A felfedezett. ( BEFEJEZETT.)

19. rész.

Néhány óra múlva földet ért a repülő Los Angelesben. A fiúk amint talajt ért a gép, rohantak is le. Egyedül Sungjin maradt fent és megvárta míg összepakolok.
- Hogy érzed magad? - nézett aggódva, nekem pedig eszembe jutott a pár perccel ezelőtti pillanat, amikor fejvesztve rohantam a mosdóba hányni.
- Csodálatosan... - túrtam a hajamba, és körbenéztem már a szabadban.
- Vegyünk vizet, vagy valami?
- Nem, köszi. Megvagyok. De jó lenne végre egy ágyban aludni... - nyújtózkodtam, és úgy éreztem minden létező csontom ropog.
- Este már egy szállodában leszünk. - mosolygott rám biztatóan.
- Igen. Végre.
- Srácok! Nézzünk körül. - szólalt meg Brian, és Jae-re nézett.
- Oké! - helyeselt a szemüveges, és a másik kettő is.
- Akkor nyomás! - indultak el. Ránéztem a menedzserre, aki kissé ijedten figyelte a fiúkat, és megsajnáltam, hogy öt ilyen nagy gyerekre kell vigyáznia majdnem null huszonnégyben.
- Ügyelek rájuk. - mondta a leader.
- Én is. - mosolyogtam a férfire.
- Rendben. - mondta inkább nekem, mintsem Sungjinnak. Kuncogva indultam meg a fiúk után.
- Én is tudok rájuk vigyázni.... - jött mellettem.
- Hát persze. - mondtam szarkasztikusan.
- Hey. Igenis tudok... - megállt megy bolt mellett, és csak bámult befelé.
- Mi az? - néztem én is be oda.
- Ez... Fából faragott városok. - azonnal be is ment miután ezt kimondta. A szememmel elkezdtem keresni a többieket, akiknek már nyomuk se volt.
- Szuper... - sóhajtva követtem a vezetőt, és körbepásztáztam a helyet. Nagyon szép volt. A falak kékek, rajtuk pedig több féle térkép rajza is megtalálható volt. A padló fából készült, és nyilakkal jelezték melyik ország merre van a falon. A barna, kőpult mögött egy fiatal srác állt és bámult valakit. Abba az irányba fordultam amerre bámult, és Sungjint pillantottam meg, ahogy az egyik faragott országot csodálja. Még utoljára visszanéztem a szőke srácra, aki elég értetlenül figyelte őt, aztán oda mentem a barnához.
- Mit nézünk?
- Koreát. - fordította felém a fejét.
- Szép. - én is ránéztem. - Mennyi? - fordultam vissza a fa tárgy felé. - Nem is olyan drága.
- Kéred? - éreztem, hogy még mindig engem figyel.
- Mi? Nem, nem kell. - mosolyogtam a mellettem állóra.
- Szívesen megveszem. Lesz egy emléked Los Angelesről. - vette kezébe a tárgyat mosolyogva, és megindult a pult mögött lévő ember felé.

- Tényleg nem kellett volna. - mondtam már mellette sétálva az utcán.
- Srácok! - szaladt hozzánk Wonpil arcán valami fura festéssel.
- Rajtad meg mi van?- tette fel a kérdést az idősebb.
- Arcfestés. Egy hölgy csinálta nekem. Tök jó! A többieknek is csinált. Brian egy sárkányt kért. - nevetett. -Dowoon meg farkast, de a hölgy nem értette, és csinált neki egy macskát. - nevetett mégjobban, szinte már röhögött. Kuncogva néztünk össze és mindketten ugyanarra gondoltunk.
- Merre van ez a hölgy? - kérdeztem meg végül én.
- Gyertek! - indult el a kifestett fejű, mi pedig kuncogva ballagtunk utána. Végül egy idősebb, kedves arcú nőhöz vezetett minket, akit nagyban szórakoztatott a két angol anyanyelvű.
- Jó napot. - köszöntem a nőnek, aki jókedvűen mosolygott rám.
- Fest máshova is, vagy csak arcra?
- Ahová szeretné.
- Rendben. - leültem az előtte heverő székre. - Szeretnék kérni, egy hatost egy körben a felkaromra.
- Az a mi jelünk! - kiáltott boldogan Wonpil, a többiekből pedig kitört a nevetés. Sungjin, Jae, és Young K elkezdték megbeszélni, hova menjünk ezután, közben pedig Jae próbálta meggyőzni az egyedüli tiszta arcút, hogy csináltasson valamit. Mindezt koreaiul, szóval szegény nő nem értett semmit. 

Nagy nehezen Jae meggyőzte Sungjint, hogy festessen az arcára egy oroszlánt, így ő ült oda ahol, eddig én voltam. A többiek mellé léptem, akik megdícsérték a jelet a karomon.
-Igazi Sunday vagy mi?-vigyorgott JaeHyung.
-Az hát!-vigyorogtam rá.
-Szerintem mostmár menjünk a szállodához.-szólalt meg mellettem Sungjin. Mindegyikünk egyetértően bólintott, és el is indultunk.
-Ez az én szobám!-rontott be egy ajtón Brian.
-Ez pedig a mienk. -mentek be egy szobába a maknae-k. Miután mindenki megtalálta a szobáját, én is elfoglaltam az enyémet, és leültem az ágyra. Pár perc múlva valaki kopogott az ajtómon.
-Gyere be.
-Szia, csak behoztam Koreát.-mondta viccesen a barnahajú, és belépett. Letette a makettet egy kis éjjeliszekrényre, és körbepásztázta a helyiséget.
-Szuper, nem?- figyeltem őt.
-Az. -a tekintette megállapodott rajtam. Valamin gondolkozott, aztán a hozott műre vezette szemét ismét.
-Szólj, ha honvágyad van. A srácokkal van egy jó módszerünk ellene.
-Rendben.-mosolyodtam el.
-Holnap elkezdünk készülni a koncertre, szóval készülj, mert elég fárasztó lesz. Főleg velünk. -viccelődött, én pedig kuncogva néztem tovább. -Pihend ki magad. – villantotta meg fogsorát, és kiment.
-Te is!- szóltam még utána.

Másnap elmentünk arra a helyre, ahol az első hivatalos fellépésem lesz velük. Hatalmas volt az egész épület. Néhány férfi segítségével már a hangszerek, erősítők, és a mikrofonok is a színpadra kerültek. Rajtam kívül mind az öten pizsamában álltak a színpadon.
-Jó a szerelésünk, mi?- mutatott végig magán Young K, én pedig felnevettem.
-Csodálatos. Lehetnétek a DayPajamas is. – nevettem tovább.
-Ez egy jó ötlet! Menedzser Hyung, legyünk mostantól DayPajamas! És csinálunk egy Every day pajamas albumot. – helyeselt a szőke. Mosmár mindenki nevetett.
-Inkább kezdjetek bele. – próbálta elrejteni mosolyát a menedzser, és leült az egyik bársony székre, ami ideiglenes van itt.
-Oké, akkor..... Szerintem nyithatnánk a Days Gone by-al. -mondta Dowoon.
-Aztán jöhetne a Say Hello. – vetette fel Wonpil.
- Ha már hello, akkor a Hi Hello utána. – túrt hajába Young K.
-Mi lenne ha azután pedig a Congratulations jönne?- kérdeztem kissé bizonytalanul.
-Hm...Nem is rossz ötlet. Junhyeok részeit énekelhetnéd te. -gondolkozott hangosan Sungjin, aki egy kék pizsamát viselt.
-Na, erről van szó! – örvendezett a székben ülő.- És zárhatnátok az Out of my mind, I smile Mashup-al.
-Oké! – válaszoltuk egyszerre, és bele is kezdtünk a próbába. Két hét elég kevés, de biztos vagyok benne, hogy profin összehozzuk.