A felfedezett. ( BEFEJEZETT.)

12.

Már az utcán sétáltunk, én pedig a tekintetem a földre szegeztem. Nem lehetek féltékeny.. Végülis csak egy idegen volt. Egy pultos lány. Tök természetes, hogy beszélgettek, hiszen elvitelre kértük a kávét..
- Baj van? - hallottam meg hangját annak, aki körül éppen gondolataim forogtak.
- Nem... Semmi. - mosolyogtam rá. Láttam, hogy a mellette sétáló YoungHyun szívet mutat a feje felett, mire egy ideges nevetés hagyta el számat. A hozzám közelebb álló fiú, a másikra nézett, aki valami hülye fejet vágott, ami még így maszkon keresztül is vicces volt. Így ő is felnevetett. Mikor a barna hajú előre nézett, a távolabbi fiú rám kacsintott. Újra a földet pásztáztam, és sehogy sem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ennyire kedvelem Sungjin-t.

Visszaérve mindenki a konyhába vonult.
- Ki fog főzni? - kérdezte Jae.
- Én tudok főzni. - szólaltam meg. - Nem a legjobban de tudok.
- Én segítek neki. - mondta Young K.
- Akkor már én is. - mosolygott rám Sungjin.
- Oké. Mi bent leszünk. - vigyorgott JaeHyung, és beszaladt. A többiek pedig követték, és ott maradtunk hárman.
- Mondjuk lehet inkább én is pihenek. Elég mozgalmas vásárlás volt. - ment be gyorsan a színes hajú. Na, most már csak ketten vagyunk. Hurrá...
Jó néhány percig csak csendben csináltuk a kaját, aztán ő törte meg a csendet.
- Nagyon hallgatag vagy.
- Tudom. - beleforgattam a húst a lébe, és nem néztem rá.
- Haragszol rám? - mellém jött, és éreztem, hogy néz.
Sóhajtottam és végül ráemeltem tekintetem.
- Nem. Csak... Nem tudom miről beszélhetnénk. - vallottam be.
- Hogy vannak a szüleid? - elvette a tepsit, és a sütőbe tolta. Meglepett a kérdése, és hirtelen nem tudtam mit mondani. Becsukta az ajtaját a sütőnek, és rám nézett.
- Még mindig nem valami együttműködőek. - vontam vállat, és valami üdítő után kutatva nyitottam ki a hűtőt.
- És... A nagynénéd?
- Vele már elég régen beszéltem. - kivettem egy üveg narancslevet, és becsuktam a hűtőt. Megfordultam, és Sungjin mosolyogva nyújtott felém egy poharat. Rámosolyogtam, és elvettem az üveget, és töltöttem bele.
- Miért?- felült a konyhapultra, és onnan figyelt.
- Külföldön élnek. A nagynéném Rosalie tanárnő. A férje pedig bankban dolgozik. Mindketten elég elfoglaltak. Utoljára tavaly karácsonykor beszéltem velük. Van egy fiúk is. Ő most 11 éves. Imád sportolni. Teniszezik, fut, focizik.. Szóval rengeteg edzése van. Mindenki elfoglalt a családjukban, és nem akarom őket zavarni azzal, hogy panaszkodok nekik. - fejeztem be.
-Ezért nekem panaszkodtál? - kérdezte kedvesen, nekem pedig eszembe jutott az a nap mikor találkoztunk.
- Igen... - húztam el kicsit a számat.
- Engem nem zavar. Én szívesen meghallgatlak. - mosolytott rám újra.
- Oké. Hát.. Van némi mesélni valóm... - vakartam meg a tarkóm.
- Hallgatlak.
- Szóval... Hol is kezdjem. Tudod meséltem a tesómról, és a barátnőjéről. - bólintott.
- Összebalhéztak, mert Ariel úgy látta, hogy Jack megcsókol egy lányt. De én tudom, hogy Jack nem tenne ilyet. Jobban szereti Ari-t, mint az egész családját. Szóval, biztos vagyok benne, hogy ez csak egy hatalmas félreértés. De Ariel visszaköltözött New Hampton-ba, és a szülei sose kedvelték Jack-et, és nem is tudtak a kapcsolatukról, tehát ha elmondja, hogy miért ment vissza.... Akkor... Végleg vége lesz.. - néztem a földre.
- Nem tudsz mindkettőjükkel beszélni? Hiszen járnak. Vagy hát.. Ha csak úgy elszaladt a lány, akkor még együtt vannak, mert nem szakítottak. És szerintem megtudnák beszélni. És.. Mivel te vagy Jack nővére, és Ariel barátja, hallgatnak rád. Szerintem. Akár telefonon, de meg kell beszélniük. Az egyiküknek se jó, ha nem beszélnek erről. Mert akkor nem lesz tisztázva a dolog. De nem muszáj megfogadnod a tanácsom. Nem vagyok valami szerelmi szakértő. - mondta viccesen, mire elmosolyodtam.
- Pedig szerintem, ez egy nagyon jó tanács volt. - mosolyogtam rá.
- Köszi. - húzta ő is száját mosolyra.
- Egyébként ebből az egész, énekeljek veletek, dologból lesz valami, vagy csak.... Mondjátok, aztán meg mentek vissza, és.. Ennyi... - néztem a kaját a sütőben. Érzem, hogy engem néz. Ez valamiért megnyugtat, de a választól félek.
- Mindenképpen lesz belőle valami. Menedzser Hyung azért nincs itt, mert nehéz egy ilyet elintézni. Nem vagy egyik cég gyakornoka sem, sem előadója. Ezért sokkal több dolga van, egy ilyen esettel mint a többivel. De hidd el. Mi nem fogunk elengedni. - hallottam a hangjában, hogy egyszerre próbál vicces, komoly, és megnyugtató is lenni. Ettől muszáj volt mosolyognom.
- Rendben. - néztem továbbra is a sütőt.

-Srácok! Segítsetek teríteni! - szóltam nekik. Pár perc múlva már meg is volt terítve. Ők pedig -Sungjin kivételével- az asztalnál ültek. Oda vittem a tepsit amiben a finom fokhagymás sült hús volt, és letettem középre. Sungjin hozta be a petrezselymes burgonyát - amit ő készített- és azt is letette. A fiúk éhesen nézték az ételt amin kuncogtam, aztán leültem. Mindenki enni kezdett.
- Ez nagyon finom Angie! - mosolygott rám Dowoon.
- Köszi, de nem csak az én érdemem.

Miután majdnem mindent eltüntettünk, bevonultunk a nappaliba.
- Nézünk valami filmet? - kérdezte Wonpil.
- Oké! Mit? - nézett ránk Jae.
- Öhm... Nézzük meg a Chicken Little-t! - nevetett fel Young K, mire mi is nevetni kezdtünk.
- Kösz Brian. - boxolt a karjába nevetve JaeHyun.
- Szívesen haver. - vigyorgott rá, és már talpon is volt, a TV-hez ment, és már el is indította a filmet.
Én Sungjin, és Young K között ültem ismét.
- Ott van Jae! - mutatott a képernyőre az ezüstös hajú, mire újra nevetésben törtünk ki. Sungjin tök hamar elaludt, én kb a film feléig bírtam, aztán végül én is bealudtam.

~Jae szemszöge~

Kaja után a nappaliba vonultunk, én a földön foglaltam helyet, és szerintem a többiek nem vették észre, de Sungjin azonnal Angel mellett foglalt helyet. Nem tudom Angel, hogy nem veszi észre, hogy Sungjin egyszerűen oda van érte. De majd csak lesz ez valahogy. Legfeljebb összehozzuk őket.
Drága barátom Brian, elindította a Chicken Little-t, amivel tudja jól, hogy az őrületbe tud kergetni. Ezért tuti, hogy még kapni fog. Jó néhány perc múlva sorban kezdtek a többiek bealudni. De én éber maradtam. Tudtam, hogy ebből jó kis képek lehetnek, és megszivathatom szeretett bandatársaimat. Mikor már úgy láttam, mindenki alszik, ördögi vigyorral osontam a telefonomért, és bekapcsoltam rajta a kamerát.
Először Wonpil-hoz mentem oda, aki fura pózban aludt. Az egyik lába a kanapén,a másik a levegőben. Alig bírtam visszafogni a nevetésem.
Tovább mentem és Dowoon-on megakadt a szemem. Keresztbe-kasul feküdt a földön, amin viszont már halkan felnevettem. Brian volt a következő, és tudtam, hogy rajta biztos, hogy röhögni fogok. Alig hallhatóan próbáltam oda sétálni hozzá. Feje lelógott a kanapéról, a lábai pedig a levegőben voltak. Furcsán néztem rá, mert a fejtámlánál voltak a lábai, és ahol ülni kell ott a felső teste. De elvigyorodtam. Ha mindenkit felvettem, megszivatom. Végül Sungjin, és Angel felé fordultam. Először meglepődtem, aztán pedig elmosolyodtam. Angel Sungjin vállára döntötte a fejét, és úgy aludt. Sungjin pedig az ő fejére döntötte a fejét, és mosolyogva aludt ő is. Róluk még egy képet is csináltam, és végül visszasétáltam Young K-hez. Kezembe vettem egy puha pamacsot amit a fürdőben találtam, és elkezdtem csikizni az orrát. Tüsszentve esett le a kanapéról én pedig kiröhögtem.
- Hey... Mi a.. - nézett rám.
- Nesze neked Toronto! - vettem továbbra is őt, és már tudtam, hogy hova fogok bevágni egy hashtaget.