A falon túli szabadság / Attack on titan ff. /

18.

A gyors ismét jelentkezésemet köszönjétek no_one551 -nek!

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Ahogy Kim próbálta lenyugtatni magát, egy bizonyos hadnagy lépett kettejük közé. A lány majdnem felsikított ijedtében amikor szembe találta magát Levi hadnagy hátával. Szeme oldalra siklott, így látóterébe került a parancsnok is, Annieval együtt, aki valószínűleg azért hozta oda a két tisztet, hogy megállítsák az előző cselekedetét. Miután ezt konstatálta, gyorsan visszavezette tekintetét a Hadnagyra.

Ekkor vette észre, hogy valami nincs rendben a testtartásával. Az előtte álló férfi mintha őt akarná védeni Shadistól. Ezt nem értette. Hiszen az előbb ő támadt a felettesére, nem pedig fordítva. Mégis miért próbálná megvédeni pont őt, mikor a kiképzőtiszt még mindig a földön fetrengve jajgat, három törött bordával.

- Kapard össze magad és tűnj a szemem elöl! - mordult rá Levi Shadisra. Ezután megfordult és Kim felé nézett, aki reflexből hátra lépett egyet, ezzel észrevéve, hogy tudatán kívül ezt egyszer már megtette. Általában kedvesen csillogó barna szemei félelemmel és értetlenséggel tele néztek az acélkék szempárba. - Gyere, kölyök.

Levi hangja teljesen máshogy csengett, mit ahogy az imént, amikor a kiképzőtiszttel beszélt. Kim viszont nem találta fenyegetőnek a Hadnagy szavait, úgyhogy követte. Út közben egyre több és több kadéttársába botlottak bele, akik mind hallották a történteket és aggódva szemlélték a Hadnagyot.

- Kim! - szólt oda nekik két kadét, az egyikőjük kezében egy csészével. Az említett csészét büszkén tartották oda a lánynak, hogy láthassa, mit hoztak össze. A lányból az események hatására előtört az őszinteség, miközben fintorogva elvette tőlük az azonosíthatatlan löttyöt.

- Ez mi?

- Egy finom meleg bögre zöld tea - szólalt meg a másik is. Kim a két fiúra emelte tekintetét, majd vissza a kezében tartott folyadékra.

- Hát... Azt aláírom, hogy ez zöld.. de nem hiszem, hogy ez tea lenne - kezdte elemezni nőies undorral arcán. - Továbbá a szaga sem túl bizalomgerjesztő, úgyhogy, ha nem bánjátok, nem kóstolnám meg. Ezen kívül ez hideg és ez egy csésze, nem pedig bögre - ezután ismét rájuk nézett és egy eröltetett mosollyal befejezte. - De ezen kívül minden stimmel.

A két kadét összenézert, majd ismét a lányra. Az egyikük nem érezte át Kim idegességi szintjét, így egy félresikerült poénnal próbálta oldani a hangulatot.

- Ajjaj... Mi törpént?

Kim arca erre elsötétült. Ezzel pedig nem volt egyedül, ugyanis a lány kísérete is magára vette az előbbi megjegyzést. Végül mielőtt még elfajulhatott volna a helyzet, Kim összeszedve minden nyugodtságát, törte meg a pár másodperc feszült csendet.

- Ezt most ne.

Kim elindult a konyha felé, ahonnan jött a két fiú nem sokkal azelőtt. A szeme elé táruló látvány hatására kis híján elájult. Az egyébként rendezett helyiség úgy festett, mint egy háborús övezet, egy polgárháború után.

- Mi a 'Köszönöm' ellentéte? - kérdezte, miközben lassan a két holtravált kadét felé fordította arcát. Az említett személyek erre gondolkodás nélkül futásnak eredtek.

Kim egy nagy sóhajtás után belépett a konyhába és próbálva nem belelépni a megannyi kiborított dologba, igyekezett eljutni az asztalig. A folyamat többé kevésbé sikerült is. Miután letette a csészét, Levi hadnagy utolérte a lányt, akiben ebben a pillanatban tudatosult, hogy a férfi végignézte az előbbi jelenetet. A felismerés hatására egyet hátra lépett, de egy szék útját állta, így majdnem hátra esett. A piszkos padlóval való kellemetlen találkozását Levi akadályozta meg. Miután megbizonyosodott arról, hogy nem fog elesni, elengedte Kimet, aki jobbnak látta leülni az előbb említett székre, még mielőtt nagyobb felfordulást okozott volna.

- Kezdem azt hinni, hogy bajod van velem - törte meg a csendet Levi. A lány gyorsan megrázta a fejét.

- Nem, nem erről van szó! - tiltakozott olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudott. Hangja ezután elhalkult és alig hallhatóan folytatta. - Csak éppen távolról sem ismerem a Hadnagyot eléggé ahhoz, hogy tudjam, hogy mit szól ahhoz, amit az imént a kiképzőmmel csináltam és mivel maga még véletlenül sem úgy reagált eddig, mint ahogy azok, akik eddig látták, hogy mi folyik itt és magasabb pozícióban vannak, mint én, összezavarodtam és éppen ezért fogalmam sincs, hogy most mit kéne kezdenem a helyzettel. Hmmm... Ez lehet, hogy egy kicsit sértő... Nem mondhatom ezt.

- Már kimondtad és nem kölyök, nem volt az - válaszolta a férfi. Kim szeme elkerekedett, jelezve ezzel, hogy esze ágában sem volt az előző érvelését megosztani vele. A lány zavarát észrevéve nagyot sóhajtott - Mindjárt visszajövök, csak maradj itt!

Amint kilépett az ajtón és az csukódott mögötte, Kim kifújta addig benn tartott lélegzetét. A kérésnek eleget tett, azonban nem akart a sok mocsok közepén üldögélni, míg felettesére várt, így úgy határozott, takarításba fog.

Öt perc múlva újra nyílt is az ajtó, de a lány nem vette észre a visszatérő hadnagyot. Továbbra is arcán halvány mosollyal sepregetett, mígnem Levi el nem vette tőle a takarító eszközt. A váratlan mozdulattól összerezzent, de hamar rendezte vonásait amint meglátta a fekete hajú férfit. Az említett katonatiszt a kadét kezébe nyomott egy köteg papírt. Először nem értette, hogy mit akar ezzel, de amit meglátta az ismerős kézírást, felcsillant a szeme. Aztán tekintete a seprűre tévedt, de Levi leintette.

- Majd én befejezem, hagyd csak.

A hadnagy neki is látott az immár kevesebb, de még mindig hosszadalmas munkának. Eközben időről időre a serényen olvasó lányra pillantott. Arcán egyre szélesebb mosoly terült el miközben nővére kísérleteiről olvasott. Levit a jelenet saját két gyermekére emlékeztette, mikor Hanji mesélt nekik valami új dolgot. Ezen halványan elmosolyodott.

Kim akkor hagyta csak abba az olvasást, mikor egy csésze fekete teát rakott le mellé felettese. A hirtelen cselekedetre odakapta a tekintetét. Arca megint komoly lett, ami egy kicsit rosszul esett a felderítőnek. A lány szemével követte ahogy Levi az asztalt megkerülve leült vele szemben. Az ő kezében is volt egy csésze, aminek tartalmát nyugodtan itta, a rá szegeződött szempár ellenére is.

- Nem fog semmit mondani arról, hogy eltörtem a kiképzőm három bordáját? - szegezte neki a kérdést, mikor elege lett a hallgatásból.

- De - felelte közömbösen Levi, majd a lány szemébe nézve folytatta. - Szép rúgás, kölyök.

Kim semmi képpen sem erre a válaszra számított. A megrökönyödött tekintettel nem foglalkozva itta tovább a hadnagy a teáját.

- Akkor most bajban vagyok? - próbálkozott tovább egy teljes válasz kicsikarásával Kim.

- Tippelj! - érkezett a rövid válasz.

- Igen?

- Próbáld újra!

- Talán?

- Kölyök!

- Ennél sokkal kevesebbért is komolyan megbüntettek már, azt ne mondja, hogy teljesen rendben van, hogy rátámadtam a felettesemre! - csattant fel Kim. Szeme vészesen csillogott. Idegesen várta Levi hadnagy reakcióját, aki még mindig nem mutatott semmi fenyegetőt. Ennek ellenére a lány nem engedte a maga elé épített falat áttörni.