Spideypool 🕸️🌸💕 [∆~BEFEJEZETT~∆]

🌻Zuhanás🌻

Emberek nyüzsögtek körülöttem, de én csak egyetlen férfira fókuszáltam. A szívem hangosan dobogott, miközben felém közeledett.

Amint ránk találtak a többiek, akik már egy ideje kerestek engem, és kiszabadultunk a raktározóból; akkorát húztam be Wade-nek, amekkorát csak lehetett. Nem érdekeltek a többiek, akik döbbenten álltak minket körül. Az ütés hatására Wade a padlón kötött ki, majd azonnal felegyenesedett, mire jól tökön rúgtam, amitől újra összeesett. Mindeközben röhögött, és végig azt hajtogatta, hogy "bocsi".

-Még, hogy bocsi!-kiáltottam felháborodva, majd lerántottam magamról a maszkomat, hogy jobban kapjak levegőt. -És még van bőr a képeden röhögni! Na adok én neked!

-Hé, Pete, állj már le! Mégis mi ütött beléd?- Stark úr konkrétan lefogott, de mivel nem bírt el velem, így Amerika Kapitánynak kellett a segítségére sietnie. Együttes erővel sikerült féken tartaniuk, de a megaláztatás miatt keletkezett dühöm még sosem volt ilyen erőteljes. Reméltem, hogy a Bosszúállók a pírt az arcomon a kiabálás eredményének vélték, nem pedig annak, ami valójában volt...

-Ennek az idiótának a hibájából kötöttünk ki ebben a lyukban. -Mutogattam felé vadul -És közben...-itt elhallgattam, majd eszeveszetten kapálózni kezdtem- Aaarrghhh, megölöm!!!

Mindenki kérdőn nézett Wade-re. De a tekintetük nagyon nem tetszett... Mintha arra vártak volna, mikor bújik ki a szög a zsákból, hogy aztán lecsaphassanak rá az első adandó alkalommal. Elég lett volna egy rossz mozdulat és... Azonnal abbahagytam a kapálózást és feszült figyelemmel vártam, hogy mentséget hozzon fel a tettei ellen.

-Csak szórakoztam vele, ennyi. Beszélgettünk és folyamatosan hecceltem. Spidey meg gondolom fél a szűk helyektől, így túlreagálta a dolgot. Ne haragudj, Pete!

A többiek ezt látszólag elfogadták válasznak, kivéve Stark urat. Ő továbbra is rezzenetlenül bámulta Wade-et. Mintha a gondolatait fürkészte volna. Nem úgy, mintha bárki is képes lenne olvasni Wade gondolataiban!

A legjobban az döbbentett meg, milyen könnyen tudott hazudni. Még én is majdnem elhittem a szavait.

Hatalmasat sóhajtottam, mire minden szem rám tapadt. Természetesen nem hagyhattam, hogy rájöjjenek a valóságra, így én is folytattam, amit Wade elkezdett.

-Így van, félek a sötét, szűk helyektől, na és? Ettől függetlenül nem kellett volna folyamatosan azt ecsetelned, milyen érzés, ha élve eltemetnek.

Ha láttam volna a szemeit a maszkján át, most biztosan felcsillantak volna. 'Vigyázz!-figyelmeztettem a tekintetemmel- Ezzel még nincs vége!'

Lassan feloszlottunk, de Stark úr még a raktárban maradt. Nekidőlt az egyik szélső oszlopnak és látszólag nagyon elmélyedt valamiben.

-Ömm, Stark úr? Ön nem megy haza?-szólítottam meg.

Rám pillantott és egyszeriben ellágyult a tekintete.

-Nem, Pete, még itt maradok egy ideig, mert még van egy kis dolgom.

-Minden rendben van?

-Igen, minden a legnagyobb rendben!-mosolygott rám. -Most pedig sipirc! Menj szépen haza, biztosan sok dolgod lehet neked is.

Vidáman elindultam a kijárat felé; közben azon töprengtem, melyik anyagot kell megtanulnom másnapra; amikor is Stark úr utánam szólt, így visszafordultam.

-Pete...!-csak ennyit mondott, de az arckifejezéséből és a hangjából megítélve pontosan kitaláltam, mire gondolt.

-Minden rendben van, Stark úr, tudok vigyázni magamra-ezzel sarkon fordultam és elindultam hazafelé.