Spideypool 🕸️🌸💕 [∆~BEFEJEZETT~∆]

🌷Tompuló gondolatok🌷

Figyelem!
A következő sorok +18-as cselekményeket tartalmaznak. Akinek nem bírja az idegzete az ilyen dolgokat, az ne olvassa tovább!

A rajtaütés kifejezetten jól sikerült. A gazfickók nem számítottak az érkezésünkre, így rendesen szívrohamot kaptak, mikor megjelentünk.

Az elterelés egyébként annyiból állt, hogy én fogtam magam és egyszerűen besétáltam a raktár bejáratán, mire az összes ott dolgozó sokkot kapott, majd tüzelni kezdtek rám. Kissé húzós volt, de sikeresen kitértem a lövedékek elől (amikhez foghatót, megjegyzem, még sosem láttam) és ennek tetejébe még néhány embert is kiütöttem.

Miután lekötöttem mindenkinek a figyelmét, néhány Bosszúálló, aki részt vett a tervben, egyszerre rontott be a hátsó ajtón.

Viszonylag gyorsan lezavartuk a harcot én is csak néhány karcolást szereztem. A titkos alakulat is kijött a helyszínre és a rendőrséggel egyetemben lefoglaltak minden egyes lopott és helyben készített, radioaktív fegyvert. Miközben az embereket sorra letartóztatták, én körbejártam az épületet.

Találtam egy eldugott termet, aminek kopott padlóját megannyi lyuk tarkította. Közelebb érve egy olyan lyukhoz rájöttem, hogy ezek amolyan raktározók lehettek. Nagyon keskenyek voltak egyébként és nem láttam az aljukat.

Hirtelen neszre lettem figyelmes a terem másik végéből. Odakaptam a fejem, és megláttam valami pirosat.

'Ugye te most csak szórakozol velem?!'

Nem, sajnos, valóban Wade gubbasztott az egyik sarokban, és mikor "lebukott", vigyorogva felállt és elindult felém.

-Szia, Spidey!-mondta úgy, mintha a világ legtermészetesebb módján futottunk volna össze.

-Istenem Wade, te meg mi a fenét keresel itt?!-nagyon ideges lettem. Még azt a bizonyos ügyet sem intéztük el, így pluszban stresszeltem. 'Mi lesz, ha valóban veszélyes rám?'

-Le akartam csapni erre a bandára, akiket már egy ideje kinéztem magamnak, de valakik megelőztek, így addig ide bújtam el-mondta sétálása közben. -Ó, Spidey és téged mi szél hozott ebbe a terembe? Nem tán hozzám húzott a szíved?

-Dilis vagy-még mindig hallatszott az idegesség a hangomban, nem is mozdultam egy tapodtat sem. Ekkor azonban Wade valahogyan megcsúszott és beleesett az egyik lyukba, ráadásul a könyökével egy gombot is megnyomott. Az idegességem seperc alatt szertefoszlott és szinte repültem a raktározó irányába, hogy kiszabadítsam.

-Spidey! -szólított kétségbeesetten a lyuk mélyéről. Azt hittem baja esett, így gondolkodás nélkül átslisszantam a záródó fedél közt, hiszen a gomb, amit benyomott, nyilvánvalóan a fedél záródására szolgált. Vártam a becsapódásra, ám legnagyobb döbbenetemre a lyuk nem volt  mélyebb 2 méternél és két ember tökéletesen elfért benne egymás mellett.

Azt hittem, nagyon mély lesz a raktározó, ezért is nem próbáltam meg vaktában lelőni Wade-hez a hálómat. Pedig, ha ezt tudom, akkor kint maradok és megnyomom a gombot vagy ilyesmi; de ehelyett én is a lyukban kötöttem ki.

Mindezt csupán tizedmásodpercek alatt mértem fel. Háttal álltam neki és konkrétan egymáshoz voltunk tapadva, és a tető is pont akkor zárult be a fejünk fölött, mikor a vállam felett hátranézve megláttam a vigyorgó arcát. Hangos kattanás jelezte, hogy a zár a helyére került.

Valahogy számíthattam volna arra, hogy csak szórakozott. De miatta most aztán benne voltunk a slamasztikában. Szitkozódva próbáltam utat törni a felszínre, ám mindhiába.

-Mégis hogy kötünk ki mindig ilyen szituációban? -kérdeztem bosszúsan.

Mivel sötét volt, nem láttam az orrom hegyéig sem. Így azt sem láthattam-bár gondoltam-, hogy milyen önelégült vigyor terül szét az arcán erre a kérdésemre. Nem sokkal később feladtam a kiút keresését. Már csak abban reménykedtem, hogy a többiek minél hamarabb megtalálnak minket.

-Ki tudja, meddig kell még itt gubbasztanunk a sötétben, mialatt ideér a segítség-szólalt meg kis idő múlva. -Mit gondolsz, addig mivel üssük el az időt?

Közelebb húzódott hozzám, és még a sötétség ellenére is azonnal megtalálta a fenekemet, amire jól rá is markolt. Tudniillik, rászokott arra az utóbbi időben, hogy bármilyen előjel nélkül egyszer csak rácsap a hátsómra. Természetesen mindig megkapja ezért a magáét, de itt most, hely hiányában nehezebben tudtam mozogni.

-Mondjuk, találós kérdésezhetnénk is -hámoztam le magamról erővel a karját.

Akcióm nem járt sikerrel, ő továbbra is szorosan tartott, mellkasát közvetlenül a hátamhoz szegezve, közben végig simogatva a hátsó részemet. Éreztem, ahogyan az egekbe szökik a pulzusom.

-Hmm...rendben, akkor kezdek én. -kicsit távolabb húzódott, egy darabig matatott a sötétben, majd újra átkarolt. -Mi az, kicsi, piros, szexi és vágykeltő hangokat ad ki?

Már éppen megfordultam volna, hogy behúzzak neki egyet, amikor is kicsit feljebb tolta a maszkomat, hogy hozzáférhessen a nyakamhoz. Legnagyobb döbbenetemre ajkak érintését éreztem a bőrömön. Mármint, igazi ajkakét.

Meglepetésemben felszisszentem, ami valóban elég vágykeltőnek hangozhatott. Nyelvét végigjártatta a nyakam teljes felületén, miközben ujjai -megjegyzem, csupasz ujjai, mivel időközben a kesztyűje is lekerült a helyéről- a jelmezem alatt a hátamról a hasam irányába vándoroltak.

Lábaim remegni kezdtek és rámarkoltam kezére, melyet a mellem felé csúsztatott.

-Most azonnal fejezd be!-parancsoltam rá, ám mérges hangom csakhamar szeretfoszlott, mégpedig egy vékony "jaj"-ban. Ugyanis rácsípett a mellbimbómra. Zihálva vettem a levegőt és minduntalan próbáltam kiszabadulni öleléséből, sikertelenül.

'Mégis mi a fenét művel?! Mi lesz, ha így találnak ránk? Ráadásul még nem is tisztáztuk az ügyet...' Gondolataim lassan eltompultak és a szívverésem hangja töltötte be a helyüket.

Másik kezének kíváncsi ujjai az ágyékomat kutatták fel, miközben egyre csak harapdálta a nyakamat. Ott, ahol az ajkai bőrömet érték, perzselő érzést hagytak maguk után.

Folyamatosan nyögdécseltem, egy-egy elhaló "Ne!"-t hangoztatva. Hallottam, ahogyan ő is gyorsabban veszi a levegőt, éreztem a hátamon a felgyorsuló szívverését is. A fenekemhez szorított keményedő szemérme pedig szinte átégette a ruhámat.

Mikor mozgatni kezdte ujjait fel s alá a szemérmemen, hangosan felnyögtem. Hol simogatta, hol kezébe vette, a lényeg, hogy már képtelen voltam gondolkozni. Erősen megmarkoltam a karját ott, ahol értem.

Még soha senkivel sem kerültem ilyen szoros kapcsolatba, még soha senki sem csinálta ezt nekem. Igen, még M. J.-vel sem feküdtünk le egyszer sem, szóval igen, még szűz vagyok. Nem győztem magamat utálni, hogy ennyire csodálatos érzést keltett bennem, mindaz, amit velem művelt. Képtelen voltam leállítani Wade-et, lábaim berogytak, kezeim remegtek és mindenhol égett a bőröm, ahol csak hozzám ért.

-Ne..! Kérlek! Már..nem..bí-...rom to...vább-kérleltem. Ekkor megragadta másik kezével az államat, maga felé fordította a fejemet és megcsókolt. Rajta nem volt maszk, de rajtam igen és nem tudtam megállni, hogy ne gondolkozzak el azon, hogy néz ki az arca és miért nem csókolt meg rendesen. Ezekért a gondolatokért természetesen később átkoztam magam.

Viszonylag gyorsan elmentem. Ezt ráadásul olyan hang kísérte, hogy összerezzent tőle és abbahagyta a csókolózást, meg a simogatást.

Azt hittem, menten elsüllyedek szégyenemben. 'Mégis hogy a csudába történhetett ez?!'
Levegő után kapkodva összerogytam. Már amennyire össze tudtam rogyni azon a szűkös helyen. Ő is hangosan vette a levegőt.

-Ha ki..jutunk in...nen-kezdtem-, meg foglak ölni.

Elnevette magát, majd felnyalábolt és szorosan átölelt.

-Eressz el, vagy tényleg kinyírlak!-fenyegettem tovább, de ő nem tántorított. Igazából én sem bántam, már egyáltalán nem érdekelt, mit csinált, csupán annyit akartam, hogy kikerüljünk ebből a hülye helyzetből és le tudjam ütni.