A felfedezett. ( BEFEJEZETT.)

9.

- Angie! Angie! Angelina! - kopogtatott valaki az ajtómon és közben kiabált.
- Mi van? - nyitottam ki álmosan a szemem, és ajtót nyitottam. Ariel a nyakamba ugrott.
- Megkaptuk!
- Mit? - álltam ott mint egy fadarab.
- A diplomát! - kiáltotta a  fülembe.
- Mi?... Mi? Megkaptuk? - néztem rá.
- Igen! - szállt le rólam, és egyhelyben ugrált.
- Ez az! - kezdtem vele együtt ugrálni.
- Hát őket meg mi lelte? - hallottuk egyik évfolyam társunkat mögülünk.
- Biztos megőrültek. - mondta egy másik srác. Mi meg tovább ugráltunk, csak már nevetve.
- Azonnal elmondom Jack-nek! - szaladt el a lány. A telefonomhoz rohantam, és egy pillanatig az idegentől kapotton időzött a szemem. Aztán gyorsan elnéztem és tárcsáztam.
- Szia anya! Megkaptam a diplomát!
- Gratulálok. - a hangja semmit mondó volt. Egyből elment a kedvem.
- És mihez kezdesz ezután? - éreztem, hogy próbál kétségeket ébreszteni bennem. - Hisz eddig nem nagyon kerestél munkát nem igaz?
- De..
- Milyen de? Ha nem keresel valami állást nem fogsz pénzt keresni. Hogy akarsz majd így megélni kisasszony? - utáltam mikor így hív, és mióta kijelentettem, hogy saját keresetből fogok élni, azóta minden egyes alkalommal ezzel jön.
- Találok munkát. Ebben biztos lehetsz. - jelentettem ki, és idegesen letettem. Éppenhogy lezártam a telefonom újra csörgött. Sóhajtottam és felvettem.
- Ha még tovább szeretnéd becsmérelni a szakmám, akár élőben is megtehetnéd.
- Tessék? - egy teljesen idegen hang volt az.
- Maga nem anya... - esett le nekem. Azonnal zavarba jöttem, és legszívesebben lecsaptam volna a kagylót, de idegen nem szokott engem hívni.  Ezért inkább kíváncsian hallgattam.
- Öhm...Kwon Duwon vagyok. A JYP Entertainmentnél dolgozom mint menedzser.
- Menedzser? - túl komolyan beszélt ahhoz, hogy valami telefon betyár legyen. És mégis miért hívna fel egy Koreai engem csak egy hülye vicc miatt?
- Igen. A Day6 nevű pop-rock banda menedzsere vagyok.
- teljesen leesett az állam. Mi a fene? Day6? Mi? Menedzser? JYP? Ez valami vicc...
- Öhm... Nem tudom, hogy milyen hülye buliban van, de kérem ne hívogasson, és nem tudom honnan van meg a telefonszámom, de mégegyszer megkérem, hogy ne hívjon többet, különben feljelentem. - és ezzel letettem. A másik mobilra néztem. Most az csörgött. Furán néztem, és felvettem.
- Igen tessék?
- Hello! Kivel beszélek? - angolul beszélt az illető.
- Angelina Neumann vagyok. És maga? - már a piros gomb felett volt az ujjam.
-Park Jae Hyung vagyok. Az előbb a menedzseremmel beszélt.
- Na jó... Nem tudom kik maguk, de álljanak le. - lettem már dühös.
- Ez nem vicc. Ha szeretné Skype-on is beszélhetünk Sungjin azt rakta a telefonra először. - magyarázta. Megint nagyot néztem. Sungjin? Akkor... Ez az ő telefonja? Az idegené?
- Öhm.. Rendben. De ha egy péniszt fogok látni, esküszöm hívom a zsarukat. - a fiú nevetett. Beléptem Skype-ra és teljesen elvoltam képedve mikor a Day6 összes tagja nézett szembe velem. Felsikítottam és elejtettem a készüléket. Nevetést hallottam.
- Ang! - szaladt be Ariel. Persze... Még ő is...
- Mi az? - nem ismertem meg a hangom. Mintha valaki más beszélt volna.
- Baj van? - jött közelebb.
- Öhm.... Csak... Elejtettem a telefont. De most... Apámmal beszélek.
- Oh.. Akkor inkább megyek is. A végén tesz róla, hogy én se tudjak majd elhelyezkedni a szakmában.. Juj ezt ügye nem hallotta? Inkább lelépek! - szaladt ki. Felnevettem, aztán gyorsan felkaptam a telefont.
- Elnézést! - fordítottam magam felé.
- Egész vicces volt. - mondta Jae.
- Na de akkor had beszéljek én vele. - vette el az előző hang a telefont a fiúktól. Egy olyan negyvenhárom év körüli férfi volt az.
- Jónapot. Én telefonáltam az előbb.
- Aha... - nagyon ügyesen csak ennyit tudtam kinyögni. Jó mi? A háttérben kuncogtak.
- Láttam a videóját a fiúk dalairól.
- Uramatyám... Remélem nem sértettem meg semmilyen szerzői jogot vagy ilyesmi.. Mondjuk azért kár volt hívnia, elég lett volna ha csak le tiltja.. - kezdtem fecsegni.
- Nem. Erről szó sincsen kisasszony.
- Ne hívjon így. - vágtam rá. - Bocsánat. Az anyámra emlékeztet. - hangos röhögés hallatszódott a fiúk felől.
- Mármint a megszólítás nem maga... - kezdtem mentegetőzni. Láttam a pali arcán, hogy már-már ő is nevetne.
- Rendben. Nem fogom így hívni. Szóval.  Arról lenne szó, hogy nem csak én de a cég igazgatója is látta a videót. És szeretné ha a fiúkkal énekelne. - a szemöldököm a magasba szaladt, és csak pislogtam.
- Én? A Day6-el? Azzal a Day6-el? - kezdtem mutogatni a levegőben, aminek semmi értelme nem volt.
- Igen. - mosolygott a férfi. Már tényleg majdnem nevetett.
-Vissza...kaphatjuk? - vette el a férfitől a telefont az egyik fiú. 
- Hello. - intettem nekik.
- Hello! - köszönt Wonpil. A haja most barnára volt festve, és cukin mosolygott.
-Angie! - kopogott valaki az ajtón.
- Egy pillanat... - mentem az ajtóhoz telefonostul.
- Igen? - nyitottam ki.
- Ari mondta, hogy apával beszélsz. Mondtad a diplomát? Anya velem elég rideg volt... - vakarta meg a tarkóját.
- Öhm... - megnyaltam a szám, készen arra, hogy hazudjak. De aztán eszembe jutott egy okos igazság. - Most... Munkaügyben keresnek. - mutattam a telefonra.
- Oh... Szuper. Akkor.. Majd beszélünk. Sok szerencsét! - indult el. Becsuktam az ajtót és leültem az ágyamra.
- Az öcsém. - mondtam a sok értetlen arcnak.
- Úgy érzem a szüleid nem... Valami támogató személyiségű emberek ugye? - próbálta kedvesen megkérdezni ezt Brian.
- Hát nem... - elmosolyodtam a gesztusán.
-Ismerkedjünk! - kiálította Wonpil.
- Hát oké. - kuncogtam. Így valahogy kevésbé voltam zavarban. Mostmár. - Mit szeretnétek tudni?
- Mióta hallgatsz minket? - vette most kezébe a kamerát Sungjin.
- Oh, hello. Nem tudtam, hogy a titokzatos tanácsadó is itt van. - a többiek kuncogni kezdtek. Vigyorogtam mint egy őrült. - Egyébként a debütálásotok óta.
- Nahát! - kiáltott fel Jaehyung. -Az király.
- Óh, tényleg. Ti szeretitek a Juhar szirupot? - néztem Young K-re. Elnevette magát.
- Én mondjuk még nem ettem. - bukkant fel Dowoon is a kamerában.
- Nem? - tettettem felháborodást. - Pedig az isteni. Young K biztosítani tudja. Ugye? - mosolyogtam a fiúra.
- Hát elvégre Juhar szirup országban nőttem fel. - mindenki nevetni kezdett.
- Ez az én viccem! - kuncogtam.
-Úgy nézem ti jól kijöttök majd. - vigyorgott Jae, mire megint nevettek. Megnéztem a másik telefonon bejövő üzenetet.
- Hogy mi?!
- Mi az? - kérdezte Sungjin.
- Bocsi, fiúk. De most mennem kell. - mosolyogtam rájuk.
- Szia! - köszöntek egyszerre. Annyira édesek voltak. Gyorsan csináltam egy screenshotot és letettem.
Átszaladtam Ariel szobájába. Ariel vörös szemmel ült az ágyon, és mikor beléptem óvatosan emelte rám tekintetét.
- Mi... Mi történt? - körülötte egy csomó fénykép volt. A Jack-el közös képei. De mind széttépve.
- Jack... Jack.. - alig tudott beszélni, minden egyes szónál majd elsírta magát.
- Mit csinált? - leültem mellé.
- Megcsalt... - és újra sírni kezdett.
- Mi?.. De.. Mi történt pontosan? - magamhoz öleltem síró barátnőmet, és reménykedtem, hogy ez az egész csak egy hatalmas félreértés. Méghozzá a javából.