Ezüst ketrec /Deidara f.f/ /Befejezett/

Akatsuki mentő alakulat

Mikor ki nyitottam szemeim már esteledett...Az ég uralmát nap helyett lassan a hold vette át. Sai szemben ült velem és firkált valamit...Mit csinál? Felálltam és oda mentem. Ahogy ada hajoltam a papír fölé elemelte az ecsetet, és rám nézett. Egy lányt rajzolgat, aki ül a földön, és térdére hajtja fejét...Várjunk csak!

-Ez én vagyok?-mutattam a rajzra. Enyhén bólintott.

-Baj?-néztem fekete szemébe. Megráztam fejem. Bár ez elég fura, hogy lerajzolt engem...De nagyon jól tud rajzolni ő is...

-Nagyon jól tudsz rajzolni!-mondtam, miközben felvillantotta "mosolyát"

-Köszönöm.

-Amúgy miért is vagy itt?

-Elfogtak..Elszöktem Danzou-samától, és elkaptak ők.

-Aham...Tehát akkor már nem Danzounak folgozol ugye?

-Nem..-Hirtelen ismét hallatszott, hogy valaki babrál a zárral. Felegyenesedtem, Sai meg letette rajzát, és felállt. Kimás is léphetett be mint a Kabunkó. Remek már megint itt vagy? Nem lettél még roston sült?! Vagy csak most szeretnél? Elintézhetjük...

-Te kis ribanc, úgy gondoljátok, hogy csak úgy ránk tudtok támadni?!-remeget meg aladtunk a föld. He?! Már megint mi bajod?! Hirtelen egy robbanás hallatszott. Dei!-Most mindketten velem jöttök!-indult meg felénk.

-Azt lesheted vaksi!-álltam harcipózba, és felvillantottam saringanom, rögvest a mangnekeyout. Ettől azonnal ösze is esett ahogy belenézett. Ha...A pápa szem sem olyan erős mi? Hátra pillantottam Saire és intettem felé hogy jöjjön. Azzal ki is rohantam az ajtón. Hátam mögött Saiel. Körül tekintettem és kiszurtam egy ajtót ami hasonlított a miénkhez. Vissza fordultam a szenvedő Kabunkóhoz, és elvettem a kulcsokat. Oda futottam az ajtóhoz..Folyamatosan törmelék darabok zúgtak le a plafonról, de ki tudtam nyitni. Szerencsére ott találtam Ayamét.

-Akane!-ugrott a nyakamba örömében.

-Meg vagy?

-Aham.-engedett el.

-Hello.-intett egy szőke zöld szemű lány.

-Öm..Szia te ki vagy?

-Ino a nevem.

-Remek te is rab vagy?

-Aha

-Rendben gyere!-intettem felé, és elindultunk a folyosón. Kapkodtam lábaim a robbantások irányába, míg egy lépcső sort vettem észre. Feleohantunk és kijutottunk a labirintusból. Orochimarut lehetett először meg látni hiszen előttunk van háttal.

-Nem érdekel, hogy milyen Sanin voltál, vagy vagy, ha kell én magam hozom ki onnan Akanét!-ordibálja egy ismerősen kellemes hang. Láttam hogy kígyók kezdenek kimászni ruhája alól...Más trükköt nem is ismersz?! Be kapcsolva saringanom létre hoztam egy csidorit Ayaméval együtt...Fura egy rugóra jár az agyunk...Nah mindegy. Neki rontottunk de felugrott és egy szaltóval mögénk került. Ayame gyorsan reagált, és egy rugással elakrta taszítani közelünkből, de sajnálatosan sikertelenül. A hüllő meg ragadta bokáját, és fellendítette, ezzel szaltózott egyett, és amikor földet ért hirtelen össze esett.

-Látom ideje lenne vissza vonulnom...De még találkozunk lányok!-szívódott fel.

-Ayame!-futott barátnőmhöz Sasuke.

-Dei..Sutogtam magam elé, szemeimben könnycseppek kezdtek gyülekezni, és odarohantam hozzá. Szorosan át öleltem, amit ő viszonzot.

-Sajnálom...-sutogta fülembe.