,,Valami más..."

3.5K 140 3
                                    

"Én ezt nem akartam!!!"

Miután a rendőrök elhajtottak egy hatalmasat vágtam Roger mellkasára.
-EZT MI A FASZÉRT KELLETT TE BAROM!!???-mire hátra hőkölt és védekezőn feltette a kezét.
-Meg foglak védeni...-hangja mély volt és komor.
-De így!!!??? UGYE TUDOD HOGY MOST EGY FOKKAL SEM VAGY JOBB MINT NATHAN!!!???-majd felpattantam a motoromra és elgurultam...nem tudtam hová menjek...miattam Natet bevitték az örsre...hagytam hogy ez történjen...
Nathan tényleg megütött...de véletlen is lehetett....amibe sajnos nem gondoltam bele annyira megijedtem tőle...nem érdemelte meg, hogy letartóztassák...hibás voltam....
Össze kellett ülnöm a barátaimmal...tanácsra volt szükségem...
Mikor a suli melletti kis utcába értem tárcsáztam Emilyt.
-Szia csajszi! Pont most végeztünk!
-Oké. Összetudnád kaparni Artyt?
-Persze. Miért mi van?
-Hosszú. Ken-ék kávézójában találkozunk.
-Okés.

Ken

(Ken

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

(Ken . 18 éves és a szüleié a város lenagyobb és legjobb kávézója. Az anyukája és az én anyukám nagyon jó barátnők mióta csak az eszünket tudjuk.
Jó tanuló, kicsit szelídebb de jóval érettebb fazon. Mondjuk...ha a lányokról van szó akkor van egy nagyon lehengerlő stílusa :P )

Leparkoltam és beszaladtam. Ken már a távolból megindult felém. Sírva a nyakában kötöttem ki.

-Ssss! Mi történt?-de nem tudtam megszólalni...-Jól van! Nyugodj meg és gyere!-bekísért az öltözőjükbe és leültetett.-Emilyék jönnek?-csak bólogatni voltam képes.-Na jó elég!!! Mióta az a Roger gyerek pátyolgat tiszta hisztis vagy!!! Egy motorversenyző mióta pityereg mint egy kisgyerek!!?? Határozott és keménylány vagy kicsi korod óta! Semmitől nem hátráltál meg és a rinyálás kifejezés nem szerepelt a fogalomtáradban!!! Mi történt veled? Szedd már össze magad!-emelte meg az állam.-Ez nem te vagy!
Igaza volt.
-Roger és White összeverekedtek. Megijedtem és közéjük álltam mire Nathan megütött ami miatt kiírtak agyrászkódással pár napra. Bele se gondoltam hogy esetleg nem szándékos volt...és Roger lecsukatta...
-És kiakarod hozni?
-Igen.
-Rendben. Gondolom óvadékkal kihozhatod, vagy lekenyerezed a rendőrfőnököt.
-Ezért kellenek Emilyék.
Míg rájuk vártam elkortyolgottam egy Rózsás Capuccinot és egy Eper Shaket.
Negyed óra sem kellett már nyílt az ajtó. Az asztalomhoz loholtak majd hosszú de óvatos ölelésbe fogtak. Még mindig fájt minden porcikám.
-Mi történt?-vágódtak le velem szembe.
-Hosszú. Ugye volt a tegnap reggeli verekedése a fiúknak amikor Nathan engem is megütött.
-Igen és?
-Ugye az a megütés lehetett véletlen is....de én beparáztam Nat hatalmas erejétől és ugye átköltöztem Rogerhez egy kis időre...amit Roger kihasznált és lecsukatta a Rendőrfőkapitány haverjával...
-Basszus....ez azért sok..-szörnyülködött Emily.
-Hát igen...És ki akarom hozni...leszarom Rogg mit gondol...de ehez kell a segítségetek. Számíthatok rátok?
-Mindenben! Mint mindig!-kacsintott Arty, Emily pedig hevesen helyeselt.
-Köszönöm!
Nagyon jól esett, hogy a hülyeségeim ellenére...sose hagytak el, ítéltek meg, és mindig számíthattam rájuk.
-Na halljuk a tervet!
-Szóval..Roger nem sejthet semmit! Úgy hogy ott lakok nála. DE! Baj van...anyámék 2 hét múlva haza jönnek...Addig van időnk kihozni...Az utolsó nap pedig el terelem  Rogg figyelmét míg ti lenyúljátok a kocsiját aminek a kulcsát előtte megszerzem nektek. El fogom vinni valahova, nálatok lesz a pót lakáskulcsom és vissza kéne költöztessetek. Leitatom az uraságot és nem fogja észre venni, hogy kiköltöztem. Ha szüleim hazaértek, már nem fog balhézni majd csak ha elmentek...azt meg majd én megoldom. Már csak az a kérdés, hogy vegyük rá a kapitánykánkat, hogy elengedje a bajkeverőnket.
-Ez jó tervnek tűnik!
-Amúgy Jeni...ezt neked vettem ki!-és elém csúsztatott egy könyvet Emily. Ez egyike volt azoknak amiket nagyon elakartam olvasni.
-

Köszönöm! :)
-Figyelj...Nathan a suliban nagyon érdeklődött ma irántad...fingja nem volt hol vagy...és azt magyarázta, hogy mikor téged megütött az baleset volt...gondolod hogy..tényleg? És ha nem és megérdemli a büntetését?
-Nem tudom...megérzés...mielőtt rátaláltak volna a rendőrök...összefutottunk...és sírt...
-A White gyerek sít?-esett le az álla Artynak.
-Igen...megölelt és úgy láttam..hogy bántja ami történt...mikor elvitték nem akart elengedni...amit nem értek..hisz...gyülöljük egymást...de ott...valami más volt...de...hehe biztos csak beleképzelek dolgokat...-nevettem el magam kínosan.
-Nem hiszem.-mosolyodott el sokat mondóan Emily. De elkezdtem szédülni...beszélni se tudtam...megindultam a pult fele és kalimpálni kezdtem Kennek ki azonnal ugrott is. Mutogattam a táskám fele de ezek 3an csak értetlenül álltak és néztek. Meg kellett támaszkodjak az asztalba mire rájöttek mi bajom. Arty már vette is ki a gyógyszeres kistáskám, Ken pedig a kezembe nyomott egy pohár vizet. Nehezen kikotorásztam a rózsaszín pirulát és bevettem. Arthur és Emily egymás mellé ültek engem pedig az ölükbe fektettek míg jobban nem lettem.
-Ez így nehéz lesz kislány!-nevetett fel kínjában Arty, de az arcáról kezdett felenyhülni a feszültség.
-Várj csak várj! Még elkell vezessek Rogerhez és a szemébe kell néznem a délutáni sztori után.
-Na jó most már végképp kíváncsivá tettél..Kivele!-parancsolt rám Emily.
Kénytelen voltam részletesen elmesélni a történteket, majd mikor már sötétedni látszott elindultunk a parkolóba. Megegyeztünk, hogy másnap suli után Arthur utána néz a rendőrünknek, Emily áthozza az anyagot és kitakarítja az üresen maradt házat mert tudtuk, hogy Roger többet nem fog elengedni míg rendbe nem jövök. Ami pont kapóra jött volna mert a terv szerint én meg elkezdtem volna puhatolózni nála.

Robogtam a lakás fele és egyre csak az járt a fejemben, hogy..."Miért is csinálom ezt?...Mi művelek?...Mi történt akkor?...Mi ez az érzés?..."
Betoltam a járművet a tárolóba, majd lassú léptekkel megindultam a lépcsőn...Féltem...még mindig nem találtam ki mit mondjak Rogernek...
Mikor lenyomtam a kilincset, az ajtó zárva volt. Kinyitottam és a lakásban senki sem volt. Így hát leültem a kanapéra és vártam...fáradt volta...szomorú...és nem értettem mi történik velem...újra és újra feltörtek a képek mikor Nathant sírni láttam...a bűnbánó, szomorú arca engem is padlóra küldött...nem értettem miért...felálltam és 2 liternyi koktél kevertem ki Roger piáiból...a kanapén ülve iszogattam miközben azok a képsorok peregtek le a szemem előtt mikor borsot tört az orrom alá. A költözésüktől kezdve az össze...már nem bosszantott az emléke...sőt, akaratlanul is elnevettem magam.
-Mi olyan mulatságos?

Bébiszitter? Na azt már nem!Where stories live. Discover now