Bébiszitter? Na azt már nem!

20.

Vörösen égő arccal váltunk el egymástól. Életem első ilyen élménye. Saját magamat is megleptem ezzel a tettel de jól esett. Lihegve Brian vállára hajtottam a fejem és próbáltam visszatérni a jelenbe. Nagyon dolgoztak a hormonjaim.
-Hű!-simogatta a tarkómat.
-El se hiszem, hogy mit csinálok!
-Én se.-bólogatott.
Kicsengettek és a diák tömeg már tódult is ki a folyosóra. Megfogta a kezemet és elvezetett a földrajz teremhez, ami a suli egy eldugott folyosójára nyílt.
-Szedjük össze magunkat mert így nem mehetünk a többiek közé, illetve órara sem.-ragadta meg a vállaimat. Mikor kicsit csillapodni kezdtünk, semleges mosolygós arccal, kézen fogva indultunk meg a szekrényekhez.
Irígy, dühös, lenéző és hasonló arckifejezésekkel ajándékoztak meg diáktársaim. Brian az egyik legjobb srácnak számított a suliban. Nem véletlen volt a kosár csapat tagja, és nem véletlen voltam sokáig belezúgva. De azóta rájöttem, hogy nem ez az igazi érték. Viszont a fiú már nagyon unta egy ideje, hogy nincs senki őszinte a környezetében. Aztán az a bizonyos éjszaka után elkezdtünk ismerkedni és nagyon összenőttünk. Ezért is mentem ebbe az egészbe bele. Mert tudtam mire megy ki. Megtalán az is motoszkált bennem, hogy féltékennyé tegyem Nathant. Nem értettem miért, de jól esett.
A szekrényeknél kaptam egy puszit a fejemre majd elváltunk. Elpakoltam néhány cuccot, néhányat elővettem és mentem órára. Mikor beléptem, Alice lefolyt sminkkel sírdogált a padján.
-Ez a te hibád!-kezdett el velem kiabálni és mutogatni az arcát, mire a fiúk tapsolva és füttyögve gratuláltak a terem hátsó végéből. Nagyon nem szerették a lányt. Legjobban egy cetlire tudnám hasonlítani. Mindenkire és mindenre rátapad.
Flegmán előhúztam egy tizes csomag zsepit és az arcába vágtam.
-Bocs má!-és lehuppantam a helyemre a frászt hozva ezzel szegény barátnőmre, aki ijedten kapta fel a fejét a könyvéből.
-Jézus! Mi történt???-esett le neki végül, hogy én ültem le mellé.
-Ezt én is kérdezhetném!!! Te mióta is tanulsz??
Röhögve bebújt a pulóverébe sértődést színlelve.
-Na jó! Annyi hogy én meg Brian egy hétig segítünk a karácsonyi bálban. Alice pedig 2 hétig WC-t pucol fogkefével!!
Barátnőm hasátfogva nevetett.
-Várj várj nincs vége! Nathan 1 hétig sózza az udvart és havatlapátol minden reggel, délután és a szünetekben!!!
Ekkor már én is dőltem le a székről.
Arty berogott és egyenesen az asztalomra ugrott.
-Mi volt mi volt mi volt???
Elmeséltem nekik a teljes sztorit, mit csöndben, vagy épp nagyokat hümmögve hallgattak. Mikor befejeztem, semmit nem kommentáltak és nem sokra rá be is csengettek. A napom onnantól csendesen telt. Tanultunk, Brian néha átjött hozzánk és velünk töltötte a szüneteket. Olyankor pedig Nathan kivonult a teremből és utána többet nem is láttuk.
Délután lejelentkeztünk Sarah tanárnőnél a tornateremben.
-Sziasztok! Ti lennétek Brian és Jenifer?
-Jó napot kívánok! Igen Tanárnő!-mosolyogtunk kedvesen nőre. Átlag magasságú volt, világító kékszemű, aranyosan szeplős, kedves és fiatal arcú. Haja mint a birka, erőteljesen göndör, csoki barna és vállig érő, amit amennyire tudott lófarokba kötött. Tapadós fekete nadrágjába lazán bele volt tűrve a világos kék ingje, fekete magassarkú bokacsizmát viselt.
-Ő itt Carol! Alattatok jár! Segíteni fog minket a bál leszervezésében!-egy alcsony rövid fekete hajú lány, megszeppenve jött közelebb a tanárnő mögül.
-Ki kéne találjuk mi legyen idén a téma. Javaslatok?
-Szerintem lehetne álarcos bál! 8-12ig bál utána pedig ilyen after szerűség.-vetettem fel az ötletem.-A téma pedig lehetne Jégkirályság.
-Ezt hogy érted?-kérdezett vissza a tanár.
-Lehetne minden "jégből". Átlátszó üvegnek, jégnek ható díszlet...
-...Igen! Lehetnének üveg rózsák mindenhol! Meg szobrok!-vágott közbe Brian.
-Hmm...ez egész eredeti ötlet!-mosolygott Sarah tanárnő.-Rendben ez nekem is tetszik! Az aftert rátok bízom. A bál itt lesz. Ruhával kapcsolatban valami?
-Álarc.
-Rendben.
Még 1 órán át ötleteltünk és részleteztünk. Mikor végeztem, Briannek mennie kellett így Roger eljött értem kocsival.
-Halii!-pattantam be az anyósülésre.
-Szia JC! Milyen napod volt? Jól csókol az új lovagod?-gúnyolódott.
-Mi van Rogg? Tán nem féltékeny vagy??-cinkeltem.
-Ééén nem! Az más kérdés, hogy a gyönyörű szádat másnak nem is adnám!-öltötte rám a nyelvét. Mire lefagytam.-Nyugiii!-röhögött.-Látnád a fejed!!!
-Nem vagy vicces!-a vissza pillantó tükrben lecsekkoltam az arcom, ami rák vörös színben pompázott.
-Na jó komolyra fordítva a szót! Mióta nőiesedsz elkezdtél másképp is érdekelni. De! Én téged jobban szeretlek mint bárkit ezen a földön! És ezt a jó kapcsolatot nem akarom elveszíteni emiatt! Szeretném visszahozni azt a bizalmat ami a történtek előtt volt!
-Huhh! Már csak még egy "barátság extrákkal" hiányzott volna!-vágódtam nyugodtan hátra az ülésben. Meggondolatlanság becsukott szemekkkel.
-Hogy mi van???!!!-fékezett le olyan hírtelen a fiú, hogy lefejelten a műszerfalat.
-Mi a???!! Normális vagy ember??!!!-kiabáltam vele.
-Mi az hogy még egy???-közben hangosan dudáltak és kiabáltak mögöttünk.
-Semmi semmi csak indíts már!-fogtam a homlokom.
-Biztos?
-Igen igen csak haladj már!!!
Lassan újra megindultunk.
Míg a fiú parkolt addig én a kulcsomért kotorásztam a házunk ajtajában. De mikor raktam volna be a zárba, az ajtó kinyílt és anyummal találtam szembe magam.
-Anyaaa??-döbbentem le teljesen.
-Kicsííím!!!-ugrott a nyakamba. Nagyon örültem de semmit sem értettem.
-Hogy hogy itthon vagytok?
- Kaptunk pár szabad napot és gondoltuk haza jövünk! Mit szólsz?-és apu jelent meg anya mögött ki nagy ölelésbe húzott.
-Rogeer?? Hát te?-mosolygott nagyot anyu. Próbáltam neki mutogatni, hogy mentsen ki valahogy.
-Ööö...Sziasztok! Ma én hoztam haza JCt. Nathannek bent kellett maradnia a suliban ömmm...tanulni!
Erre a válaszra nem számítottam és elnevettem magam.
-Mi az kislányom? Mi olyan mulatságos?-lepődött meg apa.
-Semmi semmi csak fura volt hogy ez így ki lett mondva, mert Nat nem szeret tanulni.
-Értem! Remélem nincs rád rossz hatással!
-Neeem! Nincs nincs! De elszaladok lecuccolni aztán jövök!
-Megyek segítek!-kapta fel Roger a táskám és behúzott a szobámba.
-Na most mit csinálunk?-kérdeztem hisztérikusan.
-Most szépen írsz annak a féregnek hogy mi a szitu!!
-Ne már!! Nem lehetne őt ebből kihagyni?-de a megvető pillantásátol villámgyorsan előkapartam a telefonom a táska aljából és már pötyögtem is.

#SOS Szüleim szabin vannak és haza jöttek! Úgy tudják tanulni maradtál a suliban! SOS#

Pár perc múlva jött is az üzenet.

# Én tanulni? Sértegetsz? 😂 Ne szívass!! Jó megyek! De ha átbasztál meghalsz! #

"De kedves..."
Kiültem szüleimhez a nappaliba és élménybeszámolót tartottam nekik a jegyeimről és a bálról. Kiderült, hogy szüleimnek megemelik a fizetését és a karácsonyi szünetre pedig egy kis "telelést"/"nyaralást" terveznek. Az úticél Görögország.
-Anya! Roger megígérte hogy segít nekem! Itt aludhatna?
-Persze kicsim! Nem mintha ez bármikor is másképp lett volna!-nevetett.
-Brian is itt aludna! Szabad?-szólalt meg a fiú.
-Hű ilyen jól összebarátkoztatok? Persze! De ugye akkor már Sarah és Arthur is jön!?-nevetett már apa is.
-Ha szabad!-mosolyogtam rá. Oldalra pillantottam és meglestem, ahogy a menedzserem éppen valamit nagyon pötyög. Félpercre rá megcsördült a telefonja, felállt és kiment a teraszra.
Miközben a szüleim a munkájukról meséltek, csöngettek. Felálltunk és az ajtóhoz sétáltunk. Apa kinyitotta és Nathan lépett be rajta.
-Jó napot kívánok!-mosolygott.
-Szervusz fiam gyere beljebb!
Az üdvözlés után lemaradtunk anyukáméktól, mert Nat oldalba vágott. Míg én a bordáimat fogtam, lehajolt és a fülembe súgta:
-Na mi van? Tán jót hancúroztatok Briannel? Vagy talán Rogerrel?-kuncogott.
-Miről beszélsz te f@sz?!
-Csak szép lila a homlokod!-fésülte el a hajam.
"BASSZUS!!"
Gyors ellenőriztem az előszoba tükörbe és tényleg lila volt. Mázlim volt hogy apukámék nem szúrták ki.
White még a válla fölött vissza kérdezett:
-A szüleid tudják, hogy felszedett az a nyálgép?
Először nem esett le mit akar, majd mikor rájöttem, hogy az általa igaznak vélt, álkapcsolatomra gondol rávágtam:
-Nem! És ez maradjon is így!-majd belépett a nappaliba.
Egy negyed órás színjátékot nyomott le, mikor Roger visszajött a teraszról. A két fiú lefagyott és farkas szemet néztek egymással.
-Elnézést! Fontos hívásom volt! Jeni! Előre rakták a kövi versenyedet most szombatra!
Ahogy ezt kimondta, megjelent előttem a kép, mely a rémálmaimban is üldözött, hogy Jade, hogy csinál ki...hogy az oldalán Nathan vigyorog...én pedig összetörök.
A fiúk láthatták rajtam, hogy összeomlani készül az álarcom, mert Nat ökölbe szorította a kezét, Rogg pedig ugrásra kész helyzetbe állt. A szüleim jól elcsevegtek, én pedig kiszaladtam a fürdőszobába egy "Mindjárt jövök csak elszaladok mosdóba" szöveggel. Még pont hallottam Nathan hangját, ahogy a nevemen szólított. De most teljesen más volt. Mélyebb, szomorúbb. Rejtett valami mélyebb érzést, amit nem tudtam kivenni.
Össze kellett szedjem magam. Megmostam az arcom, újra fésültem a hajam és mély levegőket vettem. Nagyon féltem.
Anya kiabált a konyhából, hogy csinál mini fánkokat csoki és nutella öntettel. Szép lassan, koncentráltan vissza sétáltam és leültem a kanapéra. Kicsivel később Arthur robogott be az ajtónkon, alvó barátnőmmel a hátán. Mögöttük pedig Brian toppant be, mire mindenkit elkaptak a heves érzelmek. Én aggódtam, paráztam, ahogy legközelebbi barátaim is. Roger féltékeny de biztató pillantásokat vetett rá. Nathan pedig egyenesen megakarta ölni a tekintetével. Ő pedig idegesen, dühösen levágta magát mellém, majd adott egy puszit.