A felfedezett. ( BEFEJEZETT.)

5.

Miután részletesen elmeséltem a kis beszélgetésem, és találkozásom idézem Ariel szavait; Titokzatos jövendőbelimmel - ami teljesen hülyeség ezt akkor is elmondtam neki- hozzá láttunk a ténylegesen munkához.
Rengeteget nevettünk a felvétel közben. Nagyon sokszor rontottuk el, és vagy röhögtük el magunkat teljesen váratlanul.

- Ez király lesz! - mondta Jack, és bevonult a kamerájával a szobájába.
- Kíváncsi vagyok mi lesz belőle. - vigyorgott vöröske.
- Én is. Egyébként, hogy hogy most copfban van a hajad? - néztem a két copfját.
- Gondoltam kipróbálom ezt is.
- Értem. Jó a ruhád egyébként. - néztem végig öltözékén. Egy nagyon szép ezüstös pólót viselt, rajta egy-egy glitterrel. Meg egy térdig érő szoknyát ami simán csak fekete volt, de nagyon illet a felsőjéhez.
- Köszi! - mosolygott.- Na  de tényleg nem láttad a srác arcát? - tért újra vissza a témára, amit én szívesen hanyagoltam volna.
- Igen, tényleg. Egy fekete maszk volt rajta. Csak a szemét és a haját láttam a fejéből.
- És milyen színű szeme volt? - kérdezte izgatottan.
- Barnás. - vontam vállat.
- És azt ki tudtad venni milyen nemzetiségű?
- Talán... Ázsiai lehetett. - gondolkoztam.
- Hát akkor sosem látod viszont... - szomorúan nézett rám.
- Már miért ne lenne lehetséges? Attól még, hogy én Amerikai vagyok élhetnék akár... Magyarországon is. - háborodtam fel.
- De Amerikában élsz. - nézett ő is egy győztes mosollyal.
- Tudod, hogy nem itt élnék, ha megtehetném.
- Tudom. - lett komorabb.
- Hát akkor? Na mindegy. - keltem fel, és bementem a szobámba. Lefeküdtem az ágyra, és néztem a plafont.
Rá kis idővel folyton csak a telefon, és a srác járt az eszemben. Elővettem a mobilt és meglepetésemre, semmi zár nem volt rajta. Elkezdtem rajta nézelődni, volt benne pár kép.
- Ezeket én megnézhetem..? - kérdeztem magamtól hangosan. Egy gyors mozdulattal letettem a telefont és elnéztem. Mi van ha nem valami szép képek vannak benne? Vagy ha a srác is rajtuk van? Nem... Nem akarom őket látni.
- Hey! Ang menjünk venni neked valami fürdőruhát! - húzott fel az ágyról barátnőm. Gyorsan magamhoz vettem az előbb letett tárgyat és kimentem vele.
- Hova akarsz te menni fürdőruhát venni? - mentünk ki a kocsihoz. Beültem a vezető ülésre, ő pedig mellém az anyósra.
- Elvileg van nem messze egy áruház, ott vannak ruhák. - tette fel a telefonját a szélvédőn lévő tartóba, és elindította a GPS-t.

Mikor odaértünk, ismerőssé vált a hely.
- Ide jöttem reggel. - szálltam ki a kocsiból.
- Mi? Ez 30 percre van a házunktól... - döbbent meg.
- Mi? 30 perce?! - néztem rá.
- Igen.. Hey! Akkor valahol erre van az a srác! - lett izgatott, én pedig csak bezártam a kocsit és elindultam. Utánam sietett.
- Jól van, jól van. Akkor nem hozom fel többet ezt a témát. - szomorodott el.
- Köszönöm. - bólintottam.
- A holnapi napot csakis a parton töltjük. Pihenünk És talán még ma is le tudunk menni.. - karolta át a vállam, és nagyban mosolygott.
- Rendben. De ugye tudod, hogy legalább 5-kor el kell indulnunk, hogy hatra visszaérjünk és leadjuk a vizsgafeladatot? Az rendben van, hogy a hónap végére le kell adnunk, de azt mondta, hogy minél hamarabb adjuk be annál hamarabb kaphatjuk meg a diplománkat. - kezdtem bele.
- Szuper lesz! Sikerülni fog higgyj nekem. Baromi jól összeraktad a két dalt! - vidámkodott mellettem. Bementünk az áruházba, és elkezdtünk körül nézni. Végül hat nyári szett boltot jártunk végig, míg találtunk egy normális boltot.
- Rendben. Akkor te menj nézelődj, én addig próbálok keresni egy ázsiai barna hajú fekete maszkos barna szemű pasit. - ment ki. Uramisten mi lesz még itt?
- Jó napot segíthetek valamiben? - megfordultam mert azt hittem hozzám szól a női hang. Döbbenten bámultam arra a személyre, akihez igazából beszélt.
- Nem köszönöm. Megvagyunk. - ugyanolyan tisztelettel beszélt, mint velem, csak most egy sráccal volt. Először párat pislogtam, aztán rájöttem, hogy nem akarom, hogy Ariel találkozzon vele.  Szóval gyorsan elkaptam egy ruhát, és bementem egy fülkébe.
- Jae elég feltűnő helyre kért, hogy jöjjünk. Nem lesz ebből baj? - hallottam kintről egy aggódó hangot.
- Amíg a többiek nem mászkálnak el mindenfelé nem.- szólalt meg az ismerős ismeretlen. Hirtelen megszólalt a mobilom, így kénytelen voltam kimenni a fülkéből, és gyorsan felvettem. Mindketten rám néztek, és ettől csak még idegesebb lettem.
- Igen Ari? - kérdeztem feszülten.
- Na! Találtam egyet! - hallottam a lány boldog hangját.
- Te tényleg nem vagy normális.... - hunytam le a szemem egy pillanatra.
-Siess ide! Még egy ideig le tudom kötni, de aztán szabadulni fog! - itt teljesen megijedtem.
- Mi?! Miről beszélsz? - azt ne mondd, hogy tényleg megkötözött valakit.
- Csak viccelek! De tényleg találtam egyet. Mondjuk ennek vöröses haja van de ázsiai!
- Csendesebben... - szóltam rá halkan, de dühösen. - Az ilyeneket nem ordítjuk ki csak úgy. - fordultam kicsit el, és láttam hogy a két srác még mindig engem figyel.
- Öhm.. Nézd Ari. - néztem direkt másfelé. - Hagyd azt a szegény fiút, biztos neki is dolga van. És.. Ne keress több ázsiai srácot! - suttogtam, és letettem a telefont. Ránéztem a két döbbent arcra.
- Tényleg olyan kék a szeme, mintha átlátszó lenne. - szólalt meg az ezüstös lilás hajú.
- Mi? - kérdeztem.
- Mi? - nézett rá a barna hajú.
- Mi? - kérdezte végül a másik is. Halkan nevetni kezdtünk. Én még a helyzeten is nevettem.
- Öhm... Amúgy hello. - inettem nekik.
- Hello. Én YoungHyun vagyok. - mondta a különös hajszínű.
- Öhm.. Örülök. - mosolyogtam.
- Ang! - szaladt felém barátnőm.
- Jaj ne... - néztem felé.
- Nem is mondtad, hogy te is találtál! - mondta dühösen és gyerekesen. - Méghozzá ket - itt befogtam a száját.
- Bocsi srácok. Kicsit kattos mostanában. Állandóan követ, és valami furcsa módon Ang-nak hív.. Szerintem kiviszem innen. - indultam ki a lánnyal. Mikor kint voltunk a boltból, visszanéztem és aki YoungHyunként mutatkozott be nagyban magyarázott valamit a másiknak.
- Figyelj Ari. Valami nagyon-nagyon, különös módon újra találkoztam azzal a fiúval. De.. Most kérlek menj vissza, vagy vegyél valami kaját rendben? - kérleltem.
- Oké, oké. Akkor keresek valami finom kaját, aztán elmondom ezt Jack-nek! - indult el vigyorogra.
-Mi lesz még itt?... - lassan visszasétáltam a boltba.
- Szóval, hallottam, hogy a parton találkoztál a barátommal. - jött hirtelen mellém a fura hajú. Majdnem felsikítottam.
- Bocsi.. - neki is maszk takarta az arcát.
- Semmi... Baj... Csak legközelebb légyszíves ne okozz szívrohamot...
- YoungHyun. De ha könnyebb hívj Brian-nak.- mondta.
-  Brian? Amerikai vagy? - nézelődtem az egybe részes ruhák között.
- Kanadában születtem. - egyből elmosolyodtam.
- Juhar szirup ország. - mondtam vágyakozva az isteni szirupra. Brian felnevetett.
- Igen. Öhm.. A múltkor. A parton. Kaptál egy telefont.
- Igen. Itt van nálam, visszaadom. - nyúltam a zsebembe.
- Nem, nem kell. - emelte fel kezeit. - Csak kíváncsi voltam tényleg nálad van-e, vagy csak egy kitalált sztori volt, és valójában kedves barátom elhagyta. - a hangjábol éreztem, hogy mosolyog.
- Hát rendben. - vontam vállat. - Nos, én megyek. További szép napot nektek. - vettem le egy szép fürdőruhát, és meg indultam egy fülke felé.
- Szia!
Bementem és felpróbáltam. Jónak láttam, így visszaöltöztem, és kimentem. Láttam, hogy a két fiú nézegeti az úszónadrágokat, és nevetve beszélgettek. Mosolyogva mentem a kasszához. Furcsáltam, hogy mikor Brian beszélt sosem mondta ki a barátja nevét. Mondjuk én is voltam olyan bunkó, hogy nem mutatkoztam be. És az is nagyon gyanús volt, hogy összefüggésbe tudtam hozni ezt a Briant és a Day6-es Briant. De abszurdnak is találtam, szóval inkább csak fizettem és ki sétáltam.

-Szóval, hogy ment? - harapott bele Ariel a hamburgerjébe.
- Nagyon fura volt... - ittam egy kortyot.
- Miért? - húzta össze szemöldökét.
- Hát.. Csak a barátjával beszéltem, aki Kanadai. Szóval simán beszélgettünk angolul. Viszont egyszer sem mondta, hogy hívják a barátját. Nekem ez elég fura. De ő is nagyon kedves volt. - mondtam, és megettem az utolsó falat kajámat is.
- Figyelj. Lehet, hogy a másik srác félénk volt, vagy valami. Hisz te sem gondoltad volna, hogy újra összefuttok. - mosolygott rám. - Na menjünk vissza Jack-hez. Azt mondta még két óra, és elkészül aztán mehetünk a partra. El is indultunk.