő Egység távozása után felbukkant a kolosszus titán. A fal ismételt berúgása előtt elpusztította a fal déli részén felállított ágyúkat. Trost körzet evakuálása kevés nehézség után megtörtént, nem gyorsan, de ahhoz elég hatékonyan, hogy ne legyen civil áldozat. Ezzel egy időben megjelent egy rendellenes titán, aki az emberek helyett az óriásokra támadt. Ebből a titánból bukkant később elő Eren Yeager, akit előzetes jelentések szerint egy egészen más kinézetű óriás evett meg. Az elvesztett végtagjai eddig ismeretlen okokból visszanőttek. Ezután minket és a két másik társunkat, akit a Hadnagy az imént látott, kis híján szitává lövettek. Az első kísérletet erre Eren állította meg az óriását használva, a másodikat pedig Pixis parancsnok. Tőle kaptunk utasítást Armin Arlert tervének a kivitelezésére. A terv először némiképp akadályba ütközött, de Eren visszanyerte emberi tudatát, így sikeresen el tudta zárni a falon keletkezett lyukat. A katonák a körzet északkeleti részére csalták a titánokat. Számításaim szerint nagyjából négyszázhúsz óriás jutott be a falon belülre. Amennyiben a Hadnagy szeretné, hogy ennél részletesebben is vázoljam a helyzetet, szívesen megteszem.

- Azt szeretném, hogy ne állj már úgy ott, mintha attól tartanál, hogy ha egy millimétert is megmozdulsz leszedem a fejed - felelte kicsit idegesen Levi. - És az ég szerelmére, lehet velem anélkül is beszélni, hogy közben egész végig tisztelegsz. Nem tudom, hogy pontosan miért, de olyan természetellenes az, ahogy ezt az egészet végig mondtad, hogy fájt nézni. Nyugodj már meg! - rivallt rá.

Kimiko egy hosszú pillanatig teljesen megfagyott, majd lassan leeresztette karjait. Végtagjai alig észrevehetően remegtek, amire a vele szemben álló azonnal felfigyelt.

- Látod? Nem indult meg a föld - mondta nyugtatás képpen, miközben egy lépéssel közelebb ment a lányhoz.

- K... Kérdezhetek valamint?

- Persze - válaszolt kissé meglepetten, de bíztatóan.

- Maga mit gondol, lehet egy titán az emberiség oldalán?

- Ha arra gondolsz ezzel, hogy van-e bajom Erennel, a válaszom az, hogy nekem úgy tűnik, ameddig irányítja az erejét, nem jelent veszélyt, a kérdés viszont az, mennyire képes erre.

Kimiko ezt hallva elgondolkodva bólintott egyet. A hadnagy ekkor vette észre, hogy bal kezében szorongat valamint. Mielőtt rákérdezett volna, a lány megszólalt.

- Eren azt mondta, hogy a titán erejével kapcsolatban annyira emlékszik, hogy az apjától kapta. Azt mondta neki, hogy a pincéjükben van a titánok titka. Odaadta neki a kulcsát - itt felemelte a bal kezét, ami a kis fém tárgyat rejtette. Levi felé nyújtotta, majd folytatta. - Vigyázna rá, amíg Eren vissza nem kaphatja?

A megszólított bólintott és elvette a kulcsot. Látta a fiatal kadéton, hogy még szeretne kérdezni valamit, de nem meri kinyögni, így egy sóhajtás után megválaszolta a ki nem mondott kérdést.

- Amennyire én tudom, jól van a nővéred.

Ez az egy mondat visszahozta az örömöt a szemébe. Bár nem vallotta volna be, ez az egy jó hír igenis kellett az aznap történtek után. Zavartan elkapta a tekintetét feletteséről, mikor észrevette, hogy csillogó szemei túl sokat időztek rajta.

- Bocsánat... - motyogta mereven a tetőt nézve.

- Mégis miért? - forgatta meg a szemét unottan. - Szerintem a barátaid már aggódnak érted, úgyhogy nyugodtan mehetsz.

Kimi még egyszer tisztelgett. Ezúttal azonban korántsem olyan feszülten, mint azelőtt. Majd sarkon fordult és már el is tűnt.

Amint utolérte barátait, két kissé aggódó, de megkönnyebbült pillantást kapott.

- Jól vagyok, nyugi - nevetett fel.

- De nem bántott, ugye? - kérdezte Armin.

- Mivel nem vagyok legalább 3 méter magas és nem próbáltam megenni, nem.

- Te is tudod, hogy nem erre gondolt - szállt be a beszélgetésbe Mikasa is.

- Tudom. És tényleg nem volt semmi baj. Eren is rendben lesz a Felderítő Egységnél.

Ezt a megjegyzését nem tudták hova tenni, választ a lányból pedig egyelőre nem tudtak kihúzni.

Miután jelentette feletteseinek, hogy a Felderítő Egység visszaért, megkezdődött az óriások eltakarítása. Egy hétig dolgoztak mind a katonák, mind a kadétok. Sok áldozata volt a fal áttörésének. Három napig számlálták a holtakat. Mindeközben a titánfiú egy pincebörtönben várta, mi sül ki mindebből számára.