Ezüst ketrec /Deidara f.f/ /Befejezett/

Egy veszélyes bomba vagy, de egyben a végzetem...

Ahogy a Kuruzsló berontott a terembe a vörihez rohant.

-Kankuro! Mi történt?!-Jashin gyere le...Szerinted?! Ki nőtt egy bazinagy virág a földből?!

-Meg támadtak minket...-tényleg?!...Fhu...Engedjenek haza!! Tomboltam belül-A fura madárról giga bombák esnek a falura.

-Evakuáltátok, a civileket?

-Igen.

-Remek akkor te ügyelj rá, én meg elintézem!-ha azt próbáld meg vöri! Ki hajítalak a csukott ablakon!

-Rendben!-bólintott a bábos, a vörös meg ki rohant...Hú de sietős...A kanos meg rám bámul...Gyilkos pillantását viszonoztam. Hirtelen egy Sasori törte be az ablakot.

-Sasori!-rohantam oda hozzá. Ki jött a bábból?

-Te jól vagy lányom?

-Igen.-sasori mintha az apám lenne, úgy szeretem...

-Akkor menny és nyugtasd meg Deidarát...Már mindenkinek az idegeire megy!-utasított és ki szaladtam a teremből...Tudom hogy simán eltud bánni Sasori evvek a Janos kis rohadékkal, de nem tudom hogy Deidarának sikerülni fog-e legyőzni a vöröset...Rohantam ahogy csak tudtam...Éreztem hogy kezdem vissza nyerni erőm így azonnal bekapcsoltam saringanom. Ki szaladtam az utszára és meg pillantottam Deidara madarát...Felugrottam egy ház tetőre és onnan próbáltam felkelteni figyelmét...Jeleket formáltam

-Pusztító tűzgolyó!-mondtam majd egy nafy levegővel az égbe löveltem..Ahogy láttam észre vett és elindult felém. Azonban valami homok kéz is meg fogott, és mellés sétált a vöri

-Engedj el te pszihopata paradicsom!...Deidara le ugrodt a madaráról, elénk.

-Nem jó ötlet korlátozni!-mondta Deidei

-Mire készül az Akatsuki!-vágott a közepébe a paprika.

-Hu...De idegesítő ez az egyhangú fej...

-Hidd el én is már kidobtam volna a csukott ablakon...

-Hm...Ez tetszik...

-Öm...Idióta szabadícski!-lépett volna előre de a homok egyre szorosabb lett körülöttem, és a szisszenésemre meg torpant...

-Ha közelebb jössz összeropantom!-mondta a melletem álló barom

-Engedd el, vagy megőllek!-ráncolta homlokát Deidei

-Mire készül az Akatsuki?-ismételte. Deidei, meg morogva vívódott...Körülöttem, meg egyre szorosabb lett...Fogaim szorítva tűrtem...Azonban hirtelen meg szűnt a szorító érzés. Tobi meg zavarta, így elengedett, én meg födre rogytam.

-Akane!-rohant oda hozzám Deidei.-minden rendben? Menyire bántott ez a rohadék?-agódott...Én meg elmosolyodtam, és ránéztem.

-Nem kell félteni, tudok vigyázni magamra.-tápaszkodtam fel Dedei segítségével. Aztán a vörös felé fordultam, és jeleket formáltam-Tobi! Húzás!-modtam, és tobi mogén teleportált.-Tűz tipus pusztító tűzgolyó!-ordítottam és egy óriási tűz csóvát löveltem ki. Tudom, ez nem elég, hogy meg törje az abszolút védelmét, ezért meg fűszereztem az Amaratsuval. Amitől hátra esett...Bőre elkezdett hámlanai? Júj...Ez gusztustalan! Porrá válik?! Ezígy jó...Mondom hogy egy homok kulaccal beszélgedtem!...Nem hagytam reagálni és újra jeleket formáltam.-Csidori!-kiabáltam, majd felé kezdtem futni a Sasukétól ellesett teknikával...Hihetetlen, de a vöri arcára meglepedség telepedett...Ha...Nah ezt nem gondoltad mi?! Majd egyenest neki vágtam...Csakhogy blokkolta egy adag homokkal, de nem bírta teljesen, így lezúgott a tetőről. Meg próbált feltápászkodni. Ha. Kemény még mindig nem látja be, hogy vesztett?! Leugrodtam elé.

-Shukaku lándzsa!-nyögte, és egy nagy villát alkotott kezében homokjával. Majd felém hajította, de egy laza mozdulattal ki kerültem. Majd egy hatalmas homok kéz nyúlt újra felém. Segítségemre hívtam a Mangekyou saringanomat és egy feke, színű Csakra kezdett kiáramlani belőlem, majd egy csontváz alakját vette fel...Pont ahogy Itachi tanította...

-Susanou!-mondam, és a csontira felkerultem az izomszövetem, meg a páncél. A vörös csak rémülten szemlélte, ahogy könyedén hárítom támadásait. De nagyon nehéz fenn tartaní. Már nem bírom tovább...Felszívódott a fekete Susanou és saringanomat is kiakpcsoltam...Egyen súlyam azért meg tartva. Néztem a földön lévő Jinjurikit. Majd vissza ugrottam a tetőre Deidei mellé. Azonban ezt már lábaim sem tudták megtartani, hirtelen rájuk érkező sújom, majdnem össze rogytam...Azonbam Deidei meg fogott felkapta lábaim és a madár hátára ugrott velem. Tobi is oda teleportált, és Sasori is mellénk ugrott valahonnan. Elmentünk. Deidei leült és engem ölébe tett.

-Nagyon ügyes voltál!-suttogta, miközben magához ölelt. Vissza öleltem.

-Köszönöm.-mondtam. Miután elengedtük egy mást Tobi vékony hangja csapta meg fülünket.

-Akane senpai! Tobi mostantól veled akar menni küldetésekre!-csapkodta tenyerét mint egy kis gyerek...Deidei, meg avval a tipikus "pusztuljki" nézéssel tekintett rá...Ezen csak elmosolyodtam.-Azonban Didara senpai lehet nem nézné jó szemmel...

-Fogd be Tobi!-mordult rá Deidei

-Tobi szerintem hallgas, nem akarok le zúgni erről az izéről...

-Dehát mester....Ez az én művészetem...-húzta fel orrát...Duzzog...Megint elmosolyodtam...Hiszen ez nagyon aranyos...Át fontam karom testén, és ö rám nézett. Majd közelebb hajoltam hozzá és meg csókoltam...Ezt persze viszonozta.

-Juj...De cuki...De ezt a levegőben kell?-halatszódott Tobitól miután elválltunk. Deidei meg egy kicsit erősebben magához ölelt, és meg mozdította aladtunk a giga galambot. Persze Tobi ettől azonnal meg ilyedt..

-Tobi bábot csinálok belőled, ha nem álsz le!-teremtette le Sasori...Ha...Ez már hiányzott...

-Sajnálom senpai! Ááá...-csapkodta karját mintha repülni akarna. Deidei ismét egyenesbe hozta a galambot, és úgy haldtunk tovább az északai égbolton. A csillagok fénye eltörpült a hold sugaraival. Mint csak egy álom...Nem akarjuk hogy véget érjen. Dedei, vállára hajtottam fejem. Ő ráhajtotta tekintetét arcomra. Szemeim a csillagokat fürkészték. Hirtelen egy kezet éreztem arcomon...Dedeire pillantottam. Ő csak lassan közelített felém és szenvedélyesen meg csókolt. Testem beleremeget...Hátamon végig futott a hideg, miközben szívemet melegség töltötte el...Elég fura egy érzés igaz, de nagyon jó....Miután szétváltunk nyomott egy puszit homlokomra. Mosolyogva visszahajtottam fejem vállára, és tovább kémleltem az eget...

-Ki vagy?-elevenedett fel benne ez a kérdés amivel a vöri bombázott...Ki vagyok....Bárki is voltam nem számít....Most én én vagyok...Lehet nem tudom kik a szüleim, vagy honnan jöttem...De anyi biztos, hogy most boldog vagyok. Itt van mellettem a szerelmem Deidara, és ez a legfontosabb..Lehet elvesztettem szüleim képletesen, de helyette találtam egy igaz családott...Szemeim egyre el nehezültek, és lecsukódtak...Elnyomott az álom.