A felfedezett. ( BEFEJEZETT.)

16.

~Jack szemszöge~

Sietve mentem a reptérre, és közben végig Ari-n járt az eszem. Nem tudom, hogy hogyan történhetett ez... Sosem csókoltam volna meg más lányt. Szeretem őt, és ezt be is fogom neki bizonyítani. Kerüljön bármibe is. Valahol hátul kaptam helyet, le is ültem. Egy kedvesnek tűnő hölgy ült a másik oldalamon. Kinéztem az ablakon, és csak vártam, hogy végre felszálljunk.
- Minden rendben? - hallottam magam mellől egy hangot. Ránéztem, és persze a hölgy volt az. Egy elegáns vörös egybe ruhát viselt. Feltehetőleg márkás. A haja keretbe foglalta az arcát, és kiemelte barna szemét. Egészen hasonlított Ariel-re... De lehet csak beképzeltem magamnak.
- Hát... Nem igazán. - vallottam be.
- Szeretne róla beszélni? - a hangja kedves és biztonságot adó volt.
- Ha nem bánja. - egyeztem bele. - Összevesztem a barátnőmmel. Éppen hozzá tartok. Kissé félek, hogy nem tudjuk majd tisztázni a helyzetet....
- Jaj a tini szerelem! - a szeme izgatottan csillogott, és rám mosolygott. - Azok mindig zavarosak. De higgye el, hogy minden rendben lesz.
- És maga?
- Én? Hát.. Én éppenséggel menekülök. A vőlegényem elől.... Sajnálom szegényt, hiszen szeretem de... Nem vagyok képes férjhez menni hozzá... Már nem szeretem úgy. Ha érti, hogy értem.
- Igen. - bólintottam.
- Nem hagytam ott az oltárnál persze... Holnapután lenne az esküvő, én pedig megmondtam neki, hogy nem vagyok rá képes... A húgom nemrég hazautazott, ezért úgy gondoltam ez mégis csak jobb elfoglaltság, mint egyedül ülni New York-ban. - simította hátra vöröses barna haját. Vörös...
- New York-ból jött? - érdeklődtem.
- Igen. Ott dolgozom egy újságnak. A New York Times-nak. - húzta ki magát egy kicsit, amit megmosolyogtam. - Hány éves vagy?
-20.  - igazítottam meg kicsit a táskám, mert alig fért el a lábam.
-Én 32. Azt hittem tizenéves vagy.
- Hát igen.... Gyakran mondják nekünk. A nővérem is sokszor megkapja, hogy milyen fiatalnak néz ki.
- Van nővéred? Milyen ha van egy nagyobb tesód?
- Hát.. Sok mindenben segít. - mosolyodtam el. Az út hátra lévő részét végig beszéltük, és örültem neki, hogy erre az ülésre kaptam helyet. Cara - később kiderült ez a neve- nagyon kedves, és tisztelettudó nő.

Mikor leszállt a gép elköszöntem Cara-tól és hívtam egy taxit. Nehéz volt rábeszélni anyáékat, hogy adjanak kölcsön, de végül sikerült meggyőznöm őket. Odaértem a házhoz, és becsengettem. Egy kisebb fehér falú több ablakos családi ház volt. Tetszett.
- Igen, te-
- Szia Ariel. - megköszörültem a torkom, és kissé félve néztem őt.
- Mit akarsz? - a kedvesség ami eddig a szemében volt, ridegséggé alakult.
- Hozzád jöttem. Szeretném megbeszélni a dolgokat.

~Ariel szemszöge~

Miután kissé lenyugodtam beléptem a lakásba. Nem akartam a szüleimet sokkolni ezzel az egésszel, ráadásul csak pánikból jöttem ide. Anyu kedvesen állt hozzá, hogy hazajöttem, apu kicsit gyanakvó volt, mert általában szokásomhoz híven ide szólok mielőtt utazom. Pár nappal később előkerült a rettegett téma.
- Na és, hogy állsz a fiúkkal? - vetette fel a témát anya. Ő már tudta, hogy járok valakivel, bár nem mutattam be neki.
- Hát.. Megvannak.- mosolyogtam rá.
- Remélem nem feküdtél össze valami zenésszel. - összeszűkült szemmel méregetett apa, és hálát adtam az Istennek mikor megszólalt a csengő.
- Kinyitom. - keltem is fel, és ajtót nyitottam. Ha lett volna valami a kezemben, az most biztos, hogy a földön végezte volna.
- Szia Ariel. - szólalt meg Jack.
- Mit akarsz? - próbáltam vele rideg lenni, de legszívesebben a nyakába ugrottam volna. Nem akartam még magamnak se bevallani, de nagyon hiányzott.
- Hozzád jöttem. Szeretném megbeszélni a dolgokat.
- Ki az? - jött oda anya.
- Jó napot Mrs. Widman. - mosolygott anyukámra. - Jack Roberts Neumann vagyok. - nyújtotta a kezét.
- Szia! - mosolygott rá anyám, és kezet fogtak. - Gyere beljebb.
Bementünk a nappaliba, és leültünk.   -Miért jöttél?-nézte anya őt kedvesen. Apa szúros szemmel figyelte a kanapé másik oldaláról.
-A lányuk félreértett valamit velem kapcsolatban, és szeretném ezt tisztázni vele. -fordult hozzám, én pedig kíváncsian figyeltem, bár volt bennem némi kétség. Ha eddig tudott nekem hazudni, most is megteheti...
-Ariel.-lassan megfogta a kezem, és mélyen a szemembe nézett.-Soha nem csalnálak meg, mert szeretlek mióta elsőben Angie bemutatott téged nekem. Imádom, hogy ilyen életvidám, és szeretteljes ember vagy. Nálad kedvesebb lánnyal még sosem találkoztam és megmerem kockáztatni azt is, hogy valőszínűleg nem is fogok. De nem is kell más lány rajtad kívül. Nem tudom kit láttál akkor, vagy egyáltalán miért hitted, hogy én vagyok az.... De azért jöttem ide, hogy bebizonyítsam neked, hogy veled akarok lenni, bármeddig is tart ez. A lehető legtöbb időt amit kaptam, csak veled szeretném eltölteni. Mert szeretlek téged Ari. -ölelt magához, én pedig szivesen bújtam bele az ölelésébe.
-Khm. – hallottuk meg apám torokköszörülését.
-Maguknak is bizonyítom ha kell. -nézett rájuk elszántan.
-Pontosan olyan vagy, mint az anyád.-mondta nekem.- Ő is akárhányszor csak összevesztünk a lehető leglehetetlenebb helyekre ment, én pedig csak úgy, mint téged Jack követtem őt. Megbecsülöm ezt benned fiam. Egy nő otthonáig menni, ahol a szülei is ott vannak bátor dolog. Jól tudom milyen ijesztő lehet egy szülői ház. – mosolygott össze anyával. Boldog voltam, hogy elfogadtak minket, és, hogy Jack tényleg ennyire szeret. Utánam jött, miután azzal vádoltam, hogy megcsal... Elképesztő egy srác, és pont ezért szeretem.