A falon túli szabadság / Attack on titan ff. /

20

Az újoncok jelentkezését követően Levi visszatért a főhadiszállásra. Mivel az osztaga ott maradt, Hanjival és az ikrekkel együtt, ő nem a többiekkel tért vissza, másnap délután.

Reggel az egész Levi osztag kilovagolt, hogy lássák, Eren hogy tud alkalmazkodni a formációjukhoz. Mielőtt azonban elindultak volna, Levi Erenhez lépett.

- Jól van - az értetlen arcát látva pontosított. - Aki miatt aggódtál, jól van.

- Történt valami? Biztosan jól van?.. - kezdett el pánikolni Eren, de a hadnagy félbeszakította.

- Délutánra úgyis itt lesz, kérdezd őt.

- Miről beszél, Hadnagy? - kérdezte Eld, de Levi egyetlen fagyos pillantása csendre intette. Ez idő alatt Eren megfejtette, hogy mi jelent felettese mondata és arca azonnal felvidult.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm! - ismételgette fel le ugrálva, majd egy szoros ölelésbe zárta főnökét.

- Eren Yeager! - mordult fel nemtetszését kifejezve. A fiú azonnal elengedte és sűrű bocsánatkérések közepette hátrált két lépést.

Mikor délután visszaértek, a többi újonc is megérkezett. Mikor leszálltak lovaikról, Dita Ness üdvözölte őket.

- Üdvözlök mindenkit a Felderítő Egység főhadiszállásán! A legtöbbeteknek én leszek a csoportvezetője. A nevem Dita Ness - mikor észrevette hogy Levi hadnagy megérkezett, abbahagyta a bemutatkozást. - Áh, Hadnagy! A parancsnok mondta, hogy két újonc a maga osztagába került. Kik is?

- Mikasa Ackerman és Kimiko Zoe - felelte Levi. A fiatal hallgatóság ledöbbent az információ hatására. Egyikük sem számított arra, hogy lesz közülük olyan, aki a híres Különleges műveleti osztag tagja lesz, pláne ilyen hamar. Kim azonnal a férfi előtt termett és illedelmesen tisztelegve köszöntötte főnökét. Fekete hajú barátnője is követte, pár pillanattal később.

- Akkor a két lányt magára bízom - szólt a csoportvezető a hadnagynak, majd a többieknek folytatta a magyarázást.

Levi intett a két lánynak, hogy kövessék. A két új tag kisvártatva találkozott az osztag többi tagjával. Eld, Oluo és Gunther meglepődött, hogy a két lány is a társuk lesz, Petra azonban széles mosollyal üdvözölte őket.

- Sziasztok! Oh, már olyan régen voltam lányokkal egy csapatban, nagyon örülök, hogy jöttetek! Képzeljétek, még szobatársak is leszünk, ugye milyen szuper? - lelkendezett a fiatal nő. - De illetlen vagyok, még be sem mutatkoztam! A nevem...

- Petra Ral - felyezte be társa mondatát Kim.

- Hát úgy tűnik, hogy a hírnevem megelőzött. Te pedig Kimiko Zoe vagy, ha nem tévedek.

- Ennyire egyértelmű volt? - kérdezte kissé meglepetten a lány.

- Nagyon hasonlítotok a nővéreddel egymásra, tehát igen - felelte nevetve Petra. - Ahogy elnézem csak kettő apró dologban tér el az arcotok. Az egyik, hogy te nem vagy szemüveges, a másik az orrod.

Kim halványan elpirult az elemzés hallatán. Eren kissé késve érkezett, így hozzá csak ekkor jutott el az információ, miszerint a lányok is vele leszek egy osztagban.

- Mikasa! Kim! Hát jól vagytok - ölelte őket megkönnyebbülten magához. - Úgy sajnálom, hogy nem mentem el, de nem tudtam, hogy bármi történni fog-e és nem kockáztathattam, hogy nagyobb bajba kerülj, mint amekkorába akkor kerültél volna, ha ott vagyok és...

- Eren! - szakította félbe Kim. - Semmi bajom. Egy darabban ideértem és bár lehet, hogy egy OLYAN baromságot csináltam, de a Hadnagy azt mondta, hogy szerinte nem vagyok bajban, úgyhogy...

- HOGY MIT CSINÁLTÁL?! - akadt ki Eren, Kimet vállánál fogva rángatva, mintha ezzel valamit is változnának az előző nap eseményei. Levi megköszörülte a torkát, mire a fiú észbe kapott és elengedte a lányt.

Ezután Eld lépett oda hozzá, hogy köszöntse őket. Mikor Kim meglátta, hogy közelebb jött, reflex szerűen hátrált egy lépést. Eld a kissé kínossá vált szituáció miatt lassan leeresztette kezét, amit az imént kinyújtott a lány felé kézfogás céljából.

- Nem kell kezet fognod senkivel, ha nem akarsz - szólt az ideges lányhoz Levi. - Bőven elég, ha csak integetsz.

Kim elmosolyodott és immár nyugodtan intett is a többiek felé. A többi jelen lévő felnőtt nem értette, hogy miért nem akart kezet fogni velük, de inkább nem kérdeztek rá.

Mentek tovább a kastély felé, mikor az ikrek szaladtak ki apjuk felé. Vidáman köszöntötték a kis csapatot. Kim egy kis zacskót húzott elő.

- Köszönöm, hogy makacsabbak voltatok, mit én és segítettetek. Igazatok volt, egyedül nem tudtam volna megoldani - ezután mosolya egyszerre eltűnt és komolyan folytatta. - De szeretném tisztázni, hogy nem örülök, hogy magatokat veszélybe sodortátok. Aranyosak vagytok, hogy aggódtatok értem, de jobb lenne, ha inkább a saját épségetekkel foglalkoznátok. Ti is megsérülhettetek volna. Én nem érek ennyit. Értve vagyok?

- Dehát ha nem csináltunk volna semmit, akkor...! - kezdett volna vitatkozni Leana, de Kim félbeszakította.

- Értve vagyok?!

- Igen... - motyogták lehajtott fejjel mindketten. Kim eddig komoly arca erre megenyhült.

- Szóval... Csináltam nektek sütit - nyújtotta át derűsen a két meglepődött gyereknek a zacskót.

- Mi a jó édes....? - ámult el Eren, mikor Hugo előhúzott egy darabot a kis édességből. Az úgy festett, mint a Felderítő Egység ikonikus szimbóluma, a szabadság szárnyai, kicsinyített változatban. - Ezt meg hogy...?

- Remélem, hogy szeretitek az áfonyás sütit - mosolygott Kim az ikrekre, akik nem tudtak mit szólni. Hugo óvatosan beleharapott a kezében lévő édességbe.

- Ez nagyon finom! - lelkendezett széles mosollyal a kisfiú.

- És miért csináltál nekünk sütit? - kérdezte szkeptikusan keresztbe fonva karjait Leana.

- Mert.. szerettem volna csinálni nektek valamit... És a gyerekek nagy része szereti a sütit... És tetszik, nem tetszik, az egyetlen dolog, amit tudok rólatok a körülbelüli korotokon kívül, hogy az apukátok itt dolgozik... És.. hát... Olyan három óra felé, amikor eszembe jutott a sütis ötlet, akkor nagyon jó és viszonylag egyszerű ötletnek tűnt - vakarta meg a tarkóját kis pírral az arcán Kim. - Mikasa egyébként is szeretett volna csinálni Erennek sütit, szóval...

Az említett lány ekkor éppen átnyújtotta a fiúnak ajándékát. Abban ugyanolyan édesség rejlett, mint az ikrek csomagjában.

- Ha három órakor kezdtétek, akkor hogyan végeztetek a sütéssel? Nem fél négykor indultatok? - ráncolta a homlokát Leana. Mikasa erre hangosan felnevetett.

- Háh... Ez aranyos. Drágám, Kim nem arra a három órára gondolt - válaszolt a kérdésre röhögőgörcse közepén a fekete hajú lány.

- Mikasa! Ez nem volt túl kedves! - szólt rá homlokát ráncolva Kim.

- Tudod, hogy mi nem volt még túl kedves? - kérdezte kisebb felháborodással hangjában Mikasa.

- A hangszínedből ítélve, szerintem nem tetszene a válaszod - szakította félbe Kim.

- Várjunk csak egy kicsit - motyogta döbbenten Hugo. - Te mikor keltél fel?

Kim hosszú másodpercekig hallgatott, míg kitalálta, hogy mit is feleljen.

- Hát... Kissé hosszúra nyúlt a péntekem... - kezdte tarkóját vakarva, kicsit kínos mosollyal. - Még mindig tart.

- HOGY MI? - kiáltották az ikrek egyszerre. - DEHÁT MA KEDD VAN!