A falon túli szabadság / Attack on titan ff. /

2.

Miután a két testvér elvált egymástól, Kimiko egy barátja hangjára lett figyelmes.

- Nem számít hogy Kimiko mint gondol róluk, akkor sem engedem hogy hozzájuk csatlakozz! Ez nagyon veszélyes, tudod? Mm... Miért akarsz minden áron a vesztedbe rohanni? - vitatkozott Mikasa Erennel. - Menjünk, anyukád aggódni fog, ha nem érünk haza időben. - mondta a lány majd ellentmondást nem tűrően karon ragadta és magával húzta a fiút. Kimiko úgy vélte hogy jobb, ha ő is hazafelé veszi az irányt.

Már majdnem hazaért, amikor Eren futott szembe vele, mögötte kicsivel Mikasa követte azzal az ijesztő védelmező arckifejezéssel, ami minden alkalommal az arcán díszelgett, ha úgy érezte, meg kell védenie a fiút. Rövid gondolkodás után Kimiko a helyzetet bajnak definiálta, majd utánuk eredt. Pár sarokkal odébb Armint három idősebb fiú ütlegelte amíg meg nem látták a közeledő csapatot. Az utóbb csatlakozott lány már Eren mellett haladt és amit meglátta a történéseket az arckifejezése vetekedett Mikasáéval. A három fiú visítva rohant el a két lány elöl, és mire Erenék Armin mellé értek, már messze jártak.

- Há! Elfutottak amint megláttak! - mondta Eren magabiztosan.

- Nem, akkor kezdtek el futni, amikor meglátták Mikasát és Kimit - rázta meg a fejét Armin, majd az utóbb említett lányhoz fordult. - Tényleg, miért vágtál olyan fejet, mint Mikasa?

- Nem tudom. Csak nem akartam hogy bárki is bántsa a barátom - mondta majd egy kedves mosollyal az arcán a kezét nyújtotta a földön lévő barátjának. - Gyere, had segítsek.

- Egyedül is fel tudok állni - jelentette ki a földet nézve a fiú. A kis csapat elindult a városon áthaladó folyó partjára, ahol olyan sokszor beszélgettek egymással. Rövid hallgatás után Eren szólalt meg először.

- Mi történt, Armin? - kérdezte. A szőke fiú elhúzta a száját és így szólt.

- Azt mondtam hogy egyszer majd ki kell mennünk a falakon kívülre - felelte halkan. Mikasa hirtelen megszólalt.

- Látszik hogy Erennel jóban vagytok. Csatlakozni akar a Felderítő egységhez - Eren erre idegesen felmordult.

- Miért kell mindenkinek elmondani? Nem elég hogy anyuméknak elmondtad?

- De hiszen ez remek hír! - kiáltott fel Kimiko. Felpattant ültéből és széles vigyorral az arcán így folytatta. - Akkor mehetünk együtt felderítőnek! Majd bemutatlak a nővéremnek. És ti? Armin? Mikasa?

Még mielőtt akármelyikük is válaszolhatott volna, egy hatalmas villámcsapás rázta meg a földet. A következő pillanatban egy óriási kéz jelent meg a falon. Az összes ember ledermedve állt a falat bámulva. Az óriás egy rúgással áttörte a kaput. A körzetben eluralkodott a pánik. Mindenki fejvesztve menekült a menekítő hajók felé, kivéve négy kisgyereket.

- A házam.. arra felé van! Anya még a házban van! - motyogta holtravált arccal Eren, majd rohanni kezdett abba az irányba. Mikasa azonnal követte a fiút, pár másodperc múlva pedig Kimiko is utánuk eredt. Az a látvány, ami ott fogadta a gyerekeket döbbenetes volt. A ház teljesen leomlott a ráesett faldarabok miatt, így szétzúzva a kimenekülni nem tudott nő lábát. Azonnal odafutottak hogy leszedték róla a törmeléket, de tiltakozni kezdett.

- Eren! Fogd Mikasát és Kimikot és meneküljetek el innen!

- Nem! Nélküled nem megyek sehova! - tiltakozott a megszólított.

- De a lábamat összezúzta a törmelék. Ha képes lennék felállni, futni biztos nem tudnék - fia már nyitotta ki a száját hogy ellenkezzen, de anyja a szavába vágott. - Ne ellenkezz velem! Hallgass rám, legalább most utoljára!

A következő pillanatban Hannes érkezett oda a gyerekekhez épp időben, mivel egy rettentően beteg vigyorral díszített óriási arc jelent meg felettük. A férfi gondolkodás nélkül felkapta a három gyereket és elmenekült velük. Kimiko bár nem látta, barátja kiáltozásából tisztán értette, anyját a szeme előtt falta fel a rettenetes fenevad. Mikor a férfi letette őket, Eren és Kimiko kánonban kezdték el szidni az imént említett felnőtt bátorságát, így nemes egyszerűséggel semminek titulálni azt. A lány egyik mondata után viszont megszólalt az addig hallgatag férfi.

- A szüleim engem nem arra neveltek hogy megfutamodjak a legelső nehézséget látva! - kiabálta Kimiko.

- A szüleid halottak! - kiáltott fel Hannes. - Arra kértek hogy mentselek meg téged! A szemem láttára végeztek velük az óriások és én nem tudtam őket megmenteni!

Kimiko szívébe villámcsapásként hatolt szüleinek halálhíre. Könnyes szemmel nézte megmentőjét arra várva hogy az első mondata csak hazugság volt. De a másik szemeiben tisztán látszott hogy nem hazudott.

A hajón amikor Eren megfogadta, megöli az összes titánt, a lány így szólt.

- Esküszöm az életemre és mindenre ami körülvesz engem, hogy nem fogom hagyni hogy még több rokonomat vegyék el tőlem azok a senkiházi emberevő barmok! - suttogta elszántan, őrült arckifejezéssel Kimiko.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Ennyi is lenne ez a rész. Bocsi hogy csak ma hoztam, de alig volt időm írni. Remélem hogy tetszett. Igyekszem minél hamarabb hozni a következő részt.

Fruzsi