Spideypool 🕸️🌸💕 [∆~BEFEJEZETT~∆]

🌹Érzelmek egyesülése🌹

Figyelem!
A következő jelenetek erősen +18-as cselekményeket tartalmaznak!

-Mutasd meg az arcodat!

A válasz közénk telepedő csend volt.

Nem szólt semmit, csak magához vont, majd maszkon keresztül hosszasan megcsókolt. Emiatt nehéz volt levegőt venni, és már éppen el akartam volna tolni magamtól, de hirtelen minden erő kiszökött  a karomból. Tehetetlenül lógtam ölelésében, míg ő ujjaival felkutatta testem minden egyes porcikáját. Lábaim remegni kezdtek.

Ekkor elengedett, mi pedig zihálva néztünk egymásra. Újfent semmit sem tudtam leolvasni a maszkjáról. Még mindig karjaiban tartott, és szinte éreztem, ahogy vajúdik magában, hogy most mit csináljon következőleg. Annyi elfojtott érzelmet éreztem a csókjában és olyan nosztalgikus volt minden!

Legnagyobb döbbenetemre fogtam magam és az arcához nyúltam. Ő erre összerezzent és már éppen el akart volna húzódni, ám végül mégsem tette. Rezzenetlenül állta, ahogyan félig felhajtottam a maszkját.

Amennyit láttam a bőréből, arra tökéletesen illett a korábbi leírása. Apró pöttyök borították be az állától egészen az orráig mindenét és bőre különös árnyalatban fénylett.

Ám ez nem tántoríthatott el célomtól, óvatosan lehámoztam róla teljesen a maszkot, mire olyan lávány tárult elém, amitől bárki más megrettenhetett volna. Hegek borították körben a valaha helyes arcát és olyan pettyes volt, mintha bárányhimlős lett volna, ám ezek a pöttyök inkább absztrakt alakúak voltak.
Bárki más megijedhetett volna, aki nem tudja, milyen személyiség rejtőzik e különös külső alatt.

Szemét eleinte nem merte kinyitni, félve a reakciómtól. Már el is engedett, de mivel nem mozdultam, kénytelen volt rám nézni. Olyan csodálatos volt a tekintete, ami egyáltalán nem illett bele ebbe az elcsúnyított keretbe. Éjfekete pillantása olyan mérhetetlen szomorúságot tükrözött, ami egyáltalán nem passzolt a megszokott bohokás természetéhez.

Reméltem, hogy nem lát semmit a maszkom alatt, mert a szívem majdnem kiugrott a helyéről. Valószínűleg sikerült elérnem ezt, mert bizonytalanul és félve nézett rám, mit fogok következőleg tenni: elhúzódok-e vagy elfintorodok. De nem terveztem semmi ilyesmit sem. Ehelyett egy rántással én is levettem magamról a maszkomat és az övével együtt lehajítottam a földre.

Pillantása -melyet nehezebb volt megszokni, mint gondoltam-, gyengéddé vált, miután meglátta az arcomat; de ledermedve várta, mit fogok tenni, nem mert megmukkanni sem.

Az egyedüli, amire gondolni tudtam, az az átható pillantása és az ajka volt, ami egészséges, pirosas színével elütött az arca többi részétől. Csupán egy vékony kis heg futott végig rajta, ami jelezte, hogy semmije sem maradt épen a kegyetlen kísérlet után.
Nem is nézett ki olyan vészesen sőt, volt valami vonzó a heges arcában. Ezekkel a gondolatokkal gyengéden kézbe vettem az arcát, és végigsimítottam rajta, ujjaimmal feltérképezve minden egyes vágást és alakzatot. Majd nagyon lassan felé hajoltam és hosszasan megcsókoltam.

Hirtelen nem tudta, mit csináljon. Még én magam sem számítottam erre a cselekedetemre. 'Mégis mi ütött belém?' Nem tudom, de egyszerűen muszáj volt valahogyan felvidítanom és jobb nem jutott eszembe. Szavak nélkül akartam neki megköszönni, hogy elmondta az igazságot. Rádásul, valljuk be, én magam is elég hosszú ideje vágytam már erre.

Pár mádodpercig egyedül csókolgattam meglepően puha és forró ajkait, amitől lassanként a lábaim olvadozni kezdtek, majd végül bizonytalanul átölelt és végre visszacsókolt.

Egyre szenvedélyesebben csókolóztunk, ujjaival végigsimította a hátamat, úgy, ahogyan eddig, ám ez mégis valamilyen szinten más volt. Bőrömön szikrák pattantak ott, ahol hozzám ért, egész testem remegni kezdett.

Én sem voltam rest: kezeim végigfutottak először a nyakán, majd az izmos hátán és végül a mellkasán állapodtak meg. Teljesen hozzásimultam, mire ő a lábát berakta enyéim közé. Még sohasem voltam ennyire engedékeny, mikor felém közeledett, nemhogy még így csókolózzunk.

Én voltam a kezdeményező abban is, hogy beeresztettem nyelvemet a szájába, amit ő egyre mohóbban viszonzott, míg végül át nem vette tőlem a vezető szerepet. Úgy éreztem, menten felfal.

Benyúlt a ruhám alá, és végigsimított a bőrömön a hátamtól egészen a medencémig, amitől halkan felnyögtem. Ő erre a nyakamra csúsztatta ajkait, harapdálni kezdett, majd belemarkolt a fenekembe. Lábaim annyira remegtek már ekkorra, hogy kénytelen volt megtartani, mert lassan csúszni kezdtem a földre.

Ekkor alám nyúlt és a fenekemnél fogva felnyalábolt, majd átvitt a hálószobába. Amint lerakott az ágyra, zavartalanul folytattuk tovább, amit elkezdtünk.

Szinte letépte rólam a jelmezt, de én is hasonlóan cselekedtem: lassan lehámoztam róla a ruháját. Egy végtelenül hosszú másodpercig abbahagyta és rám nézett.
Látszott rajta, hogy alig tudja megfékezni magát, de azért megkérdezte:

-Biztosan...ezt akarod?-tekintetében megint ott húzódott a végtelen szomorúság, de a zihálása is egyszerűen olyan szexi volt, annyira kívántam már, hogy nem szóltam semmit, hanem egyszerűen fogtam magam és egy rántással letéptem a jelmeze felső részét.

-Igen-a szenvedélytől csak suttogni tudtam, majd magamhoz húztam és tovább csókolóztunk.

Nemsokára már egyikőnkön sem volt ruha. Nem érdekelt különösebben, milyen heges volt még a teste is, csak arra tudtam figyelni, milyen izmos volt a szaporán fel-le mozgó mellkasa és hogy mennyire vágytam már arra, hogy egyesülhessünk.

Gyengéden előkészítette a hátulsó részemet az előtte álló feladatra, miközben végigcsókolgatott. A mellemmel hosszasan eljátszadozott, amit én vágyakozó hangokkal kísértem. Ezután fogta méretes "kincsét" és centiről centire belém helyezte. Miután pedig már teljesen bennem volt, lassan, de nagyon lassan elkezdett mozogni.

Kezdetben eléggé fájdalmas volt, de aztán annyira fantasztikus érzés kerített hatalmába, hogy kénytelen voltam kezemet a számra tapasztani, nehogy olyan hangok jöjjenek ki rajta, amik még ennél a cselekedeteinknél is szégyentelenebbek lettek volna.

-Ne fojtsd vissza, hadd halljam a hangodat!-zihálta a fülembe, amitől majdnem elmentem. Így hát tarkójára raktam a kezemet és még közelebb húztam magamhoz. Ő közben első felemmel fent is és lent is nagy előszeretettel játszadozott, míg én a lapockáján jártattam végig az ujjaimat.

-Mondd ki a nevem!-mondta egy csók közben azon a mély és izgató hangján.

-W-Wade!-nyögtem közvetlenül a fülébe, mire még jobban megkeményedett. Nem számítottam rá, hogy ennél is keményebb tud lenni, így hangosan felszisszentem. Egyre gyorsabban és gyorsabban mozgatta a csípőjét, amely iramot már nem tudtam követni és levegő után kapkodva mondtam:

-Las..sab..ban..

De ő továbbra sem állt meg, majd végül egyszerre mentünk el, amitől ő hangosabban felnyögött, én pedig olyan hangot adtam ki, amit szégyellek leírni.

Pár másodpercig csak ziháltunk, majd megfogott és beleültetett az ölébe.

-Még egy menet?-vigyorgott rám.

-Máris? -nagyon kifárasztott már az előző menet is, de aztán csillogó tekintete rabul ejtett, így beadtam a derekamat és szenvedélyesen megcsókoltam. Erre lassan belém csúsztatta férfiasságát, amitől újfent felnyögtem. Ebben a pózban még hatalmasabbnak tűnt.

Beharaptam az alsó ajkamat és megmarkoltam az alkarját, amellyel körbeölelte a hátamat.
Egyszer csak megállt és mélyen a szemembe nézett.

-Peter Parker, tudod te, hogy mennyire szeretlek?-pillantása ezer és egy dolgot elárult, melyeket még sosem volt alkalmam látni a maszkján keresztül. Félelem, bizonytalanság, szenvedély és végtelen...gyengédség.

Elmosolyodtam, biztatóan kézbe vettem az arcát és nekidöntöttem homlokomat az övének.

-Én is téged.