Spideypool 🕸️🌸💕 [∆~BEFEJEZETT~∆]

🍂Magával ragadó🍂

Sziasztok! Köszönöm a türelmeteket, már itt is vagyok, és hoztam egyszerre 2 fejezetet is! 😊 Jó szórakozást hozzájuk! 😉😘💞💕

Figyelem!
A következő sorok 18+-os cselekményeket tartalmaznak!

Arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcomat. Sokat pislogtam, majd megláttam Wade felettem könyökölő alakját.

-Jó reggelt!-nézett le rám vigyorogva.

-Jó reggelt!-mosolyodtam el én is.

Ki tudja, mennyi ideje nézhetett már. A reggeli fény visszatükröződött csodálatos szemeiről, amitől görcsbe rándult a gyomrom. Most még jobban látszódtak a hegei, de bevalljak valamit? Egyáltalán nem érdekelt!

Feltámaszkodtam a könyökömre, hogy meg tudjam csókolni. Csak csókolóztunk és csókolóztunk. Ő gyengéden végigsimított nyelvével a szám belsején, én pedig követtem nyelve útját az enyémmel.

Eszembe jutott erről, hogy mit csináltunk az éjszaka, és teljesen elvörösödtem. Újfent vágyakozó hangokat adtunk ki, miközben ujjai körbejárták a testemet. Bár a bőre kissé érdes volt, de még soha senkinek nem esett olyan jól az érintése, mint az Övé. Nagy nehezen elváltunk egymástól.

-Főzök kávét-tápászkodtam fel az ágyból és felvettem magamra az alsóneműmet. -Te hogy szereted?

-Erősen és olyan édesen, mint amilyen te vagy-vigyorodott el, és a párnák és paplanok közt olyan volt, akár egy nagy plüssállat. A kijelentése viszont felettébb nem volt "plüssállatos", így pírral az arcomon elkaptam a fejem.

Mikor készen lettem és behoztam tálcán az italokat, ő még mindig az ágyban feküdt, ám ezúttal olyan pózban, hogy majdnem elejtettem a tálcát. Féloldalvást feküdt, a fejét a fél kezével támasztotta ki, a másik kezét pedig a keresztbe tett lábán pihentette. És természetesen anyaszült mesztelen volt.

-Te jó ég, legalább vegyél fel valamit-motyogtam és próbáltam nem ránézni, miközben leraktam az italokat az ágyra.

-Miért, csak mi vagyunk itt-vigyorogva elvette a saját kávéját és belekortyolt. Én is iszogattam a sajátomat, miután magához vont, és az ölébe ültetett, majd a kezemet cirógatta. Közben azt tervezgettük, hogy mit fogunk aznap csinálni, mivel mindkettőnknek szabad napja volt. Mikor mindketten megittuk, Wade közelebb húzott magához és megcsókolta a nyakamat.

-Mmm, ez sokkal édesebb-mormolta, majd tovább csókolgatott és simogatott. A bőrömön szikrák keletkeztek érintése nyomán és megsimítottam a fejét. Ekkor lassan belenyúlt az alsógatyámba.

-Vá..várj-toltam el magamtól. -Kora reggel már ilyesmin jár az eszed?

-Valamivel el kell oszlatnom a kávé ízét-erre letérdepelt az ágy mellé és a szájába vette...nos, inkább nem részletezném.

-Wa..Wade!-markoltam rá a fejére.

Ám ő nem tántorított, lassan húzogatta fel és le az érzékeny bőrt az intim részen, és nem kellett neki pár másodperc sem, hogy teljesen keménnyé tegyen. Percekig kábította el a gondolataimat a nyelvével és közben végig remegtem.

-Ne..nem bírom tovább!-ziháltam, majd elmentem. De sajnos a száját továbbra sem vettem le a szemérmemről, így konkrétan a szájába élveztem.

-Te jó ég, bo...csi-sajnálkozva lehajoltam hozzá, ám belém fojtotta a szót az a tudat, hogy lenyelte..

Mielőtt tiltakozhattam volna, már rám is vetette magát és szenvedélyesen csókolgatni kezdett, miközben lefektetett az ágyra. Szája tűzforró volt belülről, s alig kaptam levegőt, mikor ujjaival hátulról izgatni kezdett. Hiába szóltam neki, hogy álljon meg, nem tágított. Mikor mindketten újra kemények lettünk, hirtelen helyet cserélt velem, s felültetett magára.

-Mit...csinálsz?-hangos zihálásom betöltötte a szobát. Ő erre elvigyorodott, majd belém tolta szemérmét. Nagyot nyögtem, mikor ezt megtette, s ő is hangosan vette a levegőt.

-Mi a gond? Tegnap este még olyan engedékeny voltál.

-Hülye-mondtam, de az utolsó szótag egy vékony felkiáltásba fulladt, ugyanis egyet lökött rajtam.

-Mozgasd a csípődet-mondta, s rámarkoltam a mellkasára. Lüktetett a bennem levő testrésze, s kénytelen voltam legyűrni a büszkeségemet és mozogni kezdtem.

Elképesztően csodálatos érzés kerített hatalmába, pont, mint előző este. 'Ez nem lesz így jó'-gondoltam'- teljesen elveszi az eszemet...'

Miután végeztünk, mindketten felöltöztünk, s végre láthattam a normális ruháit. Hosszúujjú pullóvert vett fel magára, aminek kapucniját a fején lévő baseball sapkájára húzta. Nem szóltam egy szót sem, elvégre megértettem, miért nem akarta, hogy mások meglássák az arcát. Indulás előtt az ajtóban még magához vont és egy szenvedélyes csókot nyomott a számra. Elvesztem a puha csókjaiban és érintéseiben, majd lassan elindultunk.

Úgy döntöttünk, beülünk egy kávézóba, aztán pedig a vidámparkba megyünk el. Borzalmasan jól éreztem magam vele és úgy örültem, hogy végre normálisan is együtt lehettünk.

Néhány nappal később éppen megmentettünk egy idős hölgyet, akit ki akartak rabolni, s miután megérkezett a rendőrség, egy férfi megszólított:

-Szép munka volt, Spidey!

Odafordultam a középkorú férfihez és mosolyogva mondtam neki, hogy semmiség volt; amikor is az utolsó szót belém folytotta Wade.

-Csak én nevezhetem Spidey-nek!-jelentette ki, majd szó szerint felkapott a vállára és elrohant velem.

-Hé, rakj már le!-ütögettem a hátát, mert csak azt értem el, de közben nagyban nevettem. A járókelők sorra ránk néztek és jót derültek rajtunk. Valahonnan hallottam, ahogyan egy nő megjegyezte:

-Milyen jó barátok!

Egy idő után már nem ellenkeztem, de mikor a keze a fenekemre tévedt, megütöttem a fejét. Ő erre nevetve lerakott.

Nem sokkal később felültünk egy felhőkarcoló tetejére, ahova konkrétan fel kellett vinnem Wade-et; pontosan úgy, mint egy hercegkisasszonyt, mivel ragaszkodott hozzá, hogy ki akarja próbálni, milyen, ha hálóval "repülhet". Miután teljesítettem a kérését és már csak szótlanul néztük a fényárban úszó épületeket, felém fordult.

-Amúgy... engem hogyhogy már az első perctől kezdve Wade-nek hívtál? Miért nem neveztél simán Deadpool-nak, mint mindenki más?

A kérdése váratlanul ért és vörös arccal nézni kezdtem a kezemben tartott maszkomat.

-Nos..nem tudom... Mikor legelőször találkoztunk, akkor ugyebár megmentettél és olyan menőn harcoltál... úgy tekintettem rád ténylegesen, mint egy hősre. De mikor másodjára is megmentettél, akkor már láttad az arcomat, elláttál mindennel, amire csak szükségem volt, így valahogy bensőségesebbnek éreztem a kialakult kapcsolatunkat. Muszáj volt, hogy "Wade"-nek nevezzelek.

Nem is nagyon figyeltem oda, mit is mondtam, a beszédem kissé motyogásnak hangozhatott, ráadásul eléggé hadartam. Akkor figyeltem csak fel, mit is mondtam, mikor felcsillant a szeme és összeráncolta a homlokát.

'Ajajj...'

-"Másodjára" mentettelek meg? Mikor volt az első alkalom? Miről maradtam le?-felkelt és vidáman odapattogott hozzám, majd megállt velem szemben.

-Ömm...-kínosan mosolyogva megdörzsöltem a tarkómat. És akkor elmeséltem neki az első, igazi találkozásunkat. Elmondtam neki azt is, milyen érzéseket keltett bennem és hogy mennyire meglepődtem a sebezhetetlenségén.

Csak vigyorgott, majd magához vont és hosszasan megcsókolt. Először ütögetni kezdtem a vállát, mert nem erre a reakcióra számítottam. Elengedett, így én is megkérdeztem:

-És te miért pont Spidey-nak hívsz?

-Mert aranyos ez a név, így pont hozzád illik.

Beleboxoltam a vállába, mire nevetve újra magához vont és csókban forrtunk össze. Ezután már hagytam magam, átkaroltam a vállát és visszacsókoltam.

'Igen'-morfondíroztam magamban-'Tényleg teljesen elveszi az eszemet.'