🍁Megtörve🍁

1.5K 89 18
                                    

Figyelem!
A következő sorok +18-as cselekedeteket tartalmaznak!

~Peter~

Mikor felébredtem, furcsa pózban találtam magamat, ugyanis egy falhoz voltam kikötözve. Háttal álltam a hideg vakolatnak, kezeim a fejem felett voltak megkötve erős láncokkal, míg lábaimat szabadon hagyták.

'Nem lesz ez így jó.'

Eszeveszettül tépni kezdtem a láncot, mire David besietett a szobába. Reménykedtem, hogy esetleg Wade sietett  a segítségemre, de csalódnom kellett. Mikor megláttam Davidet, még erősebben kezdtem rángatni a láncomat, ám ő odaállt elém.

-Hát felébredtél-mosolyogva nézett le rám, majd bevett a szájába egy pirulát a zsebéből és megragadott az államnál fogva. Ajkait szenvedélyesen enyéimre tapasztotta. Egyszerre elborzadtam.

Tiltakozni kezdtem, főleg, mikor rájöttem, hogy a pirulát nekem szánta. A lábaimmal gyomorszájon rúgtam, de egyik kezével elkapta a lábamat és erősen rászorított. Mikor a másik lábammal próbáltam megrúgni, egy halk felkiáltás hagyta el a számat. Ugyanis benyúlt az ingem alá és a hátamon végigfuttatta jéghideg ujjait. Sajnos ez a felkiáltás csak megsegítette a dolgát és a pirulát átrakta a szájüregembe.

Azonnal félrecsaptam a fejemet, ám ő megragadta az államat és ujjait konkrétan ledugta a torkomon.

Öklendezni és kapálózni kezdtem, de már túl késő volt és a pirula gyorsan lecsúszott a torkomon.

Elengedett, majd hátralépett egyet. Köhögésben törtem ki, aztán vadul felkaptam a fejemet.

-Neked meg mégis mi bajod van?!-kiabáltam és éreztem, ahogyan az előbbi erőlködés következtében kifakadt könnycsepp legördül az arcomon.

Odalépett hozzám, és meg akarta volna törölni az arcomat, ámde én nem hagytam neki lehetőséget arra, hogy kedve szerint hozzám érjen.

-Jaj, Peter, ugyan, minek kéreted magad?-mosolyogva megcsóválta a fejét, majd leeresztette maga mellé a karját.

-Erre ment ki a játék? "Beszélgetés", mi? Ezt nevezed te beszélgetésnek? Nagyon kellemes, mondhatom.

-Hiszen te követtél engem. Nem minthogyha lett volna más választásod.

-Még egyszer és remélhetőleg utoljára megkérdezem: mégis mik a szándékaid?

Megint csak mosolygott. Hányinger kerülgetett.

Ekkor mesélni kezdett. Pont úgy, mint az épület tetején, amikor leugrani készült. Csak most teljesen másról beszélt és ő sem volt már ugyanaz a személy. Elmondta, hogy mikor látta meg legelőször az arcomat. Azután pedig felfedte a valódi érzelmeit.

-Igazából elég egyszerű a történet-tárta szét a karjait. -Beleszerettem a megmentőmbe.

Elmondta, milyen gondolatokat ébresztettem benne; elmondta, mennyit jelentettem és jelentek jelenleg is neki.

Egyszeriben megértettem, hogy miért ment keresztül ekkora személyiségváltozáson. De még ez sem adott neki mentséget a tetteire és azokra, amelyeket jól láhatóan tenni készült...

Miután befejezte, már zúgott a fejem és borzalmasan furcsán éreztem magam. Zihálni kezdtem.

-Akkor még...azt áruld el...hogy mégis mi a....fenét adtál be nekem?-csak szótagokban tudtam beszélni, mert egész testemben remegni kezdtem.

Ő erre elvigyorodott és felém lépett.

-Ó, nemsokára megtudod.

Gyengéden megcsókolt.

Spideypool 🕸️🌸💕  [∆~BEFEJEZETT~∆]Where stories live. Discover now