Ezüst ketrec /Deidara f.f/ /Befejezett/

Kurama a mélyben.

-Bo...Bocsánat..-kértem elnézést.

-Semmi baj.-vakarja tarkóját.-Uzumaki Naruto vagyok. Te kivagy? Még sosem láttalak itt?-Mit mondjak?! Nem mondhatom meg az igazi nevem...

-Sasaki Emiko vagyok. Persze hogy nem láttál itt, vándor vagyok..

-Akkor neked nincs igazi otthonod?-ha...Mi van Serloch...Nálad még őse nyomozhatta volna ki jobban...

-Igen.-bólintottam.

-Az szomorú...

-Nem igazán, szeretek utazni..

-Ja. Értem...Kb meddig leszel itt?

-Nem tudom...Talán egy napig...

-Oh..Értem. De nekem most már mennem kell, edzeni. Szia!-futott el mellettem, és vissza fordulva integetett..Én is intettem neki. Hm..Naruto mi?...Olyan ismerős nem lehet, hogy ezt a nevet mondta Tachi...Gyorsan meg kerestem Sasorit. Elmondtam neki a történteket.

-Rendben lányom. Meny és nézd meg milyen edzést végez..Egy óra múlva találkozunk a kapunál!

-Igenis!-bólintottam és a szöszi Kyubi után rohantam. Egy erdőnél lévő tisztáson gyakorol. Ott van vele még egy nagy sérójú maszkos alak is, meg ahogy látom, egy fa elemet használó egyén is...Várjunk csak fa elem?! De arra nem csak egy ember volt képes? Mindegy nézzük. Hirtelen a szöszi körül vörös csakra kezdett megjelenni...Pontosabban szivárogni belőle...Hm...Tényleg ő a Kyubi...Upsz...Már letelt az egy óra mennem kell a kapuhoz. Le kászálódtam a fáról majd a kapuhoz rohantam. Ott már várt Sasori. Meg vártuk még Sai-t is aztán elindultunk. Elmondtam mindent amit láttam, aztán Sai is elmondta amit megtudott, és átadott egy aktát a Kyubiról..Vissza mentünk a rejtek helyere.

-Akane-chan vissza tértetek!-ugrott hirtelen a nyakamba egy mandarin

-Szia Tobi én is örűlök, hogy látlak.-mosolyogva paskoltam fejét.

-Tobi is örűl.-engedett el.-Akane-chan nem látta Ayame-chat?

-Tobi még csak most érkeztem meg, egyedül csak veled találkoztam.

-Rendben, Tobi érti.

-Tényleg, ha ti is meg jöttetek, Dei hol van?

-Tobi nem tudja.

-Oh...Kár azért köszi.-mentem tovább. Be mentem a konyhába. Először eszek asztán mekeresem Deit. Ki nyitottam a hűtöt, és kikutattam a reggelim. Hirtelen karokat éreztem derekamra fonódni.

-Üdv itthon.-hallottam egy kellemesen mély hangot fülembe suttogni, majd egy puszit nyomott arcomra.

-Dei..-suttogtam meg fordultam majd nyakába ugrottam.-DEI!-kiabáltam miközbe elkapott.-hiányoztál-öleltem.

-Te is nekem-csókolt meg. Miután szét váltunk csináltam mindkettőnknek reggelit. Miután megettük ki mentünk a konyhából. Tachi jött velünk szembe.

-Sziasztok.-állt meg előttünk.

-Szia

-Hali! hm.-ment el mellettünk. Leültünk a kanapéra. És elmeséltük egymásnak mi történt velünk. Azonban hirtelen egy idegesítő szőke nőszemély ugrott Dei ölébe.

-Héy, szálj le rólam! Hm!-tólta le magáról.

-De Dei...-huppant a földre...-Akkor melléd ülök!-huppant mellé. Majd nyakába kapaszkodva tapadt rá.

-Há...Idegesítő vagy! Engedj el!-felállt és úgy próbálta leszedni magáról. Végül sikerült is.-Ide figyelj! Van barátnőm Akane! Szóval akadj le rólam!-én is felálltam és meg fogta kezem, hogy érzékeltesse nem hazudik.