Bébiszitter? Na azt már nem!

"Én nem ezt akartam..."

-Te maradj itt! Én kinyitom!-állt fel és egy puszit nyomott a szám sarkába...megszédültem így inkább vissza feküdtem.
-GEORGE! TE HÜLYE BAROM!-röhögött fel Roger. Itt már tudtam, hogy minden rendben. Elindultak befelé.
-Biztos voltam, hogy erre felkelsz!

-Üdvözletem! George Halws rendőrfőkapitány!
-Jó reggelt! Jenifer Crystal!-ráztunk kezet de Halws kapitány értetlenül meredt Rogerra.
-Te normális vagy???!!! Az előbb mondták be a rendőrségi csatornán, hogy eltűnt személy!!!-kiabált rá, miközben még mindig a kezemet fogta.
-Jogom van itt tartani, ha szükséges.
-Ezt hogy érted?-képedtem el én is.
A fiú lassan megindult a konyha asztalon elterülő laptoptáskája fele és kutakodni kezdett. Vártuk mivel drukkol elő. A feszültség már tapintható volt a levegőben. Majd egy sárga mappát lóbálva lehuppant mellém a kanapéra. A rendőr leggugolt mellé és az ölébe vette a köteget. Percegik vizslatta, majd kiemelte a rádióját a tokjából.

**Itt George Halws Rendőrfőkapitány!
**Igen uram?
**Megtaláltam egy eltűnt személyt!
-NEEE!-tört ki belőlem a kiáltás mire Rogger hihetetlen sebességgel befogta a szám és lefogott.
-Ss! Bízz benne!-suttogta a fülembe, majd lecsúsztatta a kezét a mellkasomra.
**Jenifer Crystal. 16 éves. Roger Thunder személyes védelme alatt áll.
**Ideiglenesen felelős érte Nathan White. A lány tartoszkodás helyéről ne értesítsék! Ha nem tetszik neki valami akkor küldjék hozzám!-majd kinyomta a készüléket.
-Fáj a fejem...-álltam fel és indultam meg a gyógyszeres szekrény felé.-Van még egy kis gondunk! Mi lesz Nathannel? Meg a szüleimmel?-kiabáltam vissza a vállam fölött miközben elővadásztam a tablettáimat.
-George..tudsz segíteni?
-Hát nem azért hívtál tesó!?

Emily
Épp pakoltam be a szekrényembe mikor Nathan toppant mellém.
-Mi van Jenivel!!!???-kiabált rám.
-Ha így beszélsz velem akkor nem válaszolok.-mondtam kissé szemtelenül és becsapva a szekrény ajtót faképnél hagytam. Elsétáltam a könyvtár fele. Vinni akartam Jenifernek egy könyvet amit még nem olvasott és fenn van a "listáján". Mikor beléptem az öreg szemüveges öregasszony szúros szemekkel rám sziszegett.
-Ne merészelj hangoskodni.
-Igen is!-majd fejemet behúzva beszaladtam a sorok közé. Kihúztam a fekete borítójú, vörös és fehér rózsa mintával díszített kötetet. Nagy nehezen de rá vettem magam, hogy vissza merészkedjek a suli kígyójához.
-Öm...ezt szeretném kivenni...-és lassan elé csúsztattam a könyvet.
-Chh..rendben egy pillanat.-egy noteszba valamit irogatott, majd fel sem nézve rám mordult.-Viheted! És most tünés!
-Igen is! Viszlát!-és villám gyorsan kiszeleltem. Az ajtóban Nat várt.
-Ezt nem hiszem el!-kiabáltam a képébe majd elindultam az irodalom termek felé.
-Pedig muszály lesz! Nem foglak békén hagyni míg nem válaszolsz! HOL VAN JENIFER!!??
-Chh! Majd pont neked árulom el!
-Figyelj az baleset volt! Nem bántanám! ÉS NE FORGASD MÁR A SZEMEIDET!
-Persze persze baleset! Tudod ki hiszi ezt el! Egy számodra "senki" az utadba állt mikor épp verekedtél...Nathan White utjába, ki arról híres, hogy a gimis lányok felét már megfektette, majd eldopta őket mint valami rongybabákat....ne röhögtess...-az ajtóhoz értünk idő közben, én pedig köszönés nélkül bebaktattam a helyemre.

Jeni
Bealudhattam a fejfájás közepette...utolsó emlékem az volt, hogy bevettem egy fájdalom csillapítót majd ledőltem a kanapéra. De mikor felébredtem már fél 12-t mutatott az óra és sehol sem találtam senkit.
,,Hova mehettek??"
Elcsoszogtam a szobámig, hogy rendbe szedjem magam.

Felöltöztem és igyekeztem takargatni a véraláfutásaimat. Hogy táskákat a szemem alól elrejtsem, felvittem egy kis barna sminket is. Nagyon unatkoztam már a lakásban így felkaptam a pótkulcsot, bezártam az ajtót és elmentem a legelső helyre ami eszembe jutott....a motorkereskedésbe...

Mindig is imádtam oda járni...a tulaj és apum jó barátok voltak. Ide szoktam járni tanulni és a motorok közt ülve a földön írom a házijaim. (Ha pedig zavarnék akkor a városi könyvtárban) Ahogy beléptem az ajtón ismét elöntött az adrenalin...menni akartam... száguldani akartam...de tudtam, hogy nem lehet...ami teljesen lelombozott....már csak az "hiányzott" volna verseny előtt, hogy az én felelőtlenségem miatt ne indulhassak a versenyszezonban.
-Kicsi Crystal!-kiáltott vigyorogva a tulaj a előhelyiség túl oldalából. Kezeit széttárva sétált fwlém amit viszonoztam. Nagy ölelésbe fogott és jól megszorongatott.-Mi történt veled?Rég jártál erre mostanában!
-Áá! Csak minden most jött össze.
-Értem...mit szeretnél? Tanulni nézelődni?
-Nézelődni!
-Na gyere velem!
Ha ide kerültem állandóan a motorokról beszéltünk. A férfi néha még szerelni is tanítgatott ugyan is szerelő is volt. Ő tartotta karban az én motoromat is. Most is egy ilyen beszélgetés vette kezdetét.

A végére már nagyon hiányzott az én szerelmetes motorom. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek és utam következő megállója a házunk lett. Belopakodtam a garázsba és kitoltam az én szememfényét. Nem akartam Roger lakásáig tolni így inkább felültem és beindítottam.
,,Akkor nyomás!"
Már félúton voltam mikor egy kocsi lelassított mellettem és hangosan dudálni kezdett... ,,Oó..."
A kocsi ablaka szép lassan lehúzódott és Roger rák vörös képe tekintett vissza rám...üvöltött csak a forgalmi zajtól semmit nem hallottam ...így inkább felgyorsítottam. Megakartam előzni...leakartam rázni...féltem milyen agymosást kapok azért mert eljöttem a lakásból, ráadásul egyedül és habnak a torta tetejére még motorra is ültem...mind ezt úgy hogy agyrászkódásom van és pont az este törtem össze emiatt magam pedig akkor csak egy szimpla tusolásról volt szó....tök jogos lett volna ha leszedi a fejem...
Roger már jó ideje üldözött a kocsival mikor a mellettem lévő sávba besorolt egy másik motoros...Nathan...
-Ó bazd meg!! Ezt nem hiszem eeel!!!-szalad ki a számon a sisakban..bár tudtam úgy sem hallják.
De ő akkor még nem vett észre mert egy zöldruhás motorossal volt elfoglalva aki néhány méterrel később ki is sorolt és elment. Na ekkor elkezdődött a hajsza ugyan is itt már számára is lebuktam...Egy raktár épületben leálltam, mert úgy látszott, hogy leráztam őket. Előszedtem a fülesem és a betonra leülve, a motoromat szeretgetve tomboltattam a zenét a fülembe.
,,Én ugyan haza nem megyek!"

Nem telt el 2 perc Nathan motorja bukkant fel. Mikor leszállt a sisakját teljes erőből földhöz vágta. Az arca vöröslött a dühtől. Homlokán izzadság cseppek éktelenkedtek az idegesség miatt. Csak nem villámokat szórt a tekintete. Ökölbe szorított kezekkel indult meg felém. Ösztönösen felpattantam és elkezdtem hátrálni.
-Nathan...
De semmi válasz.
-Nathan....Mire készülsz?...Nathan!
Felbuktam és elestem. Nem voltam elég gyors és Nat már felettem állt és nézett le rám. Megfogta a karom és felhúzott. Már vártam az ütést de...csak szorosan megölelt....mikor elengedett és felnéztem a könnyekkel áztatott arcán nyoma sem volt a dühnek. Csak a végtelen szomorúságnak. Nathan White...kit még soha senki nem látott sírni...ott tartott a karjaiban és zokogott...és nem értettem miért...
-Nathan White! Ezennel letartóztatom Jenifer Crystal fizikai bántalmazásáért!-hallottam meg mögülem a kapitány hangját...és csattant a bilincs...Nat látványa...valamit megindított bennem...és mikor rátették a fém darabot...mintha kést döftek volna belém...levegőt se kaptam...totál sokkba estem...csak az járt a fejemben "Én ezt nem akartam!!!"
-Ne!-kaptam Nat karja után. Bele csimpazkodtam de ekkor két erős kar letépett róla....Roger...
-Elmentek neked otthonról?-suttogta mérgesen a fülembe.
-Végül is ja...-dühöngtem kétségbe esetten. Csak nézhettem ahogyan berángatják a kocsiba és elviszik az örsre.
-Nagyon vicces! Még is mi a fenét csinálsz elmondanád?
-Nem tudom.....

"Én nem ezt akartam...."