A felfedezett. ( BEFEJEZETT.)

6.

Másnap már kilenckor felkeltünk, és összepakolás után lementünk a partra.
- Annyira szép a tenger! - szállt ki a kocsiból Ari és már szaladt is. Jack és én nevetve követtük a csomagokkal.
- Néha elég gyerekes tud lenni. - néztem tesómra és le terítettem a két pokrócot, amit hoztunk.
- Hát, igen. De én imádom. - mosolygott. - És pont ezt szeretem benne, hogy annak ellenére hogy 24 éves ilyen gyerekes, és önfeledt.
- Ide hányhatok? - idéztem az egyik kedvenc sorozatom legemlékezetesebb sorát.
- Haha. - nézett rám. - Hát te is csak ilyen sorozatokban látsz majd közelről romantikát. - vágott vissza.
- Hey! - vágtam hozzá egy palack vizet. Nevetett.
- Csak viccelek te! - mondta röhögve és felpattant. Levette a pólóját és Ari után szaladt. Leültem a pokrócra, és néztem őket. Jack felkapta barátnőjét, és beleugrott vele a vízbe. Kuncogva vettem magamhoz az eldobott üveget, és beleittam. Újra eszembejutott a telefon, ami még most is a zsebemben bujkált. Elővettem, és lefotóztam őket. Így volt bátorságom belépni a galériába. Először gyorsan rányomtam az előbb készült képre.
- Hey! Angie gyere már! - kiabált Jack.
- Megyek! - inkább gyorsan eltettem a telefont, és jó mélyre süllyesztettem a táskámban. Felkeltem, levettem a zöld hosszú felsőmet, és utánuk mentem.

Úgy négy óra felé megebédeltünk, és elkezdtünk összepakolni.
- Jó volt ez a hétvége. Többször is jöhetnénk. - vetette fel az ötletet Ariel.
- De nem fogunk. - vágtam rá, és Jack-re néztem.
- Sajnos nem. - tette be a kocsiba a cuccokat.
- Mi lesz a kocsival?
- Kifizettük. A miénk. - mondta öcsém.
- Vettünk egy kocsit? - néztem lesokkolva rá.
- Igen. - ült be.
- Elképesztően elegem van belőled Jack. - ültem be én is, és be indítottam a kocsit.
- Miért? Szerintem tök jó! Úgyis lassan már mindenkinek van saját kocsija, a koliban. - mosolygott vörös hajú barátnőnk.
- Csak menjünk. - léptem a gáz pedálra. Körülbelül húsz perc múlva, Ariel megszólalt.
- Hallgassunk valami zenét! - vette elő mobilját és már el is indította a Day6 Congratulations című számát. Tudta, hogy ettől rögtön jobb kedvem lesz. Szomorú a zene, de én valahogy pont ezért imádom.

[Gratulálok hihetetlen vagy!]
Congratulations neon cham deadanhae!)
-Congratulation 넌 참 대단해 - énekeltük együtt a refrént. Ezt még az öcsém is szereti.
[Gratulálok, hogy tehetted ezt?]
(Congratulations eojjeom geureohge!)
-Congratulations 어쩜 그렇게 - énekeltük tovább. Sokkal jobban feloldódtunk így zenélve, és hamarabb telt el ez az egy óra.

Visszaérve, mindenki elvonult a kollégiumi kis szobábájába. Én azonnal kipakoltam, és az összes szennyest levittem a koli mosodájába. A fülesemmel zenét hallgattam, és vártam míg kimos a gép. Két éve rájöttem, hogy TILOS itt hagyni a ruhákat, és a gépet. Egyszer itt hagytam, és mindenem eltűnt. Azóta se tudom ki vihette el, a bugyijaimat, meg két-három felsőmet. Mikor kész lett, először összehajtogattam őket, aztán beraktam a szárítóba. Már vagy négy vagy öt számot végig hallgattam, és közben csak az járt a fejemben, hogy mi lesz ha tényleg rátalál egy cég a felvételünkre? Na meg a telefon. Legszívesebben felszaladtam volna, hogy végig nézegessem a készüléken fellelhető összes dolgot. De volt bennem egy megbúvó félelem ami visszafogott ettől. Leállt a gép, így újra összehajtogattam a ruhákat, és elindultam fel. Lepakoltam az ágyra, és elindultam a suli felé. Tudtam, hogy az osztályfőnökünk még vagy két órán át ott lesz. Felmentem a tanárihoz, és kopogtam.
- Tessék! - szólt ki az osztályfőnök. Benyitottam.
- Jó napot. Szeretném leadni a vizsga feladat felvételeit. - mentem beljebb. Még a kocsiban megbeszéltem a többiekkel, hogy én megyek leadni.
- Oh, Miss. Neumann. Jöjjön csak. - mosolygott rám kedvesen. Engem valahogy mindig is kedvelt.
- Hova tehetem a pendrive-ot? - néztem körül.
- Adja nyugodtan ide, én akár pedig már most megnézem. - nyújtotta felém a kezét.
- Öhm, rendben. - adtam a kezébe. - Én.. Maradjak vagy menjek?
- Maradj csak. - intett egy szék felé.
- Rendben. - le is ültem. Bedugta a gépébe és már nézte is. Ahogy hallgattam a hangomat a
felvételen, valahogy boldog voltam.
-Rendben. Nagyon szép munka. Ez fel is kerül az iskola YouTube oldalára. Igazán igényes, és szép. Örülök, hogy vittetek bele egy két külső helyszíni jelenetet ahogy kint vagytok a parton és csak szórakoztok. - utalt azokra a részekre, amiket Jack vett fel még ma, és gyanítom akkor mikor nem figyeltünk.
- Nagyon jó. De a többi tanárral is beszélnem kell majd holnap. - nézett rám. - De már fel is rakom. - kattintgatott a gépen és pár perc múlva már a neten is volt a felvétel.
- Rendben. Akkor visszamegyek. - keltem fel. Elvettem a felém nyújtott tárgyat és kimentem.
A szobámba érve azonnal az ágyra dőltem, és bealudtam.