Kikapcsolva...

1.7K 100 9
                                    

A tipikus éjszakai nagyváros hangulat vett körbe. Csak a táblák ledei világították meg a sötét utcákat, a sarkokon örömlányok kecsegtették az arra járókat. Parfümük és a kocsmákból kiáradó etanol szag bűze keveredett, mely belepte a szűkös tereket. Egy osztálytársam által ajánlott italozóba tartottam, mely a finom koktéljairól volt híres, de az oda utat sajnos nem úsztam meg néhány füttyögés nélkül.
Az ajtónálló férfi 2 méter körüli magassággal rendelkezhetett, de e mellé tiszta izom is volt. Alakja és kisugárzása félelmetes látványt keltett már méterekről is.
Szép lassan megközelítettem a bejáratot, és mosolyogva jó estét kívántam a mogorva arcú illetőre. Levette a fekete négyzet alakú napszeművegét, majd ridegen tetőtöl talpig végig mért.
-Neved?-nyeltem egy nagyot majd kedvesem válaszoltam.
-Jenifer Crystal.
-Nos Jenifer-nyúlt a kilincshez-Üdvözlünk a Mirror Barban!-nyitott nekem ajtót.
Köszönet képp bólintottam majd beléptem.
Színes ledekben vílágított minden és a hatalmas fény áradat szinte vakító volt egy sötét utcáról betérve. A színpad közepén egy rúdon produkálta magát egy vörös göndörhajú nő fekete fürdőruhába.
Leültem a pulthoz és kikértem többféle szirupos édes koktélt, hogy kicsit ellazuljak. Már egy órája iszogathattam mikor egy lány mellém csusszant. Derékig érő egyenes fekete haja csillogott a fényekbe.
-Fiú gond?
-Pff...Ha ilyen egyszerű lenne! De sajnos nem csak egy dolog miatt iszok!
-Ááá értem! Minden bajra egy koktél!
-Valami olyasmi!
-Stella vagyok!
-Jenifer!- fogtunk kezet.
-Mond miért pont ez a bár?
-Egy barátom ajánlotta.
-De egyedül? Nem vigyáz rád egy fiú sem?-nemlegesen bólogattam-Hűha! Bátor vagy!
-Mondták már! De leginkább csak nem érdekel, hogy mi lesz velem! Állandóan meg akarok felelni a környezetemnek, de nem tudok. Azt is utálom, hogy fiúk loholnak a sarkamban. Szeretnék megerősödni és talpra állni! Már engem idegesít, hogy milyen nyafka tudok lenni!
-Ááá! Shhh!-csitított.-Most ne gondolkodj! Ittasan megárt! Inkább gyere táncolj! Rebeca tanít neked néhány dolgot az egyik teremben ha szeretnéd!
-Rebeca?
-Uhumm!-mutatott a színpadra.
-A rúdtáncos?
-Yep! De nem símán csak rúdtáncos! Ő a bár egyik tulaja!-nevetett.
-Mennyibe kerülne?
-Ingyenes!-nevetett- Ő ezt azért csinálja mert élvezi. Nem pénzért. Van neki elég profitja. Mikor unatkozik, lejön a lakásából és táncol.
-Waow!
-Ugye? Én jóban vagyok vele mert sűrűn benézek. Szeretem az itt uralkodó hangulatot. Na de gyere bemutatlak neki! Szereti az új arcokat!-húzott fel a székről. Épp véget ért a szám és a fiatal nő lejött a porondról a közeledésünkre.
-Ki vagy Kicsim?-mosolygott kedvesen.
-Jenifer Crystal!
-Hogy hogy ide keveredtél?
-Hosszú történet. Kicsit kiakartam ereszteni a gőzt és ezt a helyet ajánlották.
-Örülök! És gyönyörűen festesz!-akkor vettem csak észre, hogy a teremben mindenki csinosan ki volt öltözve. Nem egy ócska kocsma volt. Mondhatnánk elitnek, de ár-érték arányban nagyon olcsó volt. Minőségi finom italok olcsón és tiszta kultúrált környezetben.
-Rebeca! Táncolnál velünk?
-Persze-örvendezett a hölgy, majd karonragadva elvezett minket egy másik szobába. Egy tükör terem volt hangfalakkal és rudakkal. Rebeca táncórákat tartott itt.
-Szólj ha menned kell és Valter haza visz! Tudod az ajtónállónk!
-Nagyon köszönöm!

Roger szemszöge:
A telefonom rezgésére ébredtem. Lassan felültem a kanapén és lecsekkoltam a hangzavar okát.
-Csak facebook értesítések!-sóhajtottam fel nyafogva.
"Várjunk! Hány óra van?"
Hajnali 3:17.
Lassan visszadőltem az ágyra és próbáltam visszaaludni.
"BASZKI!!"-realizáltam magamban, hogy Jeni nem hívott. Hiába hivogattam kisípolt a telefonja.
Pattantam és már tárcsáztam is (valamilyen hülye gondolat folytán) Nathant.

Jenifer szemszöge:
Rebeca nagyon kedves volt. Mutatott pár gyakorlatot, amivel a testem izmait fejleszthetem ha mindennap elvégzem őket, illetve kicsit latin táncolgattunk.
Elgondolkodtatott, hogy elkéne járjak hozzá órára. Hisz vannak országok ahol a rúdon való akrobatikus mozgás az sportág. Ha nem produkálom magam hozzá, akkor ez olyan mint a kötéltánc vagy bármi ilyen sport. Meg kicsit "csajosodnék" ha fogalmazhatok így. Csak magánba, semmi produkálás és no közönség.
-Nagyon jó a mozgásod drágám!-tapsikolt a nő.
-Köszönöm! De lehet lassan indulnom kéne!
-Rendben! Nagyon örülök, hogy megismerhettelek! Mielőtt elmennél engedd meg, hogy meghívjalak egy italra!
-Nagyon köszönöm!
-Sikerült legalább egy kicsit kikapcsolnod?-mosolygott rám Stella.
-Igen és köszönöm nektek! Mond, hogy tudnék ide beiratkozni?
-Tán megtetszett?-nevetett a tulajdonos.-Minden nap 18-20 óráig van óra. Ha tényleg komolyan gondolod akkor hozz magaddal egy puhább zoknit, dresszt és egy hosszú cicanadrágot, amúgy ha nem vagy fázós akkor rövid sportnadrág és trikó is elég. Gondold át!-kacsintott.

Roger szemszöge:
A White gyerekkel már Jenifer összes baráját, osztálytársát végig telefonáltuk, de senki nem tudott róla semmit. A szüleinek egyenlőre nem mertünk szólni.
A srác a konyhapultomon ült a fejét fogva. Nagyon idegesnek tűnt, mint aki törődik a kis bajkeverőnkkel. Mérgemben fel-alá járkáltam és a telefonom tokját piszkáltam.
Hatalmas zajjal, egy nagy fekete autó állt meg a ház előtt. Az ablakhoz rohantunk és láttuk, ahogy egy fekete ruhás hatalmas, rossz arcú alak kisegíti a keresett lányt az anyósülésről. Csengettek, beengettük őket, de ahogy az ajtóba értek Jeni egy 'Köszönöm'-mel elbúcsúzott, majd becsukta az ajtót.
-HOL A F*SZOMBA VOLTÁL???!!!-tomboltam.
Tekintete lassan Nathanre tévedt majd lassan elindult a szobája felé. Ahogy közelebb ért megéreztük, hogy alkoholtol, enyhe izzadtságtól és valami drága parfüm keverékétől bűzlött. Haja zilált, ruhája félrecsúszva.
-VÁLASZOLJ MÁR A SZENTSÉGIT!-akadt ki a mellettem álló srác is.
De ő lassan szó nélkül bevonult és magára zárta az ajtót.
-Mond hogy nem!-nézett rám kétségbeesetten White.
-Nem tudom....

Bébiszitter? Na azt már nem!Where stories live. Discover now