Bébiszitter? Na azt már nem!

Ideköltözött az ördög.

Mikor átlépte a küszöböt már tudtam nem futhatok el... szüleim nagy kedvességgel és szeretettel köszöntötték de én szemet szúrtam neki...(az ajtóból jól látható volt a nappali és a konyha...ilyen amerikai stílusban...)
-Szia Jenifer! -mosolygott kedvesen..bár...volt benne egy ördögi vigyor is elrejtve...de olyan finoman, hogy anyuék ne vegyék észre....
-Helló!-vetettem oda flegmán mire apukám mérgesen biccentett egyet felém ilyen "Legyél már kedvesebb!" nézéssel. Mire én csak vállat vontam. Míg anyu körbe vezette, hogy mit hol talál és apu a lelkére kötötte, hogy még csak 16 vagyok és az ő beleegyezésük nélkül semmi meggondolatlanság, én felmentem a szobámba duzzogni.
Kb negyed óra múlva anyuék az ágyamon ülve várták, hogy megbeszéljük a továbbiakat. Szombaton Artyékkal akartam buliba menni illetve vasárnap lett volna versenyem. Anyuék persze elengedte és innentől ha megyek valahova buliba szólnom kell. Nem is baj. Megbíznak bennem én meg nem csinálok hülyeséget. Még megbeszéltünk néhány dolgot és segítettem nekik pakolni. Ugyan is másnap reggel indulnak. Szóval a mai éjszkát velük aludva akartam tölteni....igen 16 évesen...nem érdekelt...
Minden készen állt. Már csak a Bébiszitterkét kellett beköltöztetni a vendég szobába. Hála égnek elég volt félig ugyan is a szomszédba bármikor áttudott menni...de a lelkére volt kötve, hogy minden éjszaka a mi házunkba aludjon és vigyázzon rám...
Szuper...
Hála Istennek ma még nem szándékozott itt aludni.
Miután bepakolt vissza is ment abba a sötét lyukba ahonnan előmászott.
Anyuékkal társasoztunk, filmeztünk és szórakoztunk. Nagyon fognak hiányozni.... De mint kiderült kéthetente egy hétvégére haza jöhetnek. Több mint a semmi!
Éjfél tájt bebújtam anyum mellé és aludtunk. Reggelt 7kor keltünk, mert 8kor jött a kocsi szüleimért. Addigra Nathan is átjött. Segítettünk bepakolni és elköszöntünk tőlük. Miután a kocsi elhajtott a platóról én berohantam a házba, be egyenesen a szobámba. Magamra zártam az ajtót és zenéthallattam.
-Hé Jen! Engedj már be!-dörömbölt az ajtón. - Jen! Ne már! Megkéne beszélni a hétvégét!
-Veled nekem nincs semmi megbeszélni valóm! Tűnj innen!
-Tudom nem rajongunk egymás társaságáért...
-Az nem kifejezés!-vágtam közbe.
-...Oké oké felfogtam! De azért bennem is van annyi lelkiismeret, hogy ha már rám bízták a nyomorult kis életed akkor legalább tudjam mi van veled!
-Jajj micsoda nemes lélek!
-Jenifer! Engedj be kérlek! -kiabált.
-Neheheeem! Bllll!
-Hű!! De gyerekes vagy!-és eltrappolt.
A nap további része nyugisan a szobámban telt. "Mit csinálhat az a féleszű?" Nem hagyott nyugodni a gondolat így megpróbáltam meglesni csak mikor kinyitottam az ajtót egy hatalmas vödör hideg víz zúdult a nyakamba....
-NATHAN!!!-órdítottam torkom szakadtából. Mire az vihogva a lépcső alá sétált.
-EZÉRT MEGÖLLEK!!!-és megindultam felé. Ő pedig hülye lett volna nem futni és végül a házukig kergettem. Nagyon felhúzott...de mivel nem kaptam el a grabancát így bementem a garázsba kicsit ügyködni a motoromon...az mindig megnyugtat. Imádok motorozni! Kicsit szerelgettem, turbózgattam a kicsikét.

Ő lenne az. Ugye milyen szép? MORIWAKI. Japán versenymotor. Egy vagyonba került de egy versenyzőnek kell a jó motor. A szüleim meg cukik és nagyon szeretnek .

Leültem a földre, zenét kapcsoltam és szerelgettem,pakolgattam ,tisztogattam a motort, a sisakom és a motoros szerkóm.
Már eltelt egy óra...vagy másfél..már nem is tudtam ugyan is nem figyeltem az időt, mikor a zene váltásakor lett egy hosszabb csend és a mögöttem lévő ajtó felől halk szuszogást hallottam. Azzal a lendülettel felkaptam egy csavarkulcsot és megpördülve teljes erőböl elhajítottam a hang irányába.
-ÁÁÁUUUU!!!!Ezt miért kellett!!???-üvöltött Nathan.
-Ja csak te vagy az!-nevettem el magam akaratlanul is.
-Jajj de marha vicces!-és csak ekkor vettem észre a fején kerekedett nagy lila foltból szivárgó vért....felsértette a bőrt is az a villáskulcs....
-Jó jó bocsi...gyere kezeljük le!-próbálkoztam kedvesen.
-Nem kell kössz. Megoldom!-vonult el sértődötten.
Ráhagytam. Letusoltam és elkezdtem készülődni az esti buliba.
Ruhám:

17:50kor Nat dörömbölt az ajtómon, hogy megjöttek Emilyék.
Mikor kinyitottam a szobám ajtaját egy bekötözött fejű mérges vaddisznó állt.(szinte fujtaott is)
Lazán arréblöktem és lepattogtam a lépcsőn a barátaimhoz. Ők pedig értetlenül tátott szájjal néztek rám. "Lessz mit megmagyaráznod!" Kaptam el Emily pillantását. Hát igen ....
Mielött kiléphettem volna az ajtón Ethan a csuklómnál fogva még vossza rántott és bevágta mögöttem az ajtót.
-Hova mész? Utca házszám! Bármi van itt a telefonszámom! Hányra menjek érted? Van nálad elég pénz? Tessék ha akarnál!- nyomott a kezembe egy 3 dbos óvszeres dobozt és bombázott a kérdéseivel.
-Mi az isten? Hírtelen érdekel, hogy mi lesz velem?-röhögtem a képébe. De ő csak mereven és szigorúan állt és várta a válaszaim.

-Akkor....Szerintem ne gyere értem, ne maradj fenn miattam haza tudok jönni magamtól is.
-De érted megyek és ebből nem nyitunk vitát! Hányra menjek?
-2..
-Oké
-És...Egyik osztálytársamékhoz megyek tessék itt a cím ezen a papíron. A telefonszámodat tartalmazó fecnit elraktam (gondolkodtam hangosan közben a buli címét a kezébe nyomtam) És igen van de köszönöm! És óvszerre remélhetőleg nem lesz szükségem!
-Mit értesz az alatt, remélhetőleg?
-Semmi semmi mindegy!-és vörös fejjel elindultam kifele.
-Még valami!-kiáltott utánam.
-Igen?
-Egy buli nem játék! Én már csak tudom! Vigyázz magadra!-"Vigyázz magadra!"....a döbbenettől hírtelen megnyikkanni se tudtam...az ördögben van valahol jó is? Létezhet ilyen?
Gondolat menetemet Emily szakította félbe.
-JC!
-Hmm? Ja mond!
-Figyelsz te ránk?!
-Őőő...
-Ezek szerint nem.
-Bocsi srácok de teljesen felborult az életem 2 nap alatt....
-Azt látjuk...Mit keresett nálad Mr. Nagyképű Hülyegyerek? És miért rántott vissza? Miért mondta hogy "vigyázz magadra"? Milyen kapcsolata van veled???!! HOL VANNAK A SZÜLEID? MI EZ AZ EGÉSZ???!!-szinte már visította.
-Héhé nyugi!
-ÉS MIÉRT NEM HÍVTÁL ÉS MONDTAD EL MI TÖRTÉNT!!!???
-Chill csajszi!!! Nyugi!
-Oké oké...halljuk...
-Először is..úgy gondoltam ez nem telefon téma és ezért ezer bocs...na, hogy mi történt. Szüleimet előléptették! De ne örüljetek annyira mert így ki kell költözniük valahova külföldre ahol utazgatnak is és csak 2 hetente jöhetnek max haza és max egy hétvégére...ezért a szüleim felfogatták "bébiszitternek" a nagykorú Mr. Seggfejet arra hivatkozva, hogy "tök aranyos" és "kicsinek legjobb barátok voltunk" amire, jegyzem meg halkan egyikünk sem emlékszik....és valamilyen oknál fogva előjött belőle valami jó is mert amikor visszarántott akkor aggódott és a buliban való bisztonságomról akart tudni vagy valami olyasmi...nagyon furi volt...
-Hűűű- huhogtak egyszerre.-Nem irigyelünk!
(Folytatás....)