Ezüst ketrec /Deidara f.f/ /Befejezett/

Sai múltja, és a kyubi

Leszaladtam a lépcsőn, és a kijárathoz fordultam. Futva haladtam. Ott vidzont nem csak a Hirokuba zárt Sasorit találram, ha nem Sai is ott várt.

-Hát nem siettél...-állok meg előttük.

-Neked is hali Sai...Bocsánat a késésért.-fordultam Sasori felé.

-Tudod lányom hogy nem szeretek várni...Nem vagy már újjonc!-indult, meg..

-Igen nagyon sajnálom..-indultunk utána.

-Hogy hogy a kamu vigyor is velünk tart?

-Pein utasítása.

-Értem.

-Remélem jól ki fogunk jönni az úton..-mosolyog...Vagyis próbál.

-Hát ha nem csinálsz hülyeséget, nem küldelek gendjucuba, vagy az amaretsu lángjai közé...-mondtam tömören.

-Öm...Értem.

-Remek...-fordultam előre

-De te mindig ilyen bunkó vagy?-mosolyog! Érted?! MOSOLYOG! Oh hogy rohadna ki a fogad...

-Ha...Még nem láttál semmit.-vigyorogtam előre. Fhu..Ha egész útón húzni fogja az agyam elhamvasztom...

-Gyerekek maradjatok már csendben, így még a világ másik oldalán is hallanak!-teremtett le minket Sasori. Hu...De akkor is fel fogom gyújtani! Oh...Meg van a tüzífa...Mosolyodtam el gonoszul.

-Miért mosolyogsz így?

-Csak tudom hol találunk tüzifát...-vigyorgok.

-He? Hisz erdőben vagyunk?-értetlenkedik Sai. Sasorit is meg nevettete, hogy nem tudja mire gondolok...Fura...Ilyen még sosem volt...Írjuk csak be a töri könyvekbe!

-Hadjuk...Neked ez magas...-haladtunk. Már vagy két órája gyalogolhattunk...Végül elértünk egy folyóhoz. Meg töltöttük kulacsainkat, és leültünk pihenni egy félórát.

-Akane figyelj ott egy százlábú..

-Fúj legyen, és?

-Hasonlít rád nem?

-SAI!-morogtam-Kíváncsi vagy milyen hamukupacnak lenni?!

-Nem nagyon, de azért igaz ugye Sasori?

-Szerintem fuss...Vagy ugorj a tóba...

-Nem rossz ötlet!-helyeslem

-De...De...

-Magnekyou saringan!-patantam fel, amire ő is fel ugrott-Amaratsu!-kiáltottam amitől futni kezdett.

-Ha...Remek...Hol találjuk a hamvait?

-Sehol, ez nem is a mgnekyou saringanom, csak a sima...-fordultam Sasorihoz..

-Ha..Nem volt szép be ilyeszteni.

-De vicces nem?-mosolyogtam büszkén

-Hm..Persze lányom.-nevetett, velem. Párperc múlva vissza tántorgott a fák közül.

-Nem csináltál semmit...-liheget

-Valóban? Upsz...Na majd legközelebb..-nevettem.

-Haha...Nagyon vicces tudsz lenni..-indultunk meg

-Tudom..-mosolyogtam rá. Megint vagy 3 órát sétáltunk, mire lepihentünk. A nap is kezd le menni. Letáboroztunk. Sajna nem tudtam Sai-t is a tüzifa részévé tenni...Sasori meg állított.

-Sasori engedj el! Most tényleg tüzifát csinálok belőle!-kapálodzok a levegőven...Igen a levegőben, mert elkapott Hiroku gerinc oszlopával.

-Haj...Miért kellet nekem ezt a kettőt kikapnom...-morogja-Sai! Jobban járnál, ha lakatot tennél arra a bájvigyoridra! Akane te meg ne heveskedj!-tett le végre a földre...

-De Sasori! Eggyel kevesebb probléma!

-Inkább egyel több...Gondold végig Pein mit tenne, ha meg tudná, hogy meg ölted!

-Juj...Igaz...Ha-fordultam a sápadtság felé.-Most még meg hagyom az életed, de ha továbbra is húzod az agyad, nem mész vissza a rejtekhelyre, egydarabban!-fenyegettem meg.

-Hát most félek..-ült le egy tuskóra...

-Azt jól teszed, fakó műmájer!-ültem én is le.

-Ha megint kezditek elhajítalak benneteket...-morogja ismét Sasori, miközben ki kecmereg a bábjából.

-Hát most már nem tudnál...Kint vagy a bábodból...-Okoskodott Sai, miután rácsavarodott Hiroku csontos farka testére és felemelte.

-Attól még a bábot én irányítom!-ült le mellém érzéstelen arcal Sasori, miközben Sai tanult repülni.

-Jó, jó, elismerem hogy jó bábos vagy! Csak engedj le!-rimánkodott. Sasori sóhalytott egyett, majd egy puffanás keretében ledobta.-Hát ez nem volt valami élvezetes...-ült le mellém...Remélem a magaslati levegő ki tisztította a fejét.

-Ti ketten őrködtök

-Hogy?! Sasori! Nem lenne elég egy?

-Nem! Ki kell jönnötök legalább anyira, hogy együtt működtök, mert akkor a trev is becsődölhet! Szóval, majd ébresszetek fel, ha nem bírjátok...De ha arra kelek fel hogy lángokban van minden, akkor mindkettőtöket lebénítalal egy hétre!-állt fel, és oda ment Hirokuhoz, majd lefekudt a földre. Hátat fordított nekünk, majd bealudt...

-Nem is tudtam, hogy egy báb is alszik...

-Akkor most már tudod...-nézem a tüzet..

-Jaj igen...Tehát mivel nincs kedvem lebénulni, így légyszi ne változz át házi sárkányá!

-Tudod ki vel beszélj így! Még nem ismersz! Ajánlom, hogy húzd meg magad, mert nem, hogy felgyújtalak, hanem olyan gedjucuba zárlak amiből soha az életben nem fogsz ki jutni! Vili?!-fordultam felé saringanommal.

-Ch...Beszélni tudsz...De igazad van nem ismerlek...Sajnálom..Inkább mesélj mit szeretsz stb...

-Ha? Hogy ki vagyok?-kikapcsolva szemeim, pillantottam magam elé.-Nem tudom...

-Az meg, hogy lehet? Csak tudod, hogy honnan jöttél..

-Nem..Nem tudom...Valamitől nem emlékszek semmire...Hogy honnan jöttem, hogy kik voltak a szüleim...

-Hogy hogy?

-Nem tudom...Sasori szerint csak emlékezet kiesés, és idővel hejre jön.

-Oh...Értem..Sajnálom nem tudtam.

-Semmi baj...

-Nem tudom hogy milyen lehet...

-Azt csak tudod hogy ha valaki a családodból, meghalna...

-Igen...Talán. De nekem kiskoromban meg haltak a szüleim, majd a bátyám is...

-Oh..

-Bár mikor a bátyám meghalt nen tudtam milyen arcot  öltsek..

-Ha? Ezt hogy érted?

-Úgy ahogy hallottad..

-Várj ehez lehet lassú vagyok, de vajon milyen arcot kellet volna öltened, de tényleg?!-erre csak vállat vont. Sóhalytottam egyett-Én megyek aludni, felébreszem Sasorit, vagy még bírod?

-Bírom, de menyi az idő?

-11:32-néztem telómra. Majd kicsit arrébb mentem és lefeküdtem. Azonnal el is nyomott az álom..Másnap délre értük el Avarrejteket.-Szerintem változzunk át vándorokká, és így jobban be tudunk szivárogni.-hoztam fel ötletem

-Rendben.-bólintott Sasori. Így is tettünk. Már fél órája kóborlok, külön a többiektől, de semmi...Hol lehet, ez az átkozott Kyubi?! Hirtelen beleütköztem valakibe. Felnéztem és egy narancssárga ruhás, szöszi, kék szemű srác pislogott vissza.