A felfedezett. ( BEFEJEZETT.)

14.

Eldőltem az ágyban, és a plafont bámultam. És akkor jött egy üzenetem. Azonnal felkaptam a telefonomat, és megnéztem.

Sungjin:

Minden rendben?

                                                                                                                                                                                                                      Én:
          
                                                  Aha. Miért?

Sungjin:

Csak aggódtam. Eléggé elveszettnek tűntél.

                                                                                                                                                                                                                Én:
 
                          Annak is érzem magam.

Sungjin:

Miért?

                                                              Én:
    Ez lehet hülyén  fog hangzani. De most először vagyok, úgy igazán egyedül.

Sungjin:

Én itt vagyok. 😉

                                                                                                                                               Én:
                                                                                           Köszönöm. Ez igazán jól esik. De úgy értem, hogy most tényleg nem várt itthon senki és ez valójában nem is az én lakásom. Hiányoznak a meg- szokott dolgok. Hogy együtt legyek a legjobb barátommal, és az öcsémmel Ariel hazautazott, én nem tudom  hova fogok holnap költözni... És.. Már nem tudom, hogy képes leszek-e  veletek énekelni....

Pár perc múlva felhívott. Elmosolyodtam, és felvettem.

- Hogy érted? - bizonytalan volt a hangja, és éreztem, hogy valamiért fél. Legszívesebben megkérdeztem volna, hogy mitől, de mégsem tettem.
- Hát....Lehet, hogy ez túl sok nekem.
- Nem! - egyszerre ijedtem meg, és lettem boldog ettől a felkiáltástól.
- Hm? - csak ennyit tudtam mondani.
- Hát.... Úgy értem... Öhm... Ne add fel. Kérlek. - megint bizonytalan volt a hangja, és olyan édesnek hatott számomra. - Szükségünk van rád. - ezt már magabiztosan mondta, mégis olyan lágyan, és kedvesen. Először nem tudtam mit mondani, aztán végül kipréseltem magamból egy szót.
- Oké.
- Oké? - kuncogott. - Én itt magyarázkodom, te meg annyit mondasz oké?
- Öhm... Igen. - itt már én is kuncogtam. Fogalmam sem volt miért, de egyszerűen feldobott.
- Oké. - utánozta a hangom, amitől kitört belőlem a nevetés.
- Kivel beszélsz?- hallottam meg Young K hangját.
- Angelina-val.
- Én is! - halkan hallottam, hogy veszekednek a telefonon, végül valaki elvette valakitől. Kíváncsian vártam ki szól bele.
- Szia Angel! - Jae vicceskedve szólt a készülékbe.
- Angel? - lepődtem meg.
- Hát, Bob Angelina-nak hív, Young K, Dowoon és Wonpil Angie-nek. Szóval gondoltam kitalálok valami újat. Így lettél Angel! - nem láttam, de a hangján érezhető volt, hogy mosolyog.
- Értem. Hát... Köszönöm? - még senki nem hívott Angel-nek, pedig ott volt rá a lehetőség. Bevallom, reméltem, hogy Sungjin fog így hívni, de logikusnak találtam, hogy Angelina-nak hív. Hisz én sem becéztem soha.
- Nos, mizu angyalka? - kérdezte viccesen, én pedig kuncogtam.
- Semmi csibe. Veled? - nevetve válaszolt.
- Hát, most nézem a duzzogó Leader-ünk arcát. - vigyorgó hangja megmosolyogtatott.
- Miért duzzog? - kérdeztem érdeklődve.
- Mert elvettem a telefont, és most én beszélek veled.
- Add vissza. - Sungjin duzzogó, és mérges hangja különösen hatott a nemrég még nevető hangok között.
- Oké, oké.
- Sungjin? - szóltam bele bátortalanul.
- Én vagyok. - halkan érzékeltem, hogy megy valahova, végül egy ajtó csapódásra lettem figyelmes.
- Oké. Ide legfeljebb Wonpil fog bejönni. - szólalt meg végül.
- Bementél a szobátokba? - kuncogtam.
- Hát... Igen... - ő is kuncogott. - Látod? Ezért van rád szükségünk. Mindenkit feldobsz Angelina! - őt sem láttam, de tudtam. Mosolyog.
- Örülök ennek. De Wonpil-ékat nem hiszem, hogy feldobtam volna.
- Nevetve nézték az egészet! - nevetett fel. Mosolyogtam ezen. 
- Hát... Rendben.
- Oké! Öhm... Van kedved valahova menni valamikor? - sokkal halkabb hangemre váltott, és tétovázva tette fel a kérdést.
- Persze! Nem holnap, mert holnap lecseszem az öcsém, és vele töltöm a napot. De egyébként szívesen. - széles mosoly húzódott végig a számon. Nagyon boldog lettem.
- Rendben! Akkor... Majd jelentkezz.
- Rendben. Akkor... Szia. - nem akartam elköszönni. Tőle soha nem akartam elköszönni.
- Szia. - letette. Újra a plafonra vezettem a tekintetem, és csak vigyorogtam.

Másnap a sok probléma gondolatával keltem fel. Mindig is az az ember voltam, aki már előre is túl stresszeli magát. Ez mindenben megnehezítette a dolgom.
Bementem a kórházba busszal, és elvittem az ideiglenes lakásomba Jack-et. Még tegnap este sikerült egy egész olcsó kis lakást találnom. Igaz csak egy hónapra, de ha szerencsém van, egy hónap múlva már rég nem kell amiatt aggódnom, hogy olcsó-e a lakás, vagy akár kölcsön kell kérjek.  
Lefektettem az ágyba, és hagytam pihenni. Addig is neki láttam az ebédnek. Csak délután mehettem Jack-ért, de nem bántam, addig is ki tudtam pakolni a lakásban.
Már majdnem készen voltam, mikor jött egy üzenetem.

Sungjin:

Hello, találtál lakást?

Valamiért elmosolyodtam.

                                                              Én:                                                                
                           Igen.   Már ott is vagyok.

Sungjin:

Ennek örülök. ☺
A fiúk mindenképpen megakarnak látogatni téged.

                                                                                                                                            Én:
                                                                                                                    Meséltél nekik?

Sungjin:

Nem. De állandóan nyaggatnak. Főleg Brian 😫😲

                                                                                                                                                                                                                          Én:   

                     😂😅   Oké, leírom a címet.

Sungjin:

Oké.

Pár perc múlva már kopogtak is az ajtón. Mondtam Jack-nek, hogy vendégeket várunk, ezért többet is főztem, hátha még nem ettek a fiúk.
- Angie! - szólt boldogan YoungHyun. Kuncogva néztem őket. Arcukat maszk takarta. Először Jae, és Young K lépett be. Jae, egy egyszerű fehér pólót, szakadt farmert, és egy pulcsit viselt. A haja pedig kócosan állt.  Brian-en egy fekete dzseki, egy szürke póló -amin egy gitárt láttam-, és egy szintén szakadt farmer volt. A haja pedig már fekete színben pompázott. Utánuk jött Wonpil, és Dowoon. Wonpil őrült mosolyát nem tudtam nem észrevenni. Rajta egy kék farmer dzseki, egy szintén fehér póló és egy szürkés kék nadrág volt. Dowoon pedig egy fehér pólót, és egy bő nadrágot viselt. Wonpil, és Dowoon haja szinte ugyanolyanra volt fésülve, amin muszáj volt kuncogom. Végül Sungjin jött be utoljára. Rajta olyan dzseki volt mint a Letting Go-ban, ami nekem baromira tetszett. Egy fekete Day6 feliratú pólót, és egy szürke nadrágot viselt. A haja pedig ugyanúgy hátul és oldalt, kissé fel volt nyírva. Mindenki amint bejött levette a cipőjét. Ezt magamban megköszöntem nekik, mert nemrég takarítottam.
Én csak egy egyszerű barackszínű csipkés pólót, és egy kék hosszú nadrágot vettem fel.
- Jack a szobájában pihen. - mondtam nekik, mikor már kezdtek volna ordibálni.
- Oké. - suttogta viccesen Wonpil, és leült a fekete vászon kanapéra. A többiek is követték a példáját, én pedig helyet foglaltam a fotelban.
- Gondoltuk, ha te nem tudsz jönni, mi jövünk! - mondta mosolyogva Dowoon.
- Ha egy Sunday nem jön a Day6-hez a Day6 megy a Sunday-hez! - tárta szét a karjait Brian és én nevetni kezdtem, és mindenki más is nevetett.
- Honnan jött egyébként a Sunday elnevezés? - kérdeztem.
- Hát, ugye mi vagyunk a hét napjai. A nevünk is azért Day6, meg azért is, mert eredetileg hatan voltunk, és számunkra, a rajongóink a hétvége. Ezért Sunday. - mosolygott Wonpil.
- Ez nagyon édes. - mosolyogtam. Imádtam ezeket az elnevezéseket. Mostanában sokat nézelődtem a neten a kpop-al kapcsolatban. Általában akkor, mikor nem tudtam aludni. Rengeteg ilyen van. A BTS-nek az Army, Wanna One-nak a Wannable, és még sorolhatnám. Hm.. Úgy emlékszem a Wanna a One idén felfog oszlani. Asszem decemberben. De gyorsan telik az idő... Már ősz van...
- Min gondolkozol ennyire? - kuncogott Brian.
- Ja... Csak... Gyorsan telik az idő.
-Igen. Nem sokára döntened is kell. - mondta Dowoon, mire egy pillanatra megfagyott a levegő.
Tudom azt mondtam Sungjin-nak, hogy megyek, és végig csinálom, és énekelek velük de.... Egyre bizonytalanabbá váltam.