Bébiszitter? Na azt már nem!

21.

Sziasztok! Késve, de itt az új rész! Nagyon örülök a pozitív kommenteknek és, hogy van akiknek tetszik a sztorim! Mikor egy egy ilyet elolvasok, az mindig erőt ad, hogy folytassam, mert értelme van! Nagyon köszönöm nektek! Jó olvasást!😊

Nathan homlokán apró izzadtság cseppek jelentek meg, izmai megfeszültek, nyakán az erek kidagadtak.
Brian idegesíteni akarta, így mikor a szüleim nem figyeltek, gyorsan szájon puszilt.
-NE    ÉRJ   HOZZÁ!!!!-szíszegte összeszorított fogai között.
-Miért ne? Ugyan neked ehez mi közöd?-flegmázott.
-Erről már egyszer beszéltünk ha elfelejtetted volna!-halált ígérő pillantásokat vetett a fiúra.
-Megfogom tőled védeni! Őt nem csinálod ki!-morogta vissza. A többiekkel kérdőn összenéztünk. Míg ők a tekintetek csatáját vívták, Arty lassan lerakta mellém Emyt, a fejét pedig az ölembe hajtottuk.
Amikor anya berobogott egy tálca gofrival, hírtelen mintha minden feszültség elszállt volna. Mindenki arcán megjelent a "jó gyerek" álarc. A finom illat végig terjedt a szobán és beindította mindenkinél a nyálelválasztást. Az előbb hadakozó oroszlánok, most jó kisfiú módjára, várakozóan felültek és a kaját vizslatták.
-Jesszus...-hajtottam le nevetve a fejem.
-Férfiak. Mit vártál?-dörzsölgette szemét Emily.
-Nocsak nocsak! Te is felébredtél a finom illatra?-cukkoltam.
-Nem. A gyomrod korgása ébresztett fel. Azt hittem földrengés!-vágott vissza élesen.
-Áu! Ez még nekem is fájt!-könyökölt oldalba Arthur.
-Fogd be! Csak ess neki!
Többet se kellett kérni. Úgy rámásztak a finomságra, mintha éheztették volna  őket. Mire észbe kaptam a fele már elfogyott, úgy hogy beszáltam a küzdelembe.
-Na akkor gyerekek szerintem mindannyian itt aludhatnátok!-tapsikolt anyukám, mire mindannyian felkaptuk a fejünket. Főleg a 3 srác ellenségeskedése miatt.
-Mondom hogy lehetnének a szobák! Mivel Brian új nálunk, gondoltam Nathan odaadhatnád a szobát és valakihez beköltözhetsz!- erre az említett fiú úgy félre nyelt, hogy azt néztük megfullad-e.
-Rendben.-eröltette ki két köhögés között. Majd vizet öntöttünk neki.
-Lenne egy ötletem! Tudtommal Nathan és Jeni tanulni akartak sokáig, meg van valami projekt munkájuk! Mi lenne ha egy szobába lennének?-ötletelt Arthur, Nat pedig a vizet is félre nyelte, Roger elejtette a tányért, Brian kiborította a vizet én pedig az ölembe ejtettem az ételt. Emily csak csukott szemmel imádkozott, hogy ezt az egészet túl élje. Igazából most nem neki kellett volna aggódnia. Épp Arthur meggyilkolásának különböző formáin agyaltam.
-Hát...Mondjuk eddig se volt azzal baj, hogy egy házban éltek lány és fiúként. Egy estétől nem dől össze a világ!-gondolkozott anyum hangosan.
-Na de Camille!-csattant fel Roger.-Ehhez mit szól Donald?
"JÓ HÚZÁS!!! MOST ÁLDALAK!!!"
-Drágám? Mit szólsz?-kiabált ki apunak anya.
-Hát...nem is tudom. Rendben. Végül is miért ne? Megbízok ebben a gyerekben!
"HÚ DE ROSSZUL TESZED!!!"
Kezdtem teljesen bepánikolni. Ha ellenkeztem volna, akkor gyanút fogtak volna.
-Nem nem! Nem akarok kellemetlen helyzetet teremteni Jenifernek!- mondta nyugodt és halálosan komoly arccal.
-Tiszteled a lányom! Ez tetszik!-csatlakozott a társaságunkhoz apa.
-Majd alszom a kanapén!-mosolygott óvatosan.
-Rendben legyen ahogy szeretnéd!
A szüleim elvonultak a hálóba, a fiúk folytatták a szemcsatát míg én Arthurt ütlegeltem.
-Te szerencsétlen! Azt hittem a barátom vagy! Hogy jutott ez eszedbe!!???
-Állj le! Nem gondoltam hogy belemennek!!! Kiengesztelhetlek ha elviszlek Thai fagyizni?-összeszaladt a nyál a számban.-Hoppá hoppá! Hogy felcsillant a szemed!-nevetett ki.
-Holnap suli után Thai fagyi!-parancsoltam rá és duzzogva keresztbe fontam a karjaim.
-Ilyenkor olyan cuki vagy!!-nevetett fel hangosan.
-Hé! Nem vagyok cuki!- emeltem meg a hangom mire Rogerből is kitört a nevetés.
-De de kifejezetten!
-Menjetek a francba!-és eltrappoltam a szobámba. Utolsó pillantásommal még láttam a villámokat amit Brian és Nathan szórt egymásra, majd hagytam őket is.
Leültem tanulni, de sehova nem haladtam. A gondolataim teljesen máshol jártak. Nem értettem már egyik fiút sem. Roger védett. Ez világos volt. Fontosak voltunk egymásnak mindig is és ennyi. Brian pedig úgy tűnt hogy csak baráság extrákkal mert ...."Hogy miért is? Mind kettőnknek haszon, de hogy a sulin kívül is? Ezt még majd tisztáznom kell vele. Bár szerintem nem fog akarni semmit hál' égnek!"
Arthur az egyik legjobb barátom. De mostanában nagyon fura volt amit nem tudtam hova tenni.
Nathan gondolatait a külvilág felé teljes köd takarta.
Csak feküdtem a szönyegem kiterülve és a plafont bámultam, egészen addig míg teljesen beesteledett. Gondoltam főzök magamnak egy nagy bögre teát, de ahogy a napaliba értem, megláttam, hogy a kert ajtó nyitva van. Oda lopóztam és kilestem.
Nat ült a lépcsőn és a csillagokat bámulta. Melegítőben, elcsigázva, fáradtan és kócosan. Egy ideig csak figyeltem, ahogy a válla megemelkedik és lesüllyed minden egyes levegővételkor. Feltűnt, hogy néha fújja az orrát. De nem a hidegtől! Nedves volt a pulcsija ujja. Sírt.
Nagyon erős érzés kerített hatalmába. Nagyon megakartam ölelni és tudatni vele, hogy én ott vagyok neki. Pont mint anno a börtönben. Ekkor pedig belém nyilalt a gondolat, hogy ez a fiú mennyit szenvedhetett. Miért lett olyan, amilyen? Minden után mégis kiül és a csillagok alatt ereszti ki bánatát, egyedül.
Csendben elsiettem a konyhába. Feltettem a vizet forrni és nyújtózkodtam a bögrémért, de már megint a legfelső polcon kötött ki, így nem értem el. A bárszékeink nem segítettek ezen a problémán, mert nem pont ilyen helyzetekre tervezték őket. Így hát megpróbáltam a pultra felállni, de ahogy egyenesedtem fel elveszítettem az egyensúlyom és hátra estem. Egyenesen valaki meleg karjaiba. Mikor felnéztem Nathan vörös szemei néztek vissza rám. Szempillái még vizesek voltak, hiába törölte meg őket. 
-Kö...Köszönöm!
-Te még ezt sem tudod megcsinálni rendesen!-majd levette nekem a bögrét. Ebben csak az volt a poén, hogy közben a másik karjával magához szorított. Lerakta a bögrét, lekapcsolta a vizet, kivett 2 filter a teás dobozkából és leforrázta. A kedvenc teámat készítette, pont úgy ahogy szeretem. Foggalmam se volt, hogy a dobozkákban lévő rengeteg féle fajta teából, honnan tudja, hogy pont az a kedvencem. Honnan tudta, hogy 2 filtert használok? Ráadásul 3 kanálka cukorral. Mindent pont úgy csinált, ahogy én szoktam. Megfogta a teát és a kezem, majd kivezetett a teraszra. Letett egy párnát a lépcsőre amire leültett.
-Nehogy felfázz!
Lerakta mellém a teát, majd levette a melegítő felsőjét és rám terítette.
-Vedd fel kérlek! Hideg van!
-De egyszál trikóban megfázol!
-Azzal ne törödj!-szólt rám élesen. Nem tudtam hova tenni a kedvességét.
-Hogy kerültél a konyhába?
-Hallottam, hogy csörömpölsz. Gondoltam megnézem ki az.-egy darabig csak csöndbe nézett maga elé én pedig iszogattam a teát, mikor újra megszólalt.-Láttál. Igaz?
Nem szóltam csak bólogattam.
Csendben felállt és elindult be a házba.
-Ne maradj kinn sokáig! Megfázhatsz! Jóéjt!
Csak némán ültem és bámultam az irányába. Értetlenül, kíváncsian, és valami furcsa érzéssel a gyomromban. Ezek után rendkívül érdekelt, hogy hogy fog eltelni a következő néhány nap.