Spideypool 🕸️🌸💕 [∆~BEFEJEZETT~∆]

✨💖Örökké💖✨

Sziasztok!
Meghoztam a befejező részt, remélem tetszeni fog! 😁💞 (Kissé hosszúra sikeredett... 😅)
Jó szórakozást hozzá! 😊😉💕

Figyelem!
A következő sorok +18-as cselekedeteket tartalmaznak!

~David~

Újfent megváltoztam. De ezúttal valóban a jó irányba.

Rengeteget gondolkoztam Peterön, hogy hogyan tudnék tőle bocsánatot kérni. És hogy miként tudnám őt elfelejteni. Persze tudtam, hogy ez utóbbi lehetetlen feladatnak ígérkezett.

Körülbelül egy héttel az eset után éppen a munkahelyemre sétáltam, de időben voltam, mint mindig, s így ráérősen szeltem az utcákat.

Ekkor megláttam Őt, ahogyan előttem pár méterre sétált. Bár háttal állt nekem, azonnal felismertem. Gondolkodás nélkül cselekedtem.

-Peter!-kiáltottam utána, mire néhányan az irányomba néztek. Ő megállt, majd lassan felém fordult. Tekintete kék óceánja valóságod jégtömeggé fagyott. Meghűlt a vér az ereimben. Még sohasem láttam ilyen tekintetet. Nem tudtam minek venni a szemeiben tükröződő érzelmeit: talán gyűlölet, talán megvetés volt, de mintha valami azt súgta volna, hogy inkább sajnálatot érez irántam. 'Irántam? Nem, az lehetetlen.'

-Beszélhetnénk egy pillanatra? -mivel nem válaszolt, még könyörögve hozzátettem.- Kérlek...

'Biztosan el fog küldeni a fenébe. Sosem fog hozzám szólni, vagy megbocsájtani...'

Legnagyobb döbbenetemre szó nélkül bólintott egyet, majd egy mellékutca felé vette az irányt. Torkomban dobogó szívvel követtem, majd megállt egy konténer mellett a sarokhoz közel.
Keresztbe fonta karjait mellkasa előtt és szó nélkül várta, hogy belekezdjek. A remény szívtelen érzése lassan szétáradt a bensőmben.

Ugyanolyan szép volt, mint mindig: barna haját kissé rövidebbre vágatta, és egy egyszerű, testhezálló királykék pólót viselt, ami még mélyebbé tette szemei óceánját. Ekkor felfedeztem a nyakán egy lila foltot, amit valószínűleg még én okoztam neki. Fájdalmasan összeszorult a szívem.

-Én csak... Bocsánatot szeretnék kérni-kissé halkan beszéltem, de próbáltam végig tartani a szemkontaktust, hogy lássa rajtam, komolyan veszem az egészet. Mégha nehezemre is esett elmélyedni fagyos tekintetében. -Nem gondolkoztam, egyszerűen... Megőrültem érted. Tudom, hogy sohasem tehetem jóvá, és mégis, azt szeretném kérni, hogy bocsáss meg!

Még hosszasan ecseteltem azt az érzelmi  hullámvasutat, amin keresztülmentem az utóbbi időben. Elmondtam neki mindent és  körülbelül fél percenként esdekeltem a bocsánatáért.

Hatalmasat sóhajtott, majd oldalra pillantott. Csendesen megszólalt.

~Peter~

-Mindenkinek van egy második esélye. Te is ugyanúgy megérdemled ezt. Tudom, hogy a régi David valahol mélyen még ott van benned. Az a David, akit legelőször megismertem, aki a változásért epekedett. Annak a változásnak pedig most jött el az ideje.

Sötétzöld szempárja egyszerre könnyektől lett világos.

Őt is eléggé megviselték a történtek egyébként, bár arról Wade gondoskodott, hogy ez látszódjon is. Szoborszerű arcán lila foltok éktelenkedtek és ajkán sebek futottak végig.

Azokon az ajkakon, amelyek sebeket ejtettek nemcsak a testemen, de a lelkemen is. Ki tudja, talán örökké. Kirázott a hideg.

Szavaimra zokogva térdre rogyott előttem és a porba markolt.