Ezüst ketrec /Deidara f.f/ /Befejezett/

(2.rész) A vég kezdete...Volt két Akatsukis

-A hugukért..-nyögte ki végül..

-A...A hugukért?-remegett meg a hangom..Hiszen a küldetésünk az volt hogy ki derítsük hogy hol van Orochimaru...-De nem Orochimarunál van a huguk? Hm?

-De..De igen.-hirtelen mindenütt láttam Akanét, csak épp mellettem nem..Mi lesz ha meg találják Orochimarut? Ne...Nem...De ha...Ahj...Ez az én hibám! Itt kellett volna lennem!-Így hát a következő kérdés hogy meg találttok-e Orochimarut?

-Ne..Nem igazán..-dadogtam...Nem tudom mit tegyek..Azt sem tudom hol lehet...Miért? Miért nem voltam mellette? Akkora hülye vagyok!

-Mi az hogy nem igazán!? Igen, vagy nem?!

-Nem.-mondja Sasori.

-Hát akkor én majd ki segítelek titeket.-ugrott ki a cica Tobi kezéből.

-Mi a rák!? Ez még beszél is!?-ugrott hátrébb Kisame.

-Igen..Én Yukimaru shinobija vagyok. Miáu.-nyávogott..Várj..Honnan olyan ismerős ez a név? Ja persze..

-Várj. Yukimarut mondtál?

-Igen.

-Az a Yukimaru aki már találkozott Akanéval, és az othonát keresi?

-Igen, az az.

-Te meg miről beszélsz Deidara?-kérdi a halpofa

-Akane mesélt már róla. Nagyon meg sajnált így fejánlotta, hogy itt lehet az otthona.

-Pápápá...Mit csinált!? Mi nem veszünk fel akárkit!

-Akane azt is mondta valamelyik nap, hogy hallotta mikor Kabuto azt mondja tudja irányítani a három farkut.-Erre a kijelentésre rögvest mindenkinek tátva maradt a szája.

-Fel van véve!-jelentette ki hadarva Pain. Hm..Ez gyors volt..

-Na de akkor érdekel titeket hol is vannak?

-Mi az hogy pici cica.-guggol le Kisame

-Akkor kövessetek.

-Várj...Öm..

-Riku

-Várj Riku...Előbb össze kell készülnünk.-mondja Shisui.

-Rendben.-indultunk el a szobánk fel Pain meg ment felkelteni Kakuzuékat. Jaj Akane..Miért nem hallgattalak meg rendesen...Én egy akkora idióta vagyok!

Sasuke szemszöge:

Orochimaru mi?..Mindig csak az a kígyó! És most meg Ayaméra támad! Nem tudom..Menyek? Vajon Ayaménak szüksége van rám? Ha...Lehet nem..Na és nekem? Szükségem van vajon rá? Lépek be szobás sötét falai közé...Már rég voltam itt..Mióta Ayaméval össze jöttünk be se léptem ide...Olyan furcsa itt egyedül...Nélküle...Ülök le kételyekkel teli fejemben..Nem tudom most miért fáj enyire a szivem...Eddig sosem volt így..Eddig mindig olyan hideg, rideg, zárkózott voltam...Amikor meg ide jött hirtelen más lettem...Eddig senki sem tudta ki nyitní szívem vas rácsait...Ki véve ő...De most meg elveszítettem..Igen..Teljesen elvesztettem...Nézek asztalomra.

-Sasuke!-hallom bátyám hangját.

-Gyere.

-Te nem jössz öcskös?

-Nem..Nem tudom..

-Ha...-ül mellém.-Jönnöd kéne..Ayame számít rád..

-Ayame nem számít rám..Ő túllépett rajtam...

-Kisöcsém...Nem temetkezhetsz a bánatodba...Ha így teszel akkor biztos elfogod veszíteni.

-De mit tehetnék!? Úgy sem fog meg bocsájtani..