Ezüst ketrec /Deidara f.f/ /Befejezett/

Kezdődő bonyodalmak..

Kinn a vörösre festett levelek hullanak a hideg földre, jelezvén, hogy itt az ősz. Reggel az ablakon beszűrődő hűs szellő, ébreszget lassan. Kinyitva szemeim látom, hogy Dei még alszik. Hu...De hideg van...Dei háttal nekem. Oda bújok hozzá. Nem...Ez így nem jó...Fel ültem és átlépve rajta kikecmeregtem...Áá...Ki hagyta nyitva az ablakot?! Jó...Rájöttem...Hadjuk...Még túl reggel van...Becsuktam majd vissza sétáltam az ágyhoz. Van még Dei mellett van még egy kis hely...Oda bújtam hozzá. Vissza az ágyba. Át öleltem. Éreztem hogy ránk húzza a takarót, majd egy puszit nyom fejemre...Beszippantottam Dei vanilía illatát. Várjunk...Mi?! Hogy vagy neked vanilía illatod?! Mindegy...Nagyon tetszik..Mosolyodtam el miközben jobban éreztem hogy ő is át ölel. Nagyon szeretem. Tegnap nem tudom mi ütött belém amikor meg láttam, hogy Ino rámászik. Még most is itt az a rosz érzés, nem akarom elveszíteni. Tegnap szerintem még a szememet is ki sírhattam...De mi ütött belém? Meg tudja védeni magát..De akkor is...Soha nem akarom elveszíteni! Nem tudom még mindig, hogy ki voltam, de úgy érzem ha vissza kerülnék oda, Deinélkül, az tuti meg halnék...Nem bírnám ki nélküle. Kezdett könybe lábadni szemeim. Miközben jobban szorítottam magamhoz.

-Akane, mi baj?-simította végig hajam. Rájött, hogy nincs minden rendben..De nem tudom, hogyan is mondjam el neki...-Akane kérlek nézz rám.-teljesítve kérését néztem könyes szemeimmel rá.-Ha a tegnapi bánt akkor sajnálom...Rám mászott az a fruska, és nem tudtam levakarni magamról. Nem akartalak elszomorítani...Sosem akarlak így látni..-nyelt egyett-Nem jó látni ha szomorú vagy.-mi? Tényleg? Na ettől ki gördült egy könnycseppem....Teljesen meg hatott..Szeret.

-Nem akarlak elveszíteni...-mondtam a tipikus sírós hangon, hiszen az a gombóc már folytogatott, de akkor sem szeretnék zokogni...Ennek a hallatán ő elmosolyodott, és feljebb húzott. Szánkat már csak a lélek tartotta távol.

-Én sem szeretnélek elveszteni!-suttogta, majd még a szentlélek se tudta meg akadályozni, meg csókolt. Újra lehetett érezni csókjában a szenvedélyt.

-Hahó Akane...-hallatszódott egy hang majd nyitódni kezdett az ajtó.-Ideje lenne...Nem hallottam semmit...Nem láttam semmit...-csukta rögvest vissza az ajtót Hiden, amint meg látta, hogy egy párnát akarok neki vágni...Ami végül csak az ajtót találta el...Vörös fejjel kikászálódtam az ágyból. Dei mellém ül. Kisfiús mosolyával bátorít. Vissza mosolyogtam, és a szekrényemhez mentem. Kinyitottam és gondolkodóba estem.

-Mit vegyek fel?-hirtelen Dei kezét éreztem derekamra fonódni.

-Mindegy te bármiben szép vagy. Hm.-suttogja fülembe, amitől teljesen ki rázott a hideg. Majd egy puszit nyomott nyakamra. Zavaromban hirtelen azt sem tudtam hogy mit tegyek, így ki kaptam egy pólót, egy nadrágot és fehérneműt. Meg fordulva mosolyodtam rá, majd a fürdő szobába igyekeztem. Azonban hirtelen az ágy szélébe sikeresen bele tudtam rugni...Áu...Szisszentem fel, leülve az ágyra. Dei meg elnevette magát.

-Ez nem vicces..-hajtottam le vörös fejem.

-Jó, jó bocsánat...-ült le mellém, derekamnál fogva közelebb húzott, és egy puszit nyomot arcomra. Rá mosolyogtam majd bementem a fürdőbe, és lezuhanyoztam, majd felöltöztem. Ki mentem a fürdőből, a szobában várt Dei. Kimentünk ott meg Hiden volt.

-Szóval egy kis reggeli huncutgodásra készültetek?-vágott perverz mosolyt.

-Kuss...hm!-fogta meg kezem Dei, és leindultunk.

-De én csak érdeklődök..Jaj ha nem lenne jó a kicsi, akkor itt van egy igazi férfi is..-kacsintott rám, aminek hatásár Dei karját magamgoz öleltem...

-Kattanyál csak le rólá te őrűlt Jashinista! Hm!-ordítja le Dei.

-ha? Valami bajod van barbie?

-Te engem ne Barbiez Hiden!-értünk le a lépcsőn, miközben Dei idegbajt kapott. Én még mindig a karját szorongatom. Két okból..Hogy ne tudjon senkinek neki rontani, a másik, hogy ne tudja Hiden feláldozni...

-Miért is?

-Mert kinyírlak a francba is!-nem én nem hinném..

-Ha..Nem mintha tudnál, de hát jónak látod...Legalább végre felbírlakáldozni..-ha..Na nem!

-Azt hitted mi?!

-Nem hiszem cica..-na jó...Itt pattant el a húr.

-HIDEN!-villantom fel szemeim. Elengedve Dei karját

-Öm....Nem szóltam! Bocs, bocsi...Ne nyírj ki!

-Á....Akkor álj le!-fenébe azzal a szivemmel...

-Ki akarja ki nyírni Hident?-jött ide Kakuzu.

-Mi..Hm..

-Oké..Sajnos ezt félbe kell szakítanom...Bár szivesen meg néztem volna...

-Ha?! Mi bajod?!

-Veled..Sok...De Sasori hamarosan elkészül, szóval neked is menned kéne Akane.

-Jaj tényleg...

-Amúgy Kakuzu képzeld Akanéjék egy gyors reggeli huncutkodásra készültek...

-HIDEN!-üvöltöm

-Komolyan?-fordult felénk Kakuzu

-Hogy a szived legyen szavad napos! Hm..-mondta Dei savanyú fejjel

-Melyik?

-Az összes!

-Ja..Jó, de neked is menned kébe Tobival a négy farkúért.-Dei összeráncolt szemöldökkel bólintott felé, majd felém fordult, és egy mosoly kiséretében az arcomra nyomot egy puszit, és a szobájá fele indult.

-Szóval cica ha szeretnél beszélgetni, itt vagyok.-kacsint ismét. Fhu de utálom ezt a meg nevezést! Szemeimen ismét a saringan lett úrrá.-Oh, oh...Lehet túl lőttem...

-Gondolod?!-futottam felé de ő menekülőre fogta.

-Nah ezt még meg nézem.

-Fogd ve Kakuzu!-vágtam hozzá, majd fojtattam az üldözést. Hirtelen Itachi tűntfel és a változatosság miatt mögé bújt...Szuper megint mögé kell rejtőzni?! Mást nem tudsz?!

-Itachi védj meg!-rimánkodik a vallásos
G
-Ez hihetetlen...Akármikor erre járok mindig mögöttem keresed a védelnet?!

-Aham..

-Soha többé nem jövök el itt..

-Tachi...Engedj oda!

-Ha...Akane neked készülödni kéne nem?

-Össze vagyok készülve ahoz hogy meg öljem!

-Nem erre gondoltam..

-Az kár, na engedj oda!-ugrodtam rá de Tachi elkapott és letett.

-Akane! Engedd el, és készülődj!

-Ha...Rendben...De ha vissza térek Jashinhoz jutatom!-morogtam.

-Tőlem, úgy ölheted meg ahogy akarod ha vissza jöttök.-legyintett

-Ha...Szuper.-dörzsölöm gonoszul kezem, majd a szobám fele indulok. A szobámban össze pakoltam mindenem. Majd a köpenyemért és a kalapomért nyúltam. Azokat is felvettem. A tükör elé álltam. Szupi, akkor mehetünk is. Ahogy leszaladtam a lépcsőn a kijárat fele vettem az irányt. A kijáratnál azonban nem csak Hiroku várt..